Bérlők vonultak utcára a kongresszusi szavazás után

A spanyol parlament alsóháza október 2-án elutasított két kormányzati lakhatási rendeleti törvényt, így meghiúsult néhány új, de visszafogott bérlővédelmi intézkedés (spanyol képviselőház, Irish News). Másnap több mint 50 városban és településen vonultak utcára a bérlők, akik ennél jóval messzebb menő változásokat követeltek (EFE). Pedro Sánchez miniszterelnöknek egyszerre kell kezelnie a bérlők követeléseit és a parlamenti erőviszonyokat: kormányának szüksége van a Junts szavazataira, miközben a katalán függetlenségpárti párt a végül elbukott intézkedéseket is ellenezte.

Madridban a központi kormány fővárosi képviselete 70 000 résztvevőt számolt, a szervező Bérlők Szövetsége viszont 500 000-ről beszélt (Europa Press, El País). Mindkét fél érdekelt a saját számának hangsúlyozásában.

A tiltakozások dühe már a szavazás előtt gyűlt. Maricarmen Abascalt, egy 87 éves madridi bérlőt szeptember 23-án kilakoltatták; az otthona előtt kezdődő tüntetésekből sátortábor lett a város központi terén, a Puerta del Solon (Irish Times). Szombatra a madridi önkormányzati lakásvállalat vállalta, hogy a korábbi bérleti szerződéséhez hasonló feltételekkel visszaengedi. A beszámolók azonban nem erősítették meg, hogy Abascal vissza is költözött (Público).

Mit veszítettek a bérlők?

A szervezők a lakbérek megfelezését, határozatlan idejű bérleti szerződéseket, a kilakoltatások leállítását és az általuk „keselyűalapoknak” nevezett befektetők lakásainak kisajátítását követelik (Demócrata).

Az elbukott rendeletek ennél jóval kevesebbet kínáltak. A fő intézkedés lehetővé tette volna, hogy azok a bérlők, akiknek a szerződése 2028. december 31-ig lejár, legfeljebb két évvel kérjék a bérlet meghosszabbítását. Emellett bizonyos kiszolgáltatott háztartásokat megvédett volna a kilakoltatástól, és 2027 végéig korlátozta volna a lakbéremelést (Civio).

Mindkét jogszabály sürgősségi, törvényerejű rendelet volt: azonnal hatályba lépett, de 30 napon belül parlamenti jóváhagyásra volt szüksége ahhoz, hogy érvényben maradjon (BOE). Csak október 1-jétől, illetve 2-ától voltak hatályban, ezért most jogilag tisztázatlan azoknak a bérlőknek a helyzete, akik ezekben a napokban kérték a szerződés meghosszabbítását (Civio).

Miért számított hét szavazat?

A fő rendelet 172–178 arányban bukott el, a bérleti szerződések meghosszabbításáról szóló pedig 166–184 arányban (spanyol képviselőház). Az első szavazás kimenetelét a Junts hét képviselője döntötte el. Ha tartózkodtak volna, a rendeletet elfogadják (Infobae).

A Junts szerint a kötelező hosszabbítások a kisbérbeadókra hárítják a költségeket. A párt a Spanyol Nemzeti Bank adataira hivatkozik: ezek szerint 2021-ben a piaci áron kiadott lakások 91,9 százaléka magánszemélyek tulajdonában volt (elDiario.es). A Junts arra figyelmeztet, hogy a tulajdonosok kivonhatják lakásaikat a piacról, és olyan hosszabbításokat támogat, amelyeket a bérbeadók önként vállalnak. Az adat azt mutatja, hogy a kiadott lakások többsége magánszemélyeké, nem vállalatoké. Azt viszont nem bizonyítja, hogy ezek a tulajdonosok kisbérbeadók, vagy hogy kivonnák lakásaikat a piacról.

Ahogy a szavazás után írtuk (To Brief), bármilyen szöveget fogadjon is el a Junts, az még messzebb állna attól, amit a tüntetők követelnek.

Sztrájk, egyelőre időpont nélkül

A madridi felvonulás élén „Hacia la huelga general” feliratú transzparens haladt, vagyis az általános sztrájkot tűzték ki célul (EFE). Valeria Racu, a Bérlők Szövetségének szóvivője „hamarosan” számít sztrájkra, de még nincs kitűzött időpont, és más szervezetek részvétele is kell hozzá (Europa Press).

Mindenekelőtt a CCOO és az UGT támogatására lenne szükség. Spanyolország két nagy szakszervezeti konföderációja nem hirdetett sztrájkot: a felvonulások mellé álltak, és a bérlői csoportokkal közös stratégiáról tárgyalnak (laSexta). Az általános sztrájk a dolgozók munkabeszüntetése; megszervezéséhez ezek a szervezetek rendelkeznek a szükséges országos eléréssel.

A munkaadók ellenállnának. Antonio Garamendi, a CEOE munkaadói szövetség vezetője szerint a kizárólag lakhatási okból meghirdetett sztrájk nem munkaügyi vita lenne, ezért a munkaadók bírósághoz fordulnának (La Vanguardia). Érve mögött jogi alap is van: az 1977-es spanyol sztrájktörvény tiltja az olyan munkabeszüntetést, amely nem kapcsolódik a dolgozók szakmai érdekeihez (BOE).

Az ír lapok szorosan követték a tüntetéseket, gyakran Abascal történetén keresztül (Irish Times, Irish News). Az érdeklődés valószínűleg annak szól, hogy a lakhatási szorítás Spanyolországon kívül is ismerős. A vitát azonban egyetlen uniós szerv sem fogja eldönteni: az EU csak a szerződésekben ráruházott hatáskörökben járhat el (EUR-Lex), ezek a rendeletek pedig spanyol jogszabályok voltak, amelyeket Madridban alkottak meg és vetettek el.

A döntés így a parlamentre marad. A pénteki szavazásból egyértelmű, hogy Sáncheznek jelenleg azokhoz a bérlővédelmi intézkedésekhez sincs meg a többsége, amelyeket a szervezők eleve túl gyengének tartanak.