Helsingborgban hét ország arktiszi paktumot kötött

Az Egyesült Államok, Kanada és öt északi NATO-tagállam csütörtökön Helsingborgban közös nyilatkozatot írt alá az arktiszi biztonságról. A dokumentum összehangolt katonai jelenlétet és megfigyelést ígér a távoli északi térségben. A nyilatkozat kifelé Oroszország és Kína elrettentéséről szól, de van egy kevésbé látványos funkciója is: többoldalú keretbe terelné Washington egyoldalú arktiszi törekvéseit, főleg a Grönlanddal kapcsolatos amerikai szándékokat.

Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszter ezt a célt nyíltan meg is fogalmazta. Dánia évek óta azon dolgozik, hogy a NATO „aktívabban foglalkozzon a távoli északkal és az Arktisszal” – mondta újságíróknak. Rasmussen azt remélte, hogy a nyilatkozat világossá teszi: „az összes arktiszi NATO-ország ugyanúgy látja a Grönland körüli biztonsági helyzetet”. A Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel folytatott közvetlen grönlandi tárgyalásokról szóló kérdéseket külön lezárta: szerinte ez a folyamat „a tervek szerint halad” a januárban létrehozott munkacsoportban.

Politikai üzenet, jogi kényszer nélkül

A nyilatkozat arra kötelezi az aláírókat, hogy „mélyítsék párbeszédüket”, és hangolják össze katonai kiképzéseiket. A szöveg politikai természetű, nem jogilag kötelező erejű. Megerősíti a már futó NATO-műveleteket, köztük a februárban elindított, fokozott megfigyelést jelentő Arctic Sentryt, az Izland feletti légtérrendészeti feladatokat és a Finnországban előretolt erőket. Új kötelezettséget nem hoz létre. Azt sem akadályozza meg, hogy az Egyesült Államok NATO-kereten kívül, egyoldalúan lépjen.

Azzal, hogy a dokumentum aláíróként a „Dán Királyságot, benne Grönlanddal és a Feröer szigetekkel” nevezi meg, Grönlandot szövetségi szuverenitási keretbe helyezi. Jogilag azonban továbbra sem egyértelmű, hogy egy valódi szuverenitási vita esetén ez aktiválná-e a NATO 5. cikkét, vagyis a szövetség kölcsönös védelmi záradékát.

A washingtoni tárgyalóasztal

Dán, amerikai és grönlandi tisztviselők január óta egy „magas szintű munkacsoportban” tárgyalnak Washington konkrét igényeiről. A Den Korte Avis szerint az Egyesült Államok három új katonai bázist akar Dél-Grönlandon, Narsarsuaqban és Kangerlussuaqban, valamint vétójogot kérne a nagyobb beruházási projektek felett, hogy kizárhassa a kínai és orosz tőkét. Dánia és Grönland a vétójogot ellenzi.

A grönlandi kormány közben saját párhuzamos stratégiát visz. Ugyanazon a héten Grönland külön megállapodásokat kötött kritikus ásványi nyersanyagokról az Egyesült Államokkal, Franciaországgal és az EU-val, valamint Kanadával. Áprilisban a grönlandi parlament egyhangúlag megszavazta, hogy 2027 januárjáig átveszi Dánia 33 százalékos részesedését a Greenland Airports Internationalben. Nuuk egyszerre szélesíti a partneri körét és erősíti ellenőrzését saját infrastruktúrája felett.

Európa kívülről figyel

Az EU-nak nem jutott hely a helsingborgi asztalnál. A hét aláíróból három, Finnország, Svédország és Dánia uniós tagállam, de nem Brüsszelen, hanem a NATO-n keresztül egyeztettek. Az Európai Bizottság 2021-es arktiszi stratégiája még főként az éghajlatra és a fenntarthatóságra épült; a biztonsági szempontokat erősebben kezelő frissítés társadalmi egyeztetés alatt áll, de csak 2026 végére készülhet el. Az Európai Parlament tavaly novemberben nagy többséggel támogatta az erősebb uniós arktiszi jelenlétet, köztük egy külön egységet az EU külügyi szolgálatán, az EKSZ-en belül. A parlamenti ajánlásokból azonban önmagukban nem lesz katonai vagy diplomáciai képesség.

Európa legnagyobb katonai hatalma feltűnően kerülte a szuverenitási kérdést. Wadephul német külügyminiszter helsingborgi megszólalásait a védelmi kiadásokra és a Hormuzi-szorosra építette, miközben a Bundeswehr négy Eurofightert vezényelt a NATO Grönland térségében futó missziójába. Berlin küld vadászgépeket, de a politikai részétől távol tartja magát.

Az északi országok Helsingborgban azt próbálták elérni, hogy az amerikai egyoldalúság politikailag költségesebb és láthatóbb legyen. Az általuk felépített keret ugyanakkor továbbra is politikai jelzés, nem jogi korlát Washingtonnal szemben. Grönland tényleges jogi védelmét a 2009-es önkormányzati törvény adja, amely népszavazáshoz köti a politikai státusz bármilyen megváltoztatását. Ez a zár belföldi, nem többoldalú. Hogy a NATO-nyilatkozatok adnak-e hozzá érdemi súlyt, az a júliusi ankarai csúcson derülhet ki, ahol az arktiszi parancsnoki struktúrákról és a teherviselésről már nemcsak beszélniük, hanem dönteniük is kell.