Hatszoros drónvédelmi költés, harmaduk készülhet el 2030-ra

Az európai kormányok 2024 és 2025 között a hatszorosára emelték a drónelhárításra és a nagyon rövid hatótávolságú légvédelemre szánt kiadásokat. Ezek a fegyverrendszerek a célpont közelében fogják el a drónokat és a rakétákat. Két portál egy korlátozott hozzáférésű uniós értékelésre hivatkozva arról számolt be, hogy 2030-ig várhatóan csak a programok mintegy harmada valósul meg (Euronews, Dossier Bruselas). Az uniós vezetők október 15–16-án vitatják meg az értékelés megállapításait (Európai Védelmi Ügynökség). A nyilvánosság nem tudhatja, mely programok vannak lemaradásban, és miért.

Az értékelés a kormányoknak készült, nem a nyilvánosságnak. A két portál ugyanazokat a számokat közli, de egyik sem nevezi meg a programokat, közli a számukat vagy az érintett országokat. E lista nélkül a kormányokon kívül senki sem tudja ellenőrizni, hogy a két beszámoló valóban ugyanazokról a programokról szól-e.

A számok értelmezését két további hiányosság is korlátozza. Egyik beszámolóból sem derül ki, hogy a „teljesítés” az eszközök átadását, a hadsereg általi átvételt vagy a harckész állapotot jelenti-e. A hatszoros növekedés a kiadásokat méri, de egyik beszámoló sem közli a kiinduló összeget euróban, így abból nem derül ki, ténylegesen hány további rendszer működik.

A beszerzés csak az első lépés

A költségvetésből még csak szerződés lesz: az eszközöket ezután tesztelni és biztonságosnak minősíteni kell, a kezelőszemélyzetet pedig ki kell képezni. A rendszereknek a szenzorokhoz és a döntést meghozó parancsnoki lánchoz is kapcsolódniuk kell. Az Európai Védelmi Ügynökség október 6-án arra figyelmeztetett, hogy kevés a lőtér, a tesztberendezés, az egyeztetett eljárás és a képzett szakember. A szükséges számú új tesztközpont 2030-ig nem építhető fel (Európai Védelmi Ügynökség).

A spanyol példa megmutatja, milyen hosszúra nyúlik ez a folyamat. A miniszterek 2024 júniusában jóváhagyták 14 ARACNE drónelhárító rendszer megvásárlását, becslés szerint 30,24 millió EUR értékben (La Moncloa). 2026 októberére a szárazföldi haderő egyik légvédelmi egysége megkapta az első eszközöket, és kipróbálta a zavarófunkcióikat. Azt, hogy a rendszer fizikailag meg tudja-e semmisíteni a drónokat, egy későbbi gyakorlaton tesztelik majd, de annak időpontját nem közölték (Defensa y Seguridad). A források nem közölnek vállalt szállítási határidőt, ezért az eset a folyamat hosszát mutatja, de nem bizonyít késést.

Németországban más gond látszik: kívülről nehéz megállapítani, mikor érkezik meg a felszerelés. A Bundeswehr 19 Skyranger 30 légvédelmi járművet rendelt, közülük egyet tesztelésre (Bundeswehr). A beszerzésért felelős hatóság most már 2027 közepétől várja a sorozatgyártású járművek átadását, nem 2026 közepétől (t-online). A gyártó Rheinmetall vitatja, hogy a szállítás egy teljes évet csúszna; a rövidebb késést a megrendelő által kért módosítással magyarázza. Ha a vevő és az eladó sem ért egyet a menetrendről, a nyilvánosság aligha tudja ellenőrizni, mikor érkeznek meg a járművek.

Ki rendel, ki fizet, ki gondoskodik a védelemről

Lengyelország példája megmutatja, milyen gyorsan haladhat a beszerzés, ha a kormány ezt választja. 2026. január 30-án a lengyel Fegyverzeti Ügynökség nettó mintegy 15 milliárd PLN értékű szerződést írt alá egy országos drónelhárító rendszerre (lengyel kormány). A szállító a lengyel PGZ csoport és a norvég Kongsberg vezette konzorcium. Varsó rendelte meg a rendszert, és a lengyel haderő állítja majd hadrendbe; a szükséges pénz nagyobb részét viszont a SAFE, az EU védelmi hitelprogramjának keretében nyújtott kölcsönök adják.

Ez a munkamegosztás Európa más részein is jellemző: a kormányok rendelik meg és állítják hadrendbe az eszközöket, az uniós hitelek segítenek finanszírozni a beszerzést, az ügynökség pedig feltárja az akadályokat. Az uniós hitel önmagában nem teszi a nemzeti beszerzést közös európai védelemmé.

A közös európai fellépés egyelőre főként terv maradt. Szeptember 28-án az uniós kormányok közös drón- és drónelhárítási projektként jelölték ki a DECODER-t, amelynek 2033-ig 3,5–5 milliárd EUR-ra becsülték a keretét (az Európai Unió Tanácsának határozata). Ez tervezési becslés, nem odaítélt pénz és nem megrendelt felszerelés. Sem a határozat, sem az itt idézett sajtóbeszámolók nem kapcsolják a DECODER-t az egyharmados előrejelzéshez. Arra sincs alap, hogy meg lehessen ítélni, a résztvevők közösen építenek vagy működtetnek-e bármit.

Ha pontos a kiszivárgott részlet, a kiadások megugrása ellenére is arra számítanak, hogy a programok többsége 2030-ig nem jut el a teljesítésig. Csak az ügynökség és az értékelést birtokló kormányok mondhatják meg, mely programokról van szó, és mit jelent itt a „teljesítés”. A jövő heti vezetői találkozó előtt tartoznak a nyilvánosságnak a listával és a fogalom pontos meghatározásával.