Három amerikai engedélyen múlik a szerb finomító

Az amerikai pénzügyminisztérium szankciós hivatala, az OFAC augusztus 28-29-én három külön engedélyt hosszabbított meg. Ezek együtt tartják működésben Szerbia egyetlen nagy olajfinomítóját, biztosítják a nyersolaj horvátországi szállítását, és lehetővé teszik, hogy a magyar MOL tovább tárgyaljon Oroszországgal a többségi részesedés kivásárlásáról. Mindhárom engedély szeptember 30-án jár le (NIS, N1, Portfolio).

A hírek ezt többnyire egyetlen történetként kezelik. Valójában három külön jogi engedélyről van szó, és bármelyik kiesése a lánc más-más pontját szakítaná el.

Három engedély, három nyomáspont

Az első engedély a NIS-nek, vagyis Szerbia nemzeti olajtársaságának ad mozgásteret az alapműködéshez: nyersolajat importálhat, finomíthat a Belgrádtól délre fekvő pancsovai üzemben, üzemanyagot értékesíthet, fizetést utalhat és tranzakciókat rendezhet. A NIS többségi tulajdonosa a Gazprom Nyefty, az orosz államhoz kötődő olajtermelő. Emiatt van szükség az engedélyre: a bankok, biztosítók és szállítmányozók kerülik a szankcionált szereplőket, mert az ilyen pénzmozgások kezelése az amerikai pénzügyi rendszerhez való hozzáférésükbe kerülhet. Engedély nélkül senki nem dolgozná fel a NIS fizetéseit, a finomító pedig leállna (NIS, NIS).

A második engedély a JANAF-ra, a horvát állami ellenőrzésű adriai vezetéktársaságra vonatkozik. Ez a cég szállítja fizikailag a nyersolajat az omišalji kikötőből Pancsovába. A JANAF engedélye szűkebb: a megfogalmazás csak azokra a tevékenységekre terjed ki, amelyek a meglévő NIS-szerződés szerinti olajszállításhoz „szokásosak és szükségesek” (Index.hr). Amikor egy korábbi engedély 2025 végén lejárt, a szállítás hetekre elakadt (Bloomberg Adria).

A harmadik engedély azt teszi lehetővé, hogy a MOL tovább tárgyaljon a Gazprom Nyefttyel a NIS orosz ellenőrzés alatt álló 56,15 százalékos többségi pakettjéről. Ez tárgyalási engedély, nem felvásárlási jóváhagyás (Telex, Portfolio). A MOL és Szerbia júniusban feltételes részvényesi megállapodást írt alá. Eszerint Belgrád 5 százalékponttal növelné részesedését, és vétójogot kapna a fontos vállalati döntéseknél (Caliber, Telex). Amíg azonban az OFAC nem hagyja jóvá magát az adásvételt, részvény nem cserél gazdát. A két oldal érdeke világos: a MOL regionális finomítói és kiskereskedelmi súlyt nyerne, Szerbia pedig nem orosz tulajdonost kapna úgy, hogy közben beleszólása maradna a vállalat irányításába.

Szerbiának az olaj kell, Horvátországnak a bevétel

Szerbia számára ez ellátásbiztonsági kérdés. A pancsovai finomító az ország üzemanyag-keresletének mintegy 80 százalékát fedezi, a nyersolaj pedig nagyrészt a JANAF útvonalán érkezik (Index.hr). A NIS 2025-ben 3,023 millió tonna kőolajterméket értékesített, 2026 első felében pedig 9,8 milliárd dinár nettó nyereséget ért el (NIS IR, NIS IR). Dubravka Đedović Handanović szerb energiaügyi miniszter szerint a MOL és a Gazprom Nyefty tárgyalásai „végső szakaszban” vannak (Biznis.rs). Szerb tisztviselők korábban is beszéltek már majdnem kész megállapodásról. Belgrád közben szeptember 30-ig ideiglenes exporttilalmat vezetett be az olajtermékekre, ami arra utal, hogy a kormány a határidő közeledtével a belföldi ellátást védi (Newsmax Balkans).

Horvátország rövid távú érdeke szintén egyértelmű. A horvát közmédia, a HRT szerint a NIS-szerződés adja a JANAF bevételének több mint harmadát (HRT). Andrej Plenković horvát miniszterelnök azt mondta, a lezárt MOL-NIS-ügylet „jó lenne a JANAF-nak”, mert megszüntetné magát a szankciós kockázatot (N1 Croatia). Hosszabb távon ez kevésbé kényelmes helyzet. A JANAF azért keres pénzt, mert rajta megy át az olaj. Egy MOL által ellenőrzött finomítói hálózat, amelyhez már most hozzátartozik a horvát INA és a szlovák Slovnaft, idővel érdekeltté teheti Magyarországot és Szerbiát egy alternatív vezeték megépítésében, ami csökkentené Horvátország tranzitországként meglévő alkupozícióját (Večernji list).

Folytonosság megoldás nélkül

Az engedélyek meghosszabbításának menete önmagában is beszédes. A NIS előbb március 20-ig, majd július 31-ig, most szeptember 30-ig kapott engedélyt. Minden hosszabbítás fenntartja az üzemanyag-ellátást és lehetővé teszi a bérek kifizetését, de egyik sem viszi közelebb a Gazprom Nyeftyet ahhoz, hogy ténylegesen feladja az irányítást és kikerüljön a fizetési csatornákból. A szerb és a bolgár példa ugyanarra mutat: ideiglenes engedélyekkel hónapról hónapra működésben lehet tartani szankcionált finomítókat, de ettől még nem oldódik meg, ki birtokolja az eszközt, és hová kerül a pénz.

Az engedélyek folytonosságot vesznek, tulajdonosváltást nem. A tárgyalási engedélyből a MOL és az OFAC tud lezárt ügyletet csinálni. Amíg ez nem történik meg, Szerbia üzemanyag-rendszere gördülő amerikai jogi engedélyeken működik, hónapról hónapra.