Szófia lengyel segítséget kér a MiG-29-esekhez

Bulgária tizenöt MiG-29-es vadászgépéből nemrég mindössze hat volt repülőképes (BNR News). Ez a szám magyarázza, miért találkozott Rumen Radev bolgár miniszterelnök a NATO ankarai csúcstalálkozóján a lengyel állami katonai repülőgép-javító, a bydgoszczi WZL-2 képviselőivel (Fakti, Defence24). Szófia célja egyszerű: addig kell üzemben tartania a szovjet eredetű gépeket, amíg megérkeznek a megrendelt F-16 Block 70-esek. Erre akár 2030-ig is várnia kell.

A bydgoszczi mentőöv

A WZL-2 az elmúlt években már javított bolgár MiG-29-es hajtóműveket, miközben saját alkatrészellátást épített ki, miután az orosz karbantartási csatornák politikailag használhatatlanná váltak (24 Chasa). Egy több mint 26 millió EUR értékű hajtómű-felújítási tender jól mutatja, mennyi pénzbe és szervezésbe kerül a még megmaradt repült órák kinyerése az öregedő sárkányszerkezetekből (BNR News).

Varsó sem pusztán szívességet tesz. A megállapodás gyakorlati indokot ad arra, hogy a NATO-szövetségesek továbbra is lengyel szakértelemre szoruljanak a szovjet korszakból maradt haditechnika karbantartásában. Az a tágabb cél, hogy a WZL-2 regionális javítóközponttá váljon a régi típusú vadászgépek számára, egyelőre inkább tisztviselői ambíció, mint aláírt szerződések sora (Fakti).

A vadászgépvásárlás nem tünteti el azonnal a képességhiányt

Románia példája mutatja, miért. Bukarest 2020-ban vette át az utolsó F-16-ost abból a portugál csomagból, amelyet korábban megvásárolt (Lockheed Martin). 2024-ben az Egyesült Államok már egy lehetséges, 32 F-35A típusú gépre vonatkozó eladásról értesítette a kongresszust (DSCA). Egy légierő azonban nem attól válik bevethetővé, hogy megérkezik a repülőgép: pilótákat kell kiképezni, biztosítani kell az alkatrészellátást, integrálni kell a fegyverzetet, és a gépeket be kell kötni a NATO parancsnoki hálózatába. A vásárlás egy többéves folyamat kezdete.

Szlovákia még élesebb figyelmeztetés. Miután Pozsony átadta MiG-29-eseit Ukrajnának, szövetséges légirendészeti támogatásra támaszkodott, vagyis más NATO-tagok felváltva járőröztek a szlovák légtérben, amíg megérkeztek a pótló gépek. Peter Pellegrini szlovák államfő 2026 júliusában két F-16-os balti légirendészeti készenlétét még jövőbeli vállalásként, nem meglévő képességként mutatta be (Aktuality). A hiányt a NATO lefedte. Ennek azonban belpolitikai ára van, és növeli a függést attól, aki éppen rendelkezésre áll.

Szófiában alkatrészhiány, Rómában rotációs gond

Ha egy NATO-tag nem tudja maga ellenőrizni a saját légterét, a szövetség tölti be az űrt. Olaszország Eurofightereket, 2024-ben pedig F-35A-kat is telepített Romániába a NATO megerősített légirendészeti missziója keretében (NATO Air Command, Aeronautica Militare). Minden ilyen rotáció repült órát, pilótaidőt és karbantartási kapacitást köt le. Ami Szófiában alkatrészproblémának látszik, Rómában már rotációtervezési feladat, akkor is, ha olasz politikusok nem így beszélnek róla.

A NATO a légirendészetet állandó békeidőbeli feladatként kezeli (NATO). Bulgária a fekete-tengeri térségben fekszik Románia, Törökország és Ukrajna mellett, ahol az orosz nyomás miatt a légtérellenőrzés jelentősége nőtt (DefenseRomania).

A felelősségi lánc sokat elmond a probléma természetéről. A bolgár kormány dönt arról, szerződik-e a WZL-2-vel. A javítóüzem a lengyel állam tulajdonában van. A NATO-nak nincs szerepe a karbantartási ügyletben, de a kudarc következményét a szövetség viseli, például több olasz vagy más szövetséges rotációval. Európa hosszú távú terveket készít a védelmi integrációról, a készenléti hiányokat viszont az kezeli, akinél ma van alkatrész. A bolgár sajtó egyelőre nem számolt be Szófia és Bydgoszcz közötti aláírt, hosszú távú megállapodásról (24 Chasa). Amíg Bulgária F-16-osai nem lesznek harckészek, a Fekete-tenger térségének vékony pontjait nem csúcstalálkozói közlemények, hanem NATO-erőtervezők fedik le.