Rutte 5%-os NATO-célt sürget

Mark Rutte az ankarai csúcson lényegében azt kérte a szövetségesektől: ne csak azt mondják meg, mennyit költenének, hanem azt is, mire. A NATO főtitkára azt várja az európai tagállamoktól, hogy „világos, konkrét és hiteles” nemzeti terveket mutassanak be arról, hogyan érik el 2035-re a GDP 5 százalékát védelmi és biztonsági kiadásokban (AP, NATO).

A cél két részből áll: 3,5 százalék menne közvetlen katonai kiadásokra, 1,5 százalék pedig az úgynevezett ellenálló képességre, vagyis olyan utakra, hidakra, kiber- és energiainfrastruktúrára, amelyek háborús helyzetben is támogatják a védelmet. A NATO tehát már nem pusztán egy szám elfogadását kéri a kormányoktól. Azt akarja látni, hogyan lesz a költségvetési vállalásból harckocsi, lőszer és bevethető haderő. Ezt az utat sok tagállam ma még nem tudja hitelesen felrajzolni.

Spanyolország kimondja, amit mások kerülgetnek

A csúcson Spanyolország tette nyílttá a csendes feszültséget. Pedro Sánchez nagyjából a GDP 2,1 százalékánál védte Madrid álláspontját, és nem vállalta az 5 százalékos célt (El Mundo). José Manuel Albares külügyminiszter már májusban is azzal érvelt, hogy Spanyolország teljesíti a kötelezettségeit anélkül, hogy a főszámot követné (Infobae). Madrid így a csúcs leglátványosabb különutasává vált. Valójában azonban csak nyíltan teszi azt, amit mások hosszabb határidőkkel vagy tágabb elszámolással próbálnak kezelni.

A vita a NATO korlátait is megmutatja. A GDP-arányos célok politikai vállalások, nem szerződéses kötelezettségek. Egy gyenge terv benyújtásának nincs automatikus szankciója (Defence Priorities, Reuters/The Star). Rutte követelése politikailag komoly, jogilag viszont jóval puhább, mint például egy uniós költségvetési szabály.

Németország próbál mintát adni

A leginkább kidolgozott tervet egyelőre Németország kínálja. Friedrich Merz kancellár és Boris Pistorius védelmi miniszter a 3,5 százalékos célt beszerzési reformhoz és egy új törvényhez köti, amely felgyorsítaná a katonai szempontból fontos közlekedési infrastruktúra fejlesztését; Berlin 2029-re teljes készenlétet céloz (BMVg). A 2027-es költségvetési tervezet 109,7 milliárd EUR védelmi kiadással számol, ebbe 4 milliárd EUR közlekedési beruházást is beleszámítanak (Morgenpost). Rutte támogatta ezt az irányt, és azt mondta, Berlin „jó úton halad” (NATO).

A gyenge pontok ettől még látszanak. A német kiadási arány egy része infrastruktúra-alapokból jön, nem közvetlen fegyvermegrendelésekből (taz). Pistorius elismerte azt is, hogy Németország továbbra is vásárol majd amerikai fegyvereket, miközben csökkenteni próbálja a beszállítói függőséget. Közben az európai hadiipar sem tudja korlátlanul felszívni ezt a pénzt: lőszerből, légvédelmi rendszerekből és páncélozott járművekből is többéves szállítási csúszások vannak.

Az elszámolási kiskapu

Az 1,5 százalékos ellenállóképességi kosárnál a leggyengébb az elszámoltathatóság. Utak és energiahálózatok valóban szolgálhatnak védelmi célt. Ugyanezek a tételek azonban könnyen átnevezett állami beruházásokká is válhatnak, ha a NATO nem vizsgálja, pontosan milyen katonai képességet teremtenek (CEPA, ProtoThema).

Olaszország példája azt mutatja, hol ütközik a védelmi cél a költségvetési korlátokba. Róma 2025-ös terve a nettó hitelfelvételt a GDP 2,8 százalékán tartaná (MEF), miközben az Európai Bizottság arra figyelmeztetett, hogy Olaszország elveszítheti a SAFE-hitelek egy részét, ha késlekedik. A SAFE az EU 150 milliárd EUR keretű eszköze közös védelmi beszerzések finanszírozására (Adnkronos). Franciaország frissített katonai programtörvénye 36 milliárd EUR-val emelte meg a 2024–2030 közötti kiadási keretet, de francia szenátorok szerint ez inkább egy korábban alulfinanszírozott törvény korrekciója, nem ugrásszerű fordulat (Ouest-France, Sénat).

Lengyelország más irányból érvel: nem a felzárkózást, hanem a politikai nyomásgyakorlást helyezi előtérbe. Varsó nagyjából a GDP 4,5 százalékát költi védelemre, arányosan már az Egyesült Államoknál is többet, és ezt a lassabb szövetségesekkel szemben használja érvként (Standard, CNBC). Jarosław Gromadziński tábornok szerint ugyanakkor a lengyel beszerzések körülbelül 60 százalékát hitelből finanszírozzák, és a Fegyveres Erők Támogatási Alapja sem használja ki teljesen a kapacitását (Defence24). A magas költés politikai erőt ad. Bevethető képességgé azonban nem válik automatikusan.

Ankara után az igazi próba az lesz, mely kormányok tesznek le költségelt, törvénybe foglalt és ellenőrizhető útvonalat a költségvetési sortól a tényleges haderőig. A NATO a védelmi kiadásokat elszámoltathatósági vitává tette, de ehhez nem épített elszámoltathatósági rendszert. Rutte eszközei a nyilvános nyomás, az összehasonlító táblázatok és a csúcstalálkozók politikai kellemetlenségei. Sem a NATO-ban, sem az EU-ban nincs olyan intézmény, amely ki tudná kényszeríteni a vállalások teljesítését. A szövetség fő sérülékenysége továbbra is ez: a vállalás és a tényleges teljesítés közötti rés.