Spanyolország 9 milliárd eurós áramterve célt téveszt

Az Európai Bizottság a múlt héten jóváhagyta Spanyolország 9 milliárd EUR-s kapacitásmechanizmusát, amely azért fizet erőműveknek, hogy csúcsterhelés idején rendelkezésre álljanak. Madrid már 2024 decemberében bejelentette a tervet Brüsszelnek, de a 2025. áprilisi áramszünet, amely 50 millió embert érintett, felgyorsította a politikai döntést. A műszaki vizsgálat szerint az összeomlást feszültséginstabilitás okozta. A hálózat nem az ellátást, hanem az áramlás szabályozását veszítette el. A kapacitásdíj ezt nem javítja ki.

Mit találtak valójában a mérnökök

Amikor 2025. április 28-án összeomlott a spanyol villamosenergia-rendszer, az országnak bőven volt elég termelőkapacitása a kereslet fedezésére. Az ENTSO-E, az európai villamosenergia-hálózatokat koordináló szervezet, 472 oldalas vizsgálatban írta le, mi romlott el. A gázerőművek nem adták le a reaktív teljesítményt, vagyis azt az elektromos szolgáltatást, amely stabilan tartja a feszültséget, pedig erre szerződés kötelezte őket. A napelemek közben évtizedes szabályok alapján működtek, ezért nem vehettek részt a feszültségszabályozásban, noha műszakilag képesek lettek volna rá.

Az ENTSO-E 21 ajánlása közül egyik sem említi a kapacitásmechanizmusokat. A Clean Air Task Force arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a rendszerek nem azokat a feszültségszabályozási szolgáltatásokat célozzák, amelyek a spanyol esetben hiányoztak. Az új, 9 milliárd EUR-s mechanizmus csak azt garantálja, hogy legyen elég megawatt a rendszerben. Arról nem mond semmit, hogy a hálózat valós időben képes-e kezelni ezeket.

Ki kap pénzt, és ki fizeti a számlát

A program évi 900 millió EUR-s költsége (El País, Concurrences) szabályozott díjként jelenik meg a villanyszámlákon. A kormány becslése szerint egy átlagos, normál tarifán lévő háztartásnak ez nagyjából napi 4 eurócentet jelent. A pénzt azok az áramtermelők kapják, amelyek nyernek a Red Eléctrica, a spanyol hálózatüzemeltető versenyeztetett aukcióin.

A legtöbbet várhatóan a nagy szereplők nyerik. Az Iberdrola, a Naturgy és az Endesa 2026 első negyedévében 4,25 milliárd EUR nyereséget ért el, 27,2 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ebben szerepet játszottak az áramszünet utáni vészintézkedések is, amelyek előnyt adtak a gázalapú termelésnek.

A valóban hibásan működő szolgáltatás árazása mutatja meg, merre torzít a rendszer. A gázerőművek a feszültségszabályozási szolgáltatásért egységenként 100-200 EUR-t kapnak, a megújulók nagyjából 1 EUR-t. A spanyol energiaszabályozó 2 EUR-ra emelné a megújulóknak járó díjat. A napenergia-ipar 50 EUR-t követel.

Spanyolország nem egyedül diagnosztizálja félre a problémát

Az elmúlt évtizedben az Aurora Energy Research szerint az európai kapacitásdíjakra fordított összesen mintegy 87 milliárd EUR több mint kétharmada hőerőművekhez került. A kiadás gyorsul. Az ACER, az EU energiaszabályozó ügynöksége szerint az uniós költség már évi 6,5 milliárd EUR, ami egyetlen év alatt 40 százalékos növekedés. Németország saját mechanizmust tervez; a German New Energy Economy Association becslése szerint ennek költsége 2050-ig 340-435 milliárd EUR lehet. A Bruegel szerint az aukciós árak több mint tízszeres különbséget mutatnak a tagállamok között, ami arra utal, hogy a kiadásokat inkább politikai sürgetés, mint egységes műszaki bizonyíték hajtja.

Olcsóbb és célzottabb megoldások már működnek. Spanyolország 2025-ben módosította a hálózati kódexét, vagyis azt a műszaki szabálykönyvet, amely meghatározza, hogyan csatlakozhatnak az erőművek a hálózathoz. Ezzel lehetővé tette, hogy a megújulók is részt vegyenek a feszültségszabályozásban, és 2026 áprilisára 14,5 GW kapacitás csatlakozott a programhoz, ebből 6 GW megújuló volt. Az akkumulátoros tárolói kapacitás az áramszünet óta 589 százalékkal nőtt. A piac 9 milliárd EUR-s ösztönzés nélkül is mozdult.

Spanyolország a hálózati szabályok módosításával elkezdte kezelni a műszaki problémát, közben viszont 9 milliárd EUR-t költ egy politikai probléma megoldására. A fogyasztók mindkettőért fizetnek.