Rutte Trumpnál viszi át az 5%-os NATO-célt

Mark Rutte NATO-főtitkár ezen a héten három napot töltött Washingtonban, hogy Donald Trump ne alakítsa a jövő havi ankarai csúcsot az európai potyautasság nyilvános számonkérésévé. Találkozott Trumppal, magas rangú tisztviselőkkel és kongresszusi képviselőkkel is (NATO). Az üzenete egyszerű volt: Európa többet költ védelemre, és a szövetségesek meghallották az amerikai panaszt (Euronews, KSAT). A gond az, hogy a NATO új vállalása politikailag hasznos, mert Trump egy jól látható számot kap, katonailag viszont törékeny: a tagállamok továbbra sem értenek egyet abban, mit lehet beleszámítani, ki pótolja a hiányzó képességeket, és hogyan lehet kikényszeríteni a teljesítést.

Kreatív könyvelésre hívó cél

Rutte azt a vállalást próbálja eladni Washingtonban, amelyet a szövetségesek a NATO hágai csúcsán írtak alá: 2035-ig a GDP 5 százalékát kell védelemre és védelemhez kapcsolódó kiadásokra fordítani. Ebből 3,5 százalék menne a szűken vett katonai szükségletekre, 1,5 százalék pedig egy tágabb kosárba, amelybe az infrastruktúra, a kiberellenálló képesség, a polgári felkészültség és a védelmi ipar is beletartozik (NATO, BBC). A vita ebben a második kosárban kezdődik. A kormányok vasútfejlesztéseket, kikötőfelújításokat vagy katasztrófavédelmi költségvetéseket is védelmi hozzájárulásként címkézhetnek át anélkül, hogy egyetlen rakétát vennének.

Rutte számai összesítve nem légből kapottak. A főtitkár miniszteri ülés utáni nyilatkozata szerint az európai szövetségesek és Kanada 2025-ben reálértéken több mint 90 milliárd dollárral növelték az alapvető védelmi beruházásaikat (NATO). Mind a 32 szövetséges teljesíti már a korábbi, 2 százalékos küszöböt (Atlantic Council). Rutte ugyanakkor maga figyelmeztetett arra, hogy „a pénz önmagában nem állít meg rakétákat vagy tankokat”, és az ankarai csúcsnak bevethető képességeket, nem pusztán költségvetési sorokat kell hoznia (NATO).

Spanyolország jól mutatja, hol csúszik szét a definíció. Madrid szerint nagyjából 2,1 százalékos szint mellett is teljesíteni tudja a képességcélokat, és azt akarja, hogy a kiber-, távközlési és katasztrófavédelmi kiadások is beleszámítsanak az ellenálló képességi kosárba (Index.hr). A Brussels Times szerint Spanyolország volt az egyetlen szövetséges, amely nem írta alá a hágai 5 százalékos vállalást (Brussels Times). Ha ez az értelmezés terjed el, a cél nem közös katonai mércévé, hanem nemzeti könyvelési preferenciák menüjévé válik.

Németország ugyanennek a feszültségnek a fordított oldalát mutatja. Berlin azzal érvel, hogy Németország a NATO logisztikai gerince, ezért az utak, hidak és kikötők valós védelmi beruházások; ezt nevezi „Gesamtverteidigungnak”, vagyis teljes védelemnek (BMVg). Az érvelés katonailag védhető: a keletre tartó erősítések német infrastruktúrán haladnak át. Költségvetési szempontból viszont kényelmes is egy olyan kormánynak, amely 42 milliárd eurós finanszírozási lyukkal és a gyorsuló beszerzéseknél pazarlásra figyelmeztető számvevői jelentésekkel néz szembe (Tagesschau).

A számok mögötti képességhiány

Rutte washingtoni útját konkrét katonai kényszer sürgette. Az Egyesült Államok felülvizsgálja európai erőinek elhelyezését, Rutte pedig elismerte, hogy Washington módosítja hozzájárulását a NATO Force Modelhez, vagyis ahhoz a szövetségi tervhez, amely rögzíti, mely országok milyen egységeket és eszközöket adnak. Az amerikai fél néhány hiány pótlását a szövetségesektől várja (NATO). Ha az amerikai légvédelem, hírszerzés, logisztika és vezetési képességek egy része az indiai-csendes-óceáni térség felé tolódik, az európai szövetségeseknek vagy pótolniuk kell ezeket, vagy gyengébb elrettentést kell elfogadniuk Oroszországgal szembeni keleti határukon.

Olaszország más oldalról mutatta meg, mit jelent valójában a tehermegosztás. Miután Rutte azt mondta, hogy nagyjából 500 amerikai repülőgép indult Olaszországból az Irán elleni műveletek támogatására, Guido Crosetto védelmi miniszter közölte: Róma csak műszaki és logisztikai repüléseket engedélyezett, harci bevetéseket nem, és kész járatonként beszámolni a parlamentnek (Open, Adnkronos). Az ellenzék azt követelte, derüljön ki, használtak-e olasz területet csapásokhoz a parlament tudta nélkül (Il Fatto Quotidiano). Az ügy még nem zárult le, de láthatóvá tett egy olyan rést, amelyet a kiadási vállalások nem fednek le: a bázisok, átrepülések és logisztikai támogatások egy országot akkor is amerikai műveletek közelébe húzhatnak, amikor a választók még nem is értik, mi történt.

Nincs büntetés a cél elmulasztásáért

Rutte washingtoni útja időt nyert, megoldást nem. A NATO-nak nincs olyan mechanizmusa, amellyel megbírságolhatná vagy szankcionálhatná azokat a szövetségeseket, amelyek nem teljesítik az 5 százalékos célt; ez csúcstalálkozói vállalás, nem kikényszeríthető szerződéses kötelezettség (Defence Priorities). Az 1,5 százalékos ellenálló képességi kosárra sincs közös, tételes definíció, így minden kormány maga döntheti el, hogy utakat, kikötőket, kiberprogramokat vagy polgári felkészültségi költségvetéseket számol-e el védelemként (NATO Association of Canada). Rutte kezelni tudja Trumpot. A harminckét ország költségvetési ígéreteiből még válság előtt létező egységeket, készleteket és logisztikát csinálni már olyan feladat, amelyet egyetlen NATO-főtitkár sem oldhat meg egyedül.