A Starship leállt hajtóművel is pályára állt

A SpaceX Starshipje szeptember 28-án először állt Föld körüli pályára, és 26 Starlink-műholdat bocsátott ki, noha emelkedés közben az egyik hajtóműve idő előtt leállt (CNN, SpacePolicyOnline). Az irányítók a leállás ellenére folytatták a küldetést, majd a tervezettnél órákkal korábban befejezték a repülést. A pályára állás minden későbbi feladat előfeltétele: a műholdak indításától a Hold felé tartó leszállóegység üzemanyag-utántöltéséig.

Miért a „pálya” a fontos szó

Az űr elérése és a Föld körüli pályán maradás két külön teljesítmény. Ha elég erősen feldobsz egy labdát, átrepül a kerítés fölött, de visszahullik. Az űreszköz úgy marad fenn, hogy olyan gyorsan halad oldalirányban, hogy zuhanás közben a Föld felszíne ugyanilyen ütemben görbül el alatta. Továbbra is zuhan, csak éppen a bolygó körül, nem pedig bele.

A Starship felső fokozata korábban még nem jutott el idáig. A korábbi tesztrepülések pályái visszahozták a járművet a Földre, a mostani küldetés terve pedig egy újabb, űrbeli hajtóműindítással egészítette ki az emelkedést (SpacePolicyOnline). Ez volt az utolsó lökés, amely a magasra dobott űrhajót a bolygó körüli körpályára állította.

A döntés, amely továbbvitte a repülést

Az utolsó lökést az űrhajó saját hajtóműveinek kellett megadniuk, ezért számított, mi történt emelkedés közben. A Starship három, a világűr csaknem légüres környezetére optimalizált Raptor-hajtóművet használ; ezek egyike az emelkedés során idő előtt leállt (Aerospace America). A leállásról már az indítás napján beszámoltunk (To Brief).

A közvetítés műsorvezetője először azt mondta, hogy a csapat még nem döntött arról, megpróbálják-e elérni a pályát. Az irányítók felmérték, mire képesek a megmaradt hajtóművek, és nagyjából 25 perccel az indítás után engedélyezték a pályára állító manővert (Reuters). Olyan ez, mint amikor egy pilóta hajtóművet veszít: ellenőrzi a többit, majd úgy ítéli meg, hogy a gép még elérheti a célját.

Az űrhajó mind a 26 műholdat kibocsátotta, majd hajtóművet indított, hogy elhagyja a pályát, és az indítás után 3 óra 9 perccel a Csendes-óceán északi részén ért vizet. A terv közel tízórás repüléssel és hat keringéssel számolt (NPR). A SpaceX közlése szerint „a fokozott elővigyázatosság miatt” korlátozták a pályán töltött időt, azt viszont nem árulta el, miért állt le a hajtómű (Aerospace America). Egyik fokozatot sem tervezték visszahozni, így az óceáni vízre érkezés a terv része volt, nem sikertelen visszafogási kísérlet.

A műholdak állapotáról is érdemes pontosan fogalmazni. A SpaceX azt közölte, hogy kapcsolatot létesített mindegyikkel, Elon Musk pedig külön azt írta, hogy „a várakozásoknak megfelelően működnek” (SpaceX, Musk on X). Ezek a vállalat közlései a kibocsátásról és a műholdak kezdeti állapotáról. Mielőtt internetes forgalmat továbbítanának az ügyfeleknek, várhatóan ellenőrzéseken esnek át, és magasabb pályára emelik őket (XenoSpectrum). A cikkhez áttekintett beszámolók nem erősítették meg, hogy már szolgálatba álltak.

A Holdhoz vezető út az űrbeli tankoláson át vezet

A NASA érdeklődése valós, bár közvetett: az ügynökség a Starshipre épülő leszállóegységet választotta a Holdra való visszatéréshez. Egy ilyen nagy jármű az üzemanyagának jelentős részét már azzal elhasználja, hogy eléri a pályát. A továbbutazáshoz ezért az űrben kell feltölteni, ahogy a katonai repülőgépek hosszú bevetéseken repülés közben vesznek fel üzemanyagot egy tankergéptől.

A szükséges üzemanyag mennyisége nagy. A NASA főfelügyelője egy 2026. márciusi jelentésben olyan tervet ismertetett, amely szerint több mint tíz tartályhajó-indítás kellene egy pályán keringő üzemanyagraktár feltöltéséhez, mielőtt a leszállóegység elindul (NASA OIG). A 14. repülés nem kapcsolódott össze másik űrhajóval, és nem adott át hajtóanyagot. A lánc első elemét mutatta meg: minden tartályhajónak pályára kell állnia, mielőtt bármit célba juttathat. Azt is igazolta, hogy ez a lépés egy hajtómű kiesése mellett is teljesíthető.

Az utántöltési terv olyan űrhajóktól függ, amelyek órákig vagy még tovább pályán maradnak, találkoznak egymással és átadják az üzemanyagot. A mostani repülést a tervezettnél korábban lezárták, így ezt nem próbálta ki. A Starship egy hajtómű leállása után is műholdakat juttatott pályára, a rövidített küldetés azonban nem igazolta, hogy tartósan képes ott maradni.