Hat ország vétófalat húz

Németország, Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország augusztus 27-én azt üzente az Európai Bizottságnak, hogy „több száz milliárd euróval” vágja vissza a következő hétéves EU-költségvetésre tett, 2 billió eurós javaslatát (Bundeskanzleramt). Hat kormány a huszonhétből normális esetben kényelmes kisebbség lenne. Az uniós költségvetési szabályok szerint azonban a Tanácsban, vagyis a tagállami kormányok fórumán egyhangú döntés kell. Hat összehangolt elutasítás ezért nem elveszített szavazás, hanem vétófal (EUR-Lex).

A Bizottság a 2028–2034-es kiadási plafont, hivatalos nevén a többéves pénzügyi keretet, az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,26 százalékában húzná meg (European Commission). Ez a keret szabja meg jogilag kötelezően, mennyit költhet az EU hét év alatt. A pénzből a védelmi kiadások ötszörös emelését, a járvány idején felvett közös hitel törlesztését, egy új versenyképességi alapot, az agrártámogatásokat és a kohéziós pénzeket is finanszíroznák. Utóbbiak a szegényebb régiók és az infrastruktúra fejlesztését szolgáló EU-források (ECFR).

A hat nettó befizető szerint ez túl drága. Ahogy a To Brief múlt hónapban írta, ez a vita nem pusztán számháború: a regionális fejlesztésekről, a gazdák jövedelméről és arról szól, hogyan oszlik meg a hatalom azok között az országok között, amelyek többet fizetnek be az EU-ba, és azok között, amelyek erősen támaszkodnak az uniós kiadásokra.

Miért fontos az időzítés?

António Costa, az Európai Tanács elnöke augusztus 25-én kezdte meg körútját az uniós fővárosokban, hogy még az októberi tárgyalási keret előtt felmérje a kormányok vörös vonalait. Ez a keret lesz az a kompromisszumos dokumentum, amely a politikai álláspontokat konkrét számokká kezdi alakítani (Euronews).

A hat ország közös nyilatkozata még azelőtt érkezett, hogy Costa lendületet adhatott volna a bizottsági javaslatnak. Ezzel arrébb tolták a tárgyalások kiindulópontját.

Costa Vilniusban arra figyelmeztetett, hogy az év végéig megállapodásra van szükség, különben a mostani költségvetés lejárta után finanszírozási bizonytalanság várhat a gazdákra, a vállalkozásokra és a diákokra (Yeni Şafak). Ha nincs alku, a jelenlegi kiadási plafonok automatikusan tovább élnek. Ez nem jelent költségvetési szakadékot, de új védelmi és versenyképességi pénzeket sem (European Parliament).

Mindenki mást védene meg a vágásoktól

A hat ország abban egyetért, hogy alacsonyabb összeg kell. Onnantól viszont már ütköznek a védett érdekeik. Christian Stocker osztrák kancellár szerint a nettó befizetők „nem az EU bankautomatái”, közben Ausztria éves visszatérítését és agrártámogatásait is megóvná a vágásoktól (Bundeskanzleramt Österreich).

Svédország azt akarja, hogy a rendes kiadások maradjanak a bruttó nemzeti jövedelem 1 százaléka körül, és védi az évi 8–11 milliárd svéd koronát érő visszatérítéseit (Riksdagen). Finnország alacsonyabb plafont szeretne, de elfogadná a magasabb védelmi kiadásokat, és bizonyos új uniós szintű adókat is támogat (Valtioneuvosto). Hollandia élesebb kiadási döntéseket sürget, miközben a holland koalíciós politika miatt az agrárbüdzsé nyílt megvágása kockázatos (NOS).

A „több száz milliárdos vágás” könnyen kimondható mondat. A nehezebb mondat azt nevezi meg, miből veszik el a pénzt. Ezt a hatos koalícióban egyelőre senki sem írta le.

Mit érnének el a vágások?

Az alku lényege közvetlen. A hat ország alacsonyabb számlát akar. Az uniós forrásokra támaszkodó tagállamok viszont a védelmi, kohéziós és agrárkiadásokat védenék. Romániának például 31,5 milliárd euró jóváhagyott kohéziós támogatása van közlekedésre, zöld átállásra és társadalmi felzárkóztatásra (European Commission). Ezek autópályákat, vízhálózatokat és regionális munkahelyeket jelentenek.

Románia és Spanyolország ezért a „kohézió barátai” nevű csoporthoz igazodva próbálja védeni ezeket a pénzáramokat (G4Media, El País).

A Bizottság új uniós szintű adókkal próbálná kikerülni ezt az ütközést. A javaslatok a karbonhatáradóhoz kapcsolódó bevételektől a vállalati hozzájárulásokig terjednek, és a Bizottság szerint évente 58,5 milliárd eurót hoznának. Ebből új prioritásokat lehetne finanszírozni anélkül, hogy nőnének a nemzeti befizetések (European Commission).

Csakhogy ezek nem olyan pénzek, amelyeket a Bizottság egyszerűen beszedhet. Minden új saját forráshoz külön egyhangú tanácsi döntés és minden nemzeti parlament ratifikációja kell, vagyis a fővárosok és a törvényhozások újabb blokkolási lehetőséget kapnak (European Parliament). A hat ország közül több már most fenntartásokat jelez: Hollandia ellenzi a vállalati hozzájárulást, Ausztria pedig csak akkor fogadna el új bevételeket, ha azok nem növelik a terheit (Officiele Bekendmakingen, Parlament Österreich).

Az egyhangúság nagy alkupozíciót ad a hat országnak, de a saját ellentmondásaikat is láthatóvá teszi. Costa októberi tárgyalási kerete már nemcsak azt kéri majd számon rajtuk, hogy képesek-e blokkolni a 2 billió eurós tervet. Azt is, hogy a „több száz milliárdos vágás” mögött van-e valódi lista, vagy csak egy olcsóbbnak hangzó politikai mondat.