Ezermilliárd eurós EU-költségvetés: agrárpénzek kontra védelem

Az EU vezetői nagyjából egyetértenek abban, hogy a következő hétéves költségvetésnek egyszerre kell finanszíroznia a védelmet, Ukrajna csatlakozási pályáját és az európai versenyképességet. Amikor június 18-19-én Brüsszelben tárgyaltak, az derült ki, hogy a vágások helyéről nincs alku. Az első kompromisszumos szöveget minden oldal elutasította: a nettó befizetők túl drágának tartják, az Európai Parlament túl szűknek, a keleti tagállamok szerint pedig nem veszi komolyan az orosz fenyegetést az EU határán (EUobserver, European Parliament).

Ez nem szokásos költségvetési alkudozás. Az Európai Bizottság 2028-2034-es többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslata, vagyis az MFF, amely hét évre megszabja az EU kiadási plafonját és ezen keresztül minden éves költségvetést, a mezőgazdasági támogatások és a regionális fejlesztési pénzek együttes arányát a jelenlegi költségvetés nagyjából 62 százalékáról körülbelül 44 százalékra vinné le (ECA, European Times). A felszabaduló helyet a védelem, a bővítés és a versenyképesség töltené ki. Csakhogy minden átcsoportosított euró valahonnan hiányzik.

Ki mit blokkol

A ciprusi tanácsi elnökség tervezete ezt az elmozdulást próbálta tompítani: jobban védené az agrár- és kohéziós forrásokat, miközben mélyebb vágást tenne a védelmi és külső fellépési kiadásoknál (Euronews). Németország elfogadhatatlannak nevezte az eredményt, és elutasította az új közös uniós hitelfelvételt. Az Európai Parlament, amely nem írhatja át a tagállamok egyhangú alkuját, de megtagadhatja a jóváhagyást, az egész irányt elvetette (2EU Brussels).

A pozíciók mögötti koalíciók nem írhatók le egyszerű észak-déli pénzvitaként.

Dánia és több nettó befizető ország, köztük Hollandia, Svédország és Ausztria, május 14-én informális álláspontot köröztetett, amelyben a költségvetési fegyelmet „modernizációnak” nevezik. Érvelésük szerint a régi típusú agrárkiadásokat csökkenteni kell, hogy több pénz jusson védelemre és innovációra.

A legkeményebb követelésük a jogállamisági feltételrendszer fordított szavazási logikája. A támogatások felfüggesztése automatikusan életbe lépne, és addig maradna hatályban, amíg a tagállamok megfelelő, népességarányosan súlyozott többsége nem szavaz a feloldásáról. A jelenlegi rendszerben többség kell a feltételrendszer alkalmazásához. A javaslat szerint többség kellene annak megszüntetéséhez. Azok az országok, amelyekkel szemben jogállamisági aggályok vannak, mindenekelőtt Magyarország, így sokkal nehezebben visszafordítható automatikus forrásbefagyasztással néznének szembe.

Franciaország megvédené a közös agrárpolitikát, vagyis az EU mezőgazdasági támogatási rendszerét, miközben növelné a védelmi finanszírozást. Párizs ehhez új uniós bevételeket és közös hitelfelvételt sürget, a járvány idején létrehozott helyreállítási alap mintájára. Berlin mindkét lehetőséget lezártnak tekinti.

Lengyelország támogatja Ukrajna csatlakozását és a keményebb Oroszország-politikát, de ragaszkodik ahhoz, hogy a biztonsági kiadások ne az agrártámogatások és a regionális fejlesztési pénzek rovására nőjenek. A Bizottság becslései szerint Ukrajna csatlakozása a költségvetési időszakban 85 milliárd EUR és 96,5 milliárd EUR közötti összegbe kerülhet, a jelenlegi tagállamok pedig nagyjából 20 százalékos agrártámogatási csökkenéssel szembesülhetnek, ha egy nagy mezőgazdasági gazdaság belép a támogatási rendszerbe (EUobserver, Euronews). Lengyelország, amely az agrár- és kohéziós források legnagyobb nettó kedvezményezettje, a legnagyobb veszteséget viselné.

A keleti tagállamok közül éppen azok szorgalmazzák legerősebben az európai biztonsági fordulatot, amelyek költségvetése leginkább függ az uniós transzferektől. Románia erősebb határvédelmet, valamint Ukrajna és Moldova gyorsabb csatlakozását akarja, de saját költségvetési hiánya korlátozza a nemzeti mozgásterét. Ezek az országok egyszerre kérnek több védelmi pénzt és változatlan kohéziós támogatást, ez pedig nagyobb tagállami befizetések vagy új bevételek nélkül nem jön ki.

Az egyhangúság csapdája

Az MFF elfogadásához egyhangúság kell az Európai Tanácsban, ahol az állam- és kormányfők kijelölik az EU politikai irányát. Ez azt jelenti, hogy bármelyik ország megakaszthatja az alkut. A nyitópozíciók szándékosan túlzóak: egyetlen főváros sem mutatja meg előre, hol lenne kész engedni.

A valódi tárgyalás hónapokig tart majd, és valószínűleg 2027-be is mélyen átnyúlik. Ha a kormányok nem állapodnak meg a jelenlegi MFF lejárta előtt, a kiadások az utolsó év plafonjai alapján mennek tovább, új programok nélkül. A védelmi és bővítési beruházások éppen akkor fagynának be, amikor Európa saját állítása szerint többet akar ezekre költeni.

Az Európai Számvevőszék szerint a Bizottság áttervezése jó irányba mozdul, de több fontos kérdés nyitva maradt: a visszatérítések, a saját források, vagyis az új uniós bevételi csatornák, például a karbonvámok vagy pénzügyi tranzakciós adók, valamint a járvány idején felvett közös adósság törlesztése (ECA). Nincs olyan nyilvános dokumentum, amely megmutatná, hogyan férne el egyetlen plafon alatt a bővítés, a védelem és a hagyományos uniós kiadások teljes csomagja.

Európa stratégiai prioritásnak nevezte a védelmet és a bővítést. A költségvetés egyelőre egyikre sem ad akkora forrást, amekkorát ez a cél igényelne. A különbséget az agrártámogatások és a regionális transzferek vágásával lehetne bezárni, de választások előtt egyetlen kormány sem jelentkezik elsőként erre.