Orosz rakéták bénították meg Ukrajna acéliparát

2026 augusztusa és szeptembere között orosz ballisztikus rakéták csapódtak be három olyan acélgyárba, amelyek nemrég még Ukrajna acéltermelésének becslések szerint 90 százalékát adták (Hromadske). Mindhárom üzem leállt. A közvetlen veszteségeket Ukrajna viseli: kiesik a bevétel, munkahelyek kerülnek veszélybe, és újabb csapás éri a már amúgy is külső támogatásra támaszkodó hadigazdaságot. Egy szélesebb európai acélhiányra egyelőre kevés bizonyíték van, bizonyos vevők azonban már most kiszolgáltatottá váltak.

Mit szakítottak meg a rakéták?

A három üzem közül a Zaporizhstal és a Kamet Steel Ukrajna legnagyobb acélipari vállalatához, a Metinvesthez tartozik, az ArcelorMittal Kryvyi Rih pedig a világ második legnagyobb acélipari csoportjának része. Mindegyik létesítményt nagyjából öt héten át többször is támadták. Mindhárom helyszínen meghaltak dolgozók. A Metinvest közlése szerint csak a Zaporizhstalra egy hónap alatt 17 ballisztikus rakéta csapódott be, a vállalat operatív igazgatója pedig úgy fogalmazott, hogy a termelési lánc „gyakorlatilag megszakadt” (Interfax-Ukraine). Az ArcelorMittal közölte, hogy leállt az elsődleges termelése, miután Oroszország kétszer is az üzem vasgyártó egységeit támadta (ArcelorMittal, UNN).

Egy acélmű csak akkor működik, ha a kemencék, az áramellátás, az oxigénszolgáltatás és a belső vasúti hálózat összehangoltan üzemel. Ha ezek közül egyetlen kapcsolat megszakad, a kemence önmagában hiába marad épségben: a termelés leáll. Ez történt az ArcelorMittal üzemében is. A vállalat szerint egyes egységek minimális szinten tovább működtek, a fő termelési lánc azonban megszakadt. A rakéták nem rombolták le teljesen a gyárakat, hanem működésképtelenné tették a közöttük és az alapvető rendszerek között húzódó kapcsolatokat.

Mennyi acél maradt Ukrajnának?

A teljes körű orosz invázió előtt Ukrajna évente nagyjából 21,4 millió tonna nyersacélt termelt (World Steel Association). Miután Oroszország elfoglalta Mariupolt, vele együtt pedig az Azovstal és az Iljics hatalmas üzemét, a termelés 2025-re mintegy 7,4 millió tonnára esett vissza az ukrán acélipari szövetség, az Ukrmetprom adatai szerint (LIGA). A most leállított három üzem adta annak a kapacitásnak a nagy részét, amely a korábbi veszteség után még megmaradt.

A károk már a hivatalos adatokban is látszanak. Augusztusban 277 000 tonna nyersacélt állítottak elő, 57,3 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A nyersvas, vagyis a nagyolvasztókból kikerülő, az acéllá alakítás előtt álló olvadt vas termelése 65,6 százalékkal zuhant. Ez összhangban áll azzal, hogy a támadások a nagyolvasztók működését is megzavarták (LIGA). A Zaporizhstal és a Kamet Steel mintegy 16 500 dolgozóját rövidebb műszakok vagy kényszerszabadság fenyegeti (Interfax-Ukraine).

Az acél Ukrajna egyik legfontosabb exportterméke és devizabevételi forrása: ezekből a dollár- és euróbevételekből finanszírozza az ország az importot. A termelés nagy részének leállása ezért akkor csökkenti a bevételeket, amikor az ukrán gazdaság működését nagymértékben külső finanszírozás tartja fenn.

Hol érzi meg ezt Európa?

Ukrajna összességében nem számít az Európai Unió jelentős acélszállítójának. Iparági becslések szerint az ország az elmúlt években nagyjából 2,2–2,6 millió tonna acélt exportált az EU-ba (GMK Center, The Gaze), ami az uniós fogyasztásnak csak kis része. A kiesés azonban nem egyformán érinti a tagállamokat.

Románia kitettségére van a legtöbb dokumentált bizonyíték. A Zaporizhstal meleghengerelt lemezzel, vagyis csövekhez, járművekhez és az építőiparban használt széles acélszalaggal látta el a Metinvest iași-i csőgyárát. A szállítások az idén a hírek szerint elérhették volna a 180 000 tonnát (Economica.net). Ez az ellátási útvonal most megszakadt. Arról, hogy más uniós vevőknél is hasonló hiány alakul-e ki, illetve megmozdulnak-e az európai acélárak, egyelőre nem áll rendelkezésre elég adat. A következmények az iparági készletektől, a helyettesítő beszállítóktól és az egyes acéltermékek típusától függnek.

A javítások sem biztos, hogy tartósak

A Kamet Steel a hírek szerint újraindította az egyik nagyolvasztóját (S&P Global). A műszaki helyreállítás lehetséges: a Metinvest a háború alatt, a korábbi támadások után is felújított nagyolvasztókat. Az ismétlődő támadások azonban átírják a számításokat. A héten kicserélt transzformátort vagy oxigénegységet már a következő héten újabb találat érheti.

Oroszországnak nem kell minden nagyolvasztót megsemmisítenie. Elég, ha az azokat összekötő rendszereket támadja, így újra és újra leállítja a termelést, a javításokat pedig a következő rakétacsapás kockázatának teszi ki. A támadások Ukrajna jelenlegi acéltermelésének nagy részét leállították anélkül, hogy ugyanekkora kapacitást teljesen megsemmisítettek volna. A közvetlen veszteségek Ukrajnát terhelik. Európai következményeik attól függnek, meddig tart a leállás, és hogy az egyes ellátási láncok, mindenekelőtt a romániai, találnak-e alternatív beszállítókat.