Egy ajánlattevő viszi a tenderek ötödét

A magyar közbeszerzések 19,6 százaléka tavaly úgy zárult, hogy csak egy ajánlat érkezett. 309,5 milliárd forintnyi szerződés mögött olyan magántőkealap-struktúrák állnak, amelyeknél a tényleges tulajdonos nehezen követhető. A legnagyobb központi beszerző szervezetek, amelyek 2020 és 2025 között több mint 3700 milliárd forint felett rendelkeztek, alig működtek együtt, amikor az Integritás Hatóság adatokat kért tőlük (Telex, 24.hu).

Ezeket a megállapításokat az Integritás Hatóság tette közzé, vagyis az az intézmény, amelyet Magyarország uniós nyomásra hozott létre a befagyasztott források feloldásának egyik feltételeként. A héten megjelent 2025-ös összefoglaló jelentés eddig a hatóság legátfogóbb közbeszerzési vizsgálata. A kép egyértelmű: a túlárazás rendszerszintű, a versenyt sok eljárásban eleve leszűkítik, a szabályozási környezet pedig tartósan magas árakat jutalmaz.

Hogyan maradnak magasan az árak?

A probléma nem egy-egy rossz tenderrel kezdődik, hanem a rendszer logikájával. Az ajánlattevők árait az úgynevezett becsült értékhez mérik, ennek azonban nem kell feltétlenül tükröznie a tényleges piaci árakat. Ha egy korábbi szerződés már túlárazott volt, később éppen az válhat hivatkozási alappá, így az állam újabb és újabb beszerzéseknél rögzíti a piaci szint feletti költést (HVG).

Az ajánlatkérők a beszerzések méretével is alakíthatják a versenyt. Több megbízást összevonhatnak úgy, hogy csak nagy cégek tudjanak indulni, vagy éppen feldarabolhatják a beszerzést, hogy elkerüljék a nyílt eljárást (Portfolio). A műszaki feltételeket addig lehet szűkíteni, amíg gyakorlatilag egyetlen cég marad alkalmas. A jelentés szerint ugyanazok a vállalatok térnek vissza, együtt indulnak, és együtt nyernek. A legnagyobb állami költési területek közül az építőiparban és az energetikában a legsúlyosabb a túlárazás.

Külön átláthatósági probléma a központi beszerzéseknél látszik. A közszféra energia-, jármű-, bútor- és utazási szerződései egyáltalán nem jelennek meg a nyilvános közbeszerzési felületen. Ezek értéke energia nélkül is meghaladja az 500 milliárd forintot, az energiaköltségekkel együtt pedig ennek négyszerese-ötszöröse is lehet (HVG).

Három uniós zár van a magyar pénzeken

A jelentés önmagában sem pénzt nem fagyaszt be, sem pénzt nem szabadít fel. Magyarország uniós forrásairól három külön mechanizmus dönt. A Tanács, vagyis a tagállami kormányok testülete 2022 decemberében 6,3 milliárd eurónyi kohéziós forrást függesztett fel a jogállamisági feltételrendszer alapján, amely az uniós költségvetés védelmét köti jogállami normákhoz. Magyarország helyreállítási terve emellett 27 „szupermérföldkövet” tartalmaz korrupcióellenes és közbeszerzési garanciákról; ezeket teljesíteni kell, mielőtt a pénz megindulhat (Európai Bizottság). A kohéziós szabályok alapján pedig a Bizottság új politikai szavazás nélkül is blokkolhat kifizetéseket, ha Magyarország nem teljesíti az irányítási feltételeket (közös rendelkezésekről szóló rendelet).

Ezek közül egyik zár sem nyílik ki automatikusan attól, hogy elkészült a jelentés. A dokumentum mégis kényes bizonyíték: éppen attól az intézménytől származik, amelynek felállítását Brüsszel követelte Budapesttől. Ha ez az intézmény azt mondja, hogy az árak továbbra is mesterségesen magasak, az Európai Bizottságnak arról kell döntenie, elegendőek-e a reformígéretek a források feloldásához. Az Európai Számvevőszék külön jelentésben figyelmeztetett arra is, hogy a helyreállítási pénzek nyomon követhetősége és átláthatósága uniós szinten sem kielégítő.

A lengyel precedens

Lengyelország nehezíti a Bizottság mozgásterét. Brüsszel 2024 februárjában nagyjából 137 milliárd eurónyi uniós forrást szabadított fel a reformpárti lengyel kormány számára, még mielőtt a bírósági reformok hatását teljes körűen tesztelni lehetett volna. Ez azóta minden jogállamisági ügyre rávetül: megmutatta, hogy a politikai irányváltás néha legalább annyit számít, mint a mérhető eredmény.

A magyar Országgyűlés június 23-án új közbeszerzési szabályokat fogadott el, köztük szigorúbb összeférhetetlenségi előírásokat és átláthatóbb tényleges tulajdonosi szabályokat. Ha Brüsszel azért fizetne, mert Magyar Péter miniszterelnök politikai fordulatot hozott Magyarországon, még mielőtt a tenderek valóban versenyképesebbé és olcsóbbá válnának, az uniós jogállamisági pénzügyi eszköz inkább politikai alkuhoz, mint szabályalapú rendszerhez kezdene hasonlítani.

Szlovákia már levonta a maga következtetését. Miközben Magyarország a forrásbefagyasztás után próbál visszatérni az uniós feltételekhez, Szlovákia elkezdte megismételni a magyar hibákat – írta a Denník N. Az Európai Parlament áprilisban arra kérte a Bizottságot, hogy Pozsony esetében is vizsgálja meg ugyanezt a mechanizmust.

A hitelességi próba ezért szűkebb és nehezebb, mint elsőre látszik: milyen bizonyítékot kér Brüsszel, mielőtt pénzt enged ki? A magyar hatóság most azt dokumentálta, hogy a közbeszerzési gépezet továbbra is magas árakat termel. Az Európai Bizottság döntése arról fog többet elárulni, mit ér a jogállamisági feltételrendszer a gyakorlatban, mint bármelyik új budapesti törvény.