Svédország francia fregattokat vesz

Svédország a Gripen vadászgép óta a legnagyobb védelmi megrendelését adta le: négy fregattot vásárol a francia Naval Grouptól, nagyjából 40 milliárd svéd koronáért, vagyis mintegy 3,5 milliárd EUR-ért. Az ügylet nyomán három NATO-haditengerészetben összesen 13 azonos hadihajó szolgál majd. A megállapodást kétoldalú alapon kötötték meg, megkerülve azokat az uniós védelmi beszerzési kereteket, amelyeket Brüsszel évek óta próbál felépíteni.

Az ajánlat, amelyet senki nem tudott utolérni

Ulf Kristersson miniszterelnök május 19-én jelentette be a döntést. A Naval Group a brit Babcockot előzte meg, amely a svéd Saabbal indult, valamint a spanyol Navantiát. Pål Jonson védelmi miniszter a gyors szállítást, a már bizonyított technológiát és a Franciaországgal, illetve Görögországgal megosztható költségeket emelte ki; ez a két ország már ugyanilyen hajókat használ (Theatrum Belli).

Az FDI fregatt nem papíron létező típus. Franciaország 2025 októberében állította szolgálatba az első hajótestet, Görögország pedig 2025 decemberében vette át a HS Kimont. A svéd értékelők így olyan hadihajót nézhettek meg tengeren, amelyet a versenytársak nem tudtak felmutatni. A Naval Group az ajánlatot azzal tette még erősebbé, hogy kész volt hajótesteket átcsoportosítani a francia haditengerészet saját gyártási sorából, hogy tartani lehessen a svéd 2030-as szállítási határidőt (Forum Militaire).

Ez a mozgástér a tulajdonosi háttérből következik. A francia állam többségi részesedést birtokol a Naval Groupban. Egy tőzsdei cég, például a brit haditengerészet Type 31 fregattprogramján már jelentős költségtúllépéseket elkönyvelő Babcock, nehezen tud versenyezni egy állami hátterű vállalattal, amely exportüzletért a saját haditengerészetének menetrendjét is átrendezheti.

Macron szuverenitási érve

Emmanuel Macron elnök szerint az eladás azt bizonyítja, hogy létezhet „erős és szuverén Európa a NATO-n belül” (Économie Matin). A francia kétoldalú fegyverüzletet az európai stratégiai autonómia sikereként keretezte. A gyakorlatban egy állami hátterű vállalat francia tervezésű hadihajókat adott el, miközben a gyártási prioritásokat Párizs határozza meg.

Az EU közös beszerzési alapja, az EDIP, vagyis a 2025 decemberében elfogadott Európai Védelmi Ipari Program, ebben nem játszott szerepet. Az EDIP célja az lenne, hogy a tagállamokat közös védelmi beszerzések felé terelje, de az első finanszírozási kör kisebb tételekre, például drónokra és lőszerekre terjed ki. A fregattok messze meghaladják azt a szintet, amelyet a program finanszírozni tud. Svédország azért választotta a kétoldalú utat, mert az hozta a kézzelfogható eredményt.

A megrendeléssel a Naval Group rendelésállománya 2025 végére 32 milliárd EUR-ra nőtt, az FDI platform pedig 13 fregattal lesz jelen három országban (Le JDD, Theatrum Belli).

A francia központ

Az FDI-közösség valóban teremt határokon átnyúló ipari munkát. A szalamíszi görög hajógyárak a görög és a francia fregattokhoz is építettek hajótestblokkokat. Svédország francia hajótestekre szerel majd Saab-fegyvereket, köztük RBS15 hajóelhárító rakétákat és Giraffe radart. A szerkezet mégis központ és küllők logikája szerint működik: Franciaország tervezi a platformot, ellenőrzi a gyártási ütemezést, és birtokolja a szellemi tulajdont. A partnerek komponenseket adnak hozzá.

Olaszország hiánya sokat mond. A Fincantieri nem adott be ajánlatot. A Naval Grouppal közös vállalata, a Naviris gyengén teljesített; egy francia admirális 2026 elején úgy fogalmazott, hogy a projekt „nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat” (Forum Militaire).

Brüsszel együttműködésen alapuló beszerzést szeretne: a tagállamok összeadnák a keresletet, az ipari haszon pedig több ország között oszlana meg. Ehelyett Európa most egy francia vezetésű hálózatot lát kiépülni, amely az uniós határokon belül tartja a védelmi kiadásokat, de a tervezési hatalmat és a stratégiai befolyást Párizsban összpontosítja.

Dánia a hírek szerint saját fregattbeszerzést mérlegel. A három haditengerészetben szolgáló 13 hajó már önmagában vonzóerőt teremt: közös pótalkatrészekkel, képzési infrastruktúrával és modernizációs ciklusokkal. Minden új vevő valószínűbbé teszi a következőt. Koppenhága számára az a kérdés, hogy európai védelmi programhoz csatlakozik-e, vagy egy francia ipari blokkhoz. A válasz könnyen az lehet, hogy a kettő mára ugyanazt jelenti.