36 állam indítana eljárást az orosz vezetők ellen Ukrajna megtámadása miatt

Harminchat ország és az Európai Unió május 15-én, a moldovai Chișinăuban írta alá annak a különleges törvényszéknek az alapokmányát, amely az Ukrajna elleni agresszió bűncselekményét vizsgálná. A Hágában működő bíróság azokat az orosz tisztségviselőket célozza, akik elrendelték az inváziót: Vlagyimir Putyintól a legfelső katonai vezetésig. Nürnberg és Tokió óta ez az első olyan nemzetközi törvényszék, amely kifejezetten az agresszió bűncselekményének üldözésére jön létre. A bíróság felállítása és a vádlottak tényleges bíróság elé állítása között azonban nagy a távolság, és a mögötte álló koalíció is szűkebb annál, mint amit a kezdeményezők szerettek volna.

Mire képes a bíróság, és miért volt rá szükség

A törvényszéket azért hozták létre, mert a jelenlegi nemzetközi büntetőjogi rendszerben van egy rés. A Nemzetközi Büntetőbíróság, vagyis az állandó hágai háborús bűnügyi bíróság nem járhat el agresszió ügyében, ha a vádlott állama nem részes fél. Oroszország 2000-ben aláírta a bíróság alapító szerződését, de 2016-ban visszalépett. A másik út az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása lenne, ezt viszont Moszkva vétózhatja.

Az új törvényszék mindkét akadályt megkerüli az úgynevezett „kibővített részleges megállapodással”, amely az Európa Tanács olyan eszköze, amelyben a részt venni akaró államok egyhangú döntés nélkül is cselekedhetnek (Jurist). Az alapokmány kizárja az államfői mentességet. Putyin, a miniszterelnöke és a külügyminisztere ellen is vádat emelhetnek, bár az ellenük folyó eljárást hivataluk idejére automatikusan felfüggesztik. A katonai vezetők, köztük Valerij Geraszimov és Szergej Sojgu nem élveznek ilyen védelmet, őket akár távollétükben is azonnal bíróság elé állíthatják.

A részt vevő államok 15 bírót választanak, az ügyészséget pedig egy hét évre kinevezett független főügyész vezeti majd (Cambridge International Legal Materials). Ukrajna 2028-ra várja az első ítéleteket (Ukrainska Pravda).

A végrehajtás problémája

A törvényszéknek nincs saját rendőri ereje. Minden letartóztatás azon múlik, hogy egy tagállam végrehajtja-e a bíróság döntését. A korábbi példák óvatosságra intenek. A Nemzetközi Büntetőbíróság 2023-ban elfogatóparancsot adott ki Putyin ellen; Mongólia mégsem tartóztatta le, amikor az orosz elnök az országba látogatott. A Libanon ügyében létrehozott különleges törvényszék 2020-ban távollétükben ítélte el a Hezbollah tagjait Rafík Haríri volt miniszterelnök meggyilkolása miatt. Egyiküket sem fogták el. A volt Jugoszlávia ügyeit vizsgáló törvényszék 1995-ben emelt vádat Radovan Karadžić ellen; Szerbia tizenhárom évvel később tartóztatta le, amikor az EU-csatlakozási célok miatt már többe került a védelme, mint a kiadása.

Moszkva már jelezte, hogyan tekint a bíróságra. Az orosz duma május 13-án 384–0 arányban felhatalmazta az elnököt arra, hogy külföldön katonai erőt vessen be olyan „orosz állampolgárok védelmében”, akik ellen külföldi vagy nemzetközi bíróságokon indult eljárás (TASS, DW). A törvény ugyanazt a doktrínát rögzíti, amelyre Oroszország 2008-ban Grúzia, 2014-ben Ukrajna esetében hivatkozott.

Hézagos koalíció

A törvényszék 36 aláírója túlnyomórészt európai állam (Council of Europe, DW). Európán kívül csak Ausztrália és Costa Rica csatlakozott. Afrikai, ázsiai vagy jelentős latin-amerikai kormány nem támogatta a kezdeményezést. Ez táplálja azt a kritikát, amely a magukat el nem kötelezettnek tekintő fővárosokban már most jelen van: hogy szelektív nyugati igazságszolgáltatásról van szó, amely Oroszországgal szemben érvényesül, de az iraki vagy líbiai NATO-beavatkozásokkal szemben nem.

Európán belül az Európa Tanács 12 tagállama nem írta alá az alapokmányt. Közülük négy EU-tag: Magyarország, Szlovákia, Bulgária és Málta. Magyarország és Szlovákia többször blokkolta az uniós szankciós csomagokat, és nyomásgyakorlási eszközként használta a Barátság kőolajvezetéket. Bulgária ügyvivő kormánya nem adott nyilvános indoklást. A fő ellenzéki párt, a GERB „politikai hibának” nevezte a döntést, amely szerinte összeegyeztethetetlen a NATO- és EU-tagsággal. Az EU-n kívüli távol maradók közül Törökország hiánya a legfeltűnőbb: egy NATO-tagállam nem támogatta, hogy felelősségre vonják egy partnerország elleni agresszió elkövetőit.

Az Egyesült Államok, amely nem tagja az Európa Tanácsnak, nem foglalt állást. Washington korábban egy kevésbé látványos hibrid törvényszéket támogatott volna, részben azért, mert tart attól: ha az agresszió bűncselekményének üldözése általánosabb gyakorlattá válik, az amerikai katonai műveletek is későbbi jogi támadások célpontjai lehetnek. A Trump-kormányzat távolmaradása költségvetési hiányoktól való félelmet is erősített egy olyan bíróságnál, amelynek becsült éves működési költsége 75 millió EUR. Az Európai Bizottság 10 millió EUR-t ígért az induláshoz, a hosszú távú finanszírozás azonban továbbra sem rendezett.

A nyitva hagyott ügy

A törvényszék jelentőségét nem feltétlenül az első ítéletek adják majd, hanem az, hogy időben létrejön-e a jogi dokumentáció. A nemzetközi bíróságok iratanyagot építenek; ezek az akták akkor válnak politikailag és jogilag használhatóvá, amikor a belpolitikai viszonyok megváltoznak. Franciaország áprilisban csatlakozott az irányító testülethez, Jean-Noël Barrot külügyminiszter pedig így fogalmazott: „Nincs béke igazságtétel nélkül, és nincs igazságtétel igazság nélkül” (Le Figaro). Hollandia megerősítette, hogy Hága lesz a bíróság székhelye, ami tovább erősíti a város szerepét a nemzetközi igazságszolgáltatás központjaként.

Az, hogy a bíróság a vádemelésektől eljut-e a végrehajtásig, olyan kérdéseken múlik, amelyekre egyetlen alapokmány sem ad választ: meddig marad Putyin hatalmon, utaznak-e valaha külföldre a tábornokai, és kitart-e az európai koalíció akkor is, amikor a végrehajtás politikai ára emelkedni kezd.