Sofia Alekperov levételét kéri az EU-listáról

Bolgár sajtóbeszámolók szerint Szófia megpróbálta elérni, hogy Vagit Alekperov, a Lukoil volt vezetője és részvényese kimaradjon az Oroszország elleni új uniós szankciós csomagból. Az állítást egyelőre Bulgárián kívül nem erősítették meg, de egy valós gyenge pontra mutat rá: ha az EU-s szankciókhoz minden kormány beleegyezése kell, egyetlen ország energiafüggősége az egész politika mozgásterét szűkítheti.

A szabály egyszerű, és nagy ereje van. Az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikke alapján a külpolitikai szankciókhoz általában egyhangúság kell, vagyis egyetlen főváros is késleltetheti vagy blokkolhatja a csomagot, mielőtt jogszabály lesz belőle. A valódi vita ezért sokszor nem a kész szöveg után, hanem előtte zajlik: a kormányok nevekről, kivételekről és költségekről alkudoznak.

A csomag előtti vita

Az egyénekkel szembeni szankciók az uniós jogi aktusokhoz csatolt listákon szerepelnek, így az Oroszországgal kapcsolatos rezsimben is, amelyet a 2014/145/KKBP határozat és a 269/2014-es rendelet rögzít. Egy kormány azért is tiltakozhat egy név ellen, mert gyengének tartja a bizonyítékokat, azért is, mert a saját gazdasága fizetné meg az árát, vagy azért, mert a két érv összecsúszik.

Alekperov esetében éppen ez a különbség számít. Ha Bulgária szűk jogi kifogást emelt, az egyféle vita. Ha viszont a Lukoil bulgáriai szerepére hivatkozva próbált védeni egy Oroszországhoz kötődő szereplőt az uniós intézkedésektől, akkor nagyobb kérdésről van szó: megvédhet-e egy nemzeti energiapiaci szűk keresztmetszet valakit egy egész Európára szánt szankciótól?

Magyarország már megmutatta, meddig vihető ez az alkupozíció. Az olajembargóról szóló vitában Budapest ellenezte a teljes tilalmat, az uniós vezetők pedig olyan kompromisszumban állapodtak meg, amely a vezetéken érkező olajat megkímélte. Ez később a hatodik szankciós csomagban is megjelent, miután a Reuters beszámolt a részleges orosz olajtilalomról. Orbán Viktor kormánya saját nyilvános kommunikációjában az embargót nyíltan a magyar gazdaságot fenyegető lépésként írta le.

Budapest azt is bizonyította, hogy az egyénekről szóló alkuk nem elméletiek. A Guardian szerint Kirill pátriárkát a magyar ellenállás után vették le a szankciós listáról (The Guardian). Ez az előzmény nem igazolja az Alekperovról szóló bolgár állítást. Csak azt mutatja, miért elég hihető ahhoz, hogy politikailag számítson.

A kivételek legerősebb érve

A kitett tagállamok mozgásterére van komoly érv. Szlovákia és Magyarország sok más tagállamnál erősebben függött a vezetéken érkező olajtól, az Európai Bizottság pedig a függőséggel és az elérhető alternatívákkal indokolta az ideiglenes eltéréseket a szankciós kérdezz-felelekben. Ezeket a kivételeket később a 2022/879-es rendeletbe is beleírták.

Ez az egyhangúság legerősebb védelme: bent tartja a sérülékeny kormányokat a szankciós koalícióban, ahelyett hogy nyílt ellenállásba szorítaná őket. Egy finomítókkal, ellátási szerződésekkel és árrobbanástól tartó választókkal számoló ország nem elvont geopolitikaként kezeli az energiaszankciókat.

Ugyanez a szabály viszont jutalmazza a nyomásgyakorlást is. A keleti tagállamok szemében az ismétlődő kivételek réseket üthetnek egy biztonságpolitikai eszközön. Lengyelország tanácsi elnökségi programja az Oroszországra gyakorolt nyomást szélesebb európai biztonsági napirendbe illeszti, miközben a Tanács szerint az Oroszország elleni szankciók célja, hogy gyengítsék Moszkva képességét az ukrajnai háború finanszírozására és folytatására (Tanács).

Ez az ütközés a rendszer része. Az egyik kormány ugyanazt a kivételt a belső gazdasági zavarok elleni védelemnek látja. A másik engedménynek, amely gyengíti Európa válaszát Oroszországra.

Amit a végleges szöveg eltakar

A nyilvános dokumentumok többnyire a kész kompromisszumot mutatják, nem azt a nyomást, amely létrehozta. Látszik, milyen csomagot fogadott el a Tanács, kik kerültek listára, és milyen kivételeket írtak jogszabályba. Ritkán derül ki, melyik kormány fenyegetett blokkolással, melyik név tűnt el, vagy melyik kivétel vásárolta meg az egyetértést.

Ezért számít a bolgár állítás akkor is, ha egyelőre fenntartásokkal kell kezelni. A lényegi kérdések szűkek: kérte-e Szófia Alekperov kihagyását, milyen indokkal, és része volt-e az érvelésnek a Lukoil bulgáriai kitettsége? Más kormányok ellenálltak-e, vagy az ügy eltűnt egy nagyobb alku belsejében?

Amíg ezekre nincs válasz, az Alekperovról szóló állítást bolgár forrású beszámolóként kell kezelni. A tágabb európai probléma viszont kevésbé bizonytalan. Az uniós egyhangúság miatt egy ország gyenge pontja mindenki korlátjává válhat, az Oroszország elleni szankciók pedig csak addig kemények, ameddig a leginkább kitett főváros hajlandó elmenni.