Spanyol garanciák ukrajnai újjáépítésre

Spanyolország 570 millió euróra emelte azoknak az eszközöknek a keretét, amelyekkel az ukrajnai újjáépítésben dolgozó cégeit támogatná – jelentette be Carlos Cuerpo gazdasági miniszter kijevi látogatásán, ahová mintegy 50 vállalat képviselője is elkísérte (El País, Euronews). A szám elsőre ukrajnai segélynek tűnik. A keret nagy része valójában kockázati fedezet: arra szolgál, hogy a spanyol vállalatok versenyképesebben indulhassanak az újjáépítési megbízásokért.

A legnagyobb tétel a biztosítás

A csomag központi eleme a CESCE, a spanyol exporthitel-ügynökség keretének bővítése. Ez az állami hátterű intézmény külföldi ügyleteknél biztosítja a cégeket háborús károkból, politikai zavarokból vagy fizetési elmaradásokból eredő veszteségek ellen. A CESCE fedezete 30 millió euróról 250 millió euróra nőtt (El País). Emellett a COFIDES, az állami fejlesztésfinanszírozási eszköz legfeljebb 100 millió eurót mozgósíthat, míg egy 20 millió eurós hitelkeret az ICO-n és az ukrajnai Raiffeisen Banken keresztül fut. A látogatás alatt aláírt külön FIEM-megállapodás visszafizetendő hiteleket vegyít kisebb támogatási elemekkel (Euronews, La Moncloa).

A garancia nem támogatás. A támogatást Ukrajna megkapja, és nem kell visszafizetnie. A garancia azt jelenti, hogy a spanyol állam bizonyos feltételek mellett átvállalja a veszteség egy részét, ha egy biztosított projektben baj történik. Ha nem történik káresemény, az adófizetőknek nem feltétlenül kerül pénzükbe. Ha viszont a fedezett kockázat bekövetkezik, a veszteség egy részét a közpénz viseli.

A gazdasági hatás ettől még valós lehet: spanyol bankok és vállalatok olyan ukrajnai, háborús kockázatot is hajlandóak lehetnek vállalni, amelyet piaci alapon elutasítanának. Ez tényleges beruházásokat indíthat el, de az 570 millió eurós főszám túlbecsüli, mennyi pénz mozog most ténylegesen.

A CSIS szerint ez nem spanyol sajátosság, hanem általános minta az ukrajnai újjáépítési bejelentésekben. A vállalások gyakran támogatásokat, hiteleket, garanciákat és beruházási terveket csomagolnak egybe, miközben ezek csak közbeszerzések, banki kockázatvállalás, előkészített projektek és a fronthelyzet függvényében válnak tényleges kiadássá (CSIS).

Garanciák és támogatások: mit mutat Németország és Dánia

Spanyolország nincs egyedül azzal, hogy az állam hitelképességét és kockázatviselő képességét saját vállalatai pozicionálására használja. Németország hasonló eszköztárral dolgozik a Hermesdeckungen, vagyis a politikai és kereskedelmi kockázatokat fedező exporthitel-garanciák révén. Az Ost-Ausschuss, a keleti piacokra szakosodott német vállalati lobbi szerint Oroszország teljes körű inváziója óta több mint 50 beruházási garanciát vállaltak ukrajnai projektekre (Ost-Ausschuss). Németország szélesebb újjáépítési csomagja az energia, a lakhatás és az ipari együttműködés területén legfeljebb 233 millió eurót ér el (AFP).

Dánia más logikát követ. Legutóbbi modelljében a támogatásokat a Nefcón, egy északi zöldfinanszírozási intézményen keresztül közvetlenül mikolajivi önkormányzati projektekhez irányítja: vízellátásra, szennyvízkezelésre, kórházakra és iskolákra. Dánia 26,6 millió eurót vállalt, ehhez jön 3 millió euró az Impact Fund Denmarktól, miközben az ukrán önkormányzatok saját költségvetésükből társfinanszíroznak (Ritzau/Nefco). Ez a dán adófizetőknek azonnali kiadás, de a pénz spanyol vagy német közvetítő vállalat nélkül jut ukrán közszolgáltatásokhoz.

A különbség lényegi: Spanyolország és Németország közgaranciákkal segíti saját cégeit, hogy munkákat nyerjenek Ukrajnában. Dánia ivóvizet és alapvető közszolgáltatásokat finanszíroz Ukrajnának. Mindkettő hasznos lehet, de gazdaságilag nem ugyanaz.

Ki jár jól, ki viseli a kockázatot

A legközvetlenebb nyertesek a spanyol védelmi, infrastrukturális, közlekedési, vasúti és energetikai cégek, vagyis azok az ágazatok, amelyeket Cuerpo Kijevbe vitt (NV, El País). Olyan állami kockázati fedezetet kapnak, amellyel a gyengébb exporthitel-ügynökséggel rendelkező országok cégei nehezen versenyeznek. Az EBRD tapasztalata szerint a kockázatmegosztási garanciák háborús körülmények között is mozgásban tarthatják a hitelezést, és több milliárd eurónyi olyan finanszírozást tehetnek lehetővé ukrán bankokon keresztül, amely enélkül befagyott volna (EBRD). Ez nem bizonyítja, hogy a spanyol csomag jól fog működni. Azt mutatja, hogy maga a mechanizmus működhet.

A végső kockázatot a spanyol adófizetők viselik: a számla addig költségvetésen kívül marad, amíg le nem hívnak egy garanciát. Minél több projekt indul el aktív háborús környezetben, annál nagyobb az esélye, hogy valamelyik fedezett esemény kifizetést vált ki. Lengyelország tapasztalata egy másik költségre is figyelmeztet. Bár erős volt a társadalmi támogatás a lengyel cégek előnyben részesítésére, az egyik megállapodás végül csak három vállalatot fedett le, miközben több mint 3 000 jelezte érdeklődését (Biznes Enter). A garanciákkal megtámogatott újjáépítés többnyire a nagy, bankképes, állami finanszírozási rendszerekben jártas cégeknek kedvez.

Ukrajnának külső tőkére és szaktudásra van szüksége, a garanciák pedig olyan tevékenységet is elindíthatnak, amelyet a piaci szereplők maguktól nem vállalnának. De az „Ukrajna támogatása” és a „spanyol cégek ukrajnai támogatása” két külön gazdasági tény, még ha ugyanazt a politikai címkét kapják is. Spanyolország egyelőre nem tette közzé, milyen garancialehívásokkal számol, milyen projektekből áll a csomag, és az ukrán cégek partnerként, nem pedig alvállalkozóként hogyan vesznek részt benne. Addig az 570 millió eurós szám inkább ambíciót mér, mint tényleges kötelezettségvállalást.