Tizenhat EU-tagállam elutasítja a védelmi fordulatot

Tizenhat EU-tagállam május 26-án elutasította az Európai Bizottság 2028-2034-es költségvetési javaslatát. Érvelésük szerint Brüsszel éppen azokat a forrásokat vágja meg, amelyek a gazdákat és a szegényebb régiókat tartják fenn, miközben a pluszpénz egy védelmi felfutásba menne, amelyből főként a fegyvergyártó kapacitással rendelkező országok nyerhetnek. A másik oldalon az északi nettó befizetők karcsúbb, biztonságra és versenyképességre épülő költségvetést akarnak. A tét csaknem 2 ezermilliárd EUR.

Egy nemzedék legnagyobb költségvetési átrendezése

A Bizottság javaslata az eddiginél jóval erősebben írná át az EU kiadási sorrendjét. Az agrár- és kohéziós források, vagyis a gazdáknak járó támogatások és a szegényebb régiókba áramló fejlesztési pénzek aránya az uniós kiadásokon belül 62 százalékról nagyjából 44 százalékra csökkenne (European Commission). A közös agrárpolitika, a KAP közvetlen gazdatámogatásai névértéken 24 százalékos vágással számolhatnak, 295,7 milliárd EUR-os alsó szint mellett (capreform.eu). A kohéziós támogatások reálértéken nagyjából 15 százalékkal zsugorodnának (CEPR).

A védelmi és versenyképességi keret közben ötszörösére, nagyjából 131-140 milliárd EUR-ra nőne (Finabel). A teljes költségvetés csaknem 2 ezermilliárd EUR-ra emelkedne, de a növekményt lényegében az új prioritások vinnék el.

A Bizottság nemcsak a pénz elosztását, hanem a kifizetés módját is átalakítaná. A mostani, költségalapú rendszer helyett, amelyben a tagállam elkölt, Brüsszel pedig utólag térít, a koronavírus utáni helyreállítási alap mintájára teljesítményalapú kifizetés jönne. A pénz csak akkor érkezne, ha az adott ország teljesíti a reformmérföldköveket. Ez Brüsszelnek jóval nagyobb beleszólást adna abba, hogyan használják fel a tagállamok az uniós forrásokat, és a kedvezményezett kormányoknál ez legalább akkora aggodalmat váltott ki, mint maguk a vágások.

Kihez kerülne a pénz valójában

Lengyelország, az EU legnagyobb nettó kedvezményezettje, évente nagyjából 12,9 milliárd EUR többletet kap az uniós költségvetésből, és erősen függ a kohéziós transzferektől (IW Köln). Dél- és Kelet-Európában az uniós pénzek a közberuházások jelentős részét adják. A közös nyilatkozatot aláíró tizenhat ország, többségében ebből a két térségből, arra hivatkozik, hogy éppen azokat a politikákat vágják meg, amelyekből ők a legtöbbet kapják (Latvian MFA, Euronews).

A védelmi fordulat nyertesei másutt vannak. Németország, Franciaország és Svédország rendelkezik olyan hadiipari kapacitással, amely jó eséllyel elviszi az új katonai megrendelések jelentős részét (Bruegel). Németország már most is a legnagyobb nettó befizető, évente nagyjából 19,8 milliárd EUR-val (Euronews), az új költségvetésben pedig egyszerre fizethetne többet és juthatna nagyobb közvetett haszonhoz. A fordulat tehát nemcsak szakpolitikák között csoportosítana át pénzt, hanem országok között is.

Közös hitel fegyverre igen, hidakra nem

A tizenhat ország legerősebb érve egy nehezen védhető aszimmetriára mutat rá. Az EU tavaly 150 milliárd EUR közös hitelfelvételt hagyott jóvá a SAFE, vagyis a Security Action for Europe eszközön keresztül, védelmi beszerzések finanszírozására (Council of the EU). A Bizottság ugyanakkor elutasított minden hasonló mechanizmust a regionális beruházásokra. A déli és keleti kormányok kérdése ezért egyszerű: ha fegyverekre lehet közösen hitelt felvenni, utakra és kórházakra miért nem?

A kérdés azért sürgetőbb, mert a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, a koronavírus utáni 800 milliárd EUR-os alap 2026-ban kifut. Az erre erősen támaszkodó országokban ez 2027-től becslések szerint évente 0,25 százalékpontos GDP-féket jelenthet (EC Spring 2026 Forecast). Az Európai Parlament a Bizottság javaslatához képest 10 százalékos emelést támogatott (European Parliament). A többéves költségvetéshez azonban egyhangúság kell a Tanácsban, így a takarékos országok, például Hollandia, Svédország és Ausztria gyakorlatilag vétóval rendelkeznek.

Érdemi tanácsi alku még nem indult. Amikor a tárgyalások várhatóan ősszel elkezdődnek, a tizenhat kohéziós ország mögött számszerű többség áll majd, de blokkoló erejük nem lesz. A takarékosoknak vétójuk lesz, többségi támogatásuk viszont nem. A következő hét év uniós költségvetése e két pozíció között fog kialakulni.