Trump külön ukrán csatornát nyit

Donald Trump július 5-én külön telefonon beszélt Vlagyimir Putyinnal és Volodimir Zelenszkijjel, két nappal azelőtt, hogy a NATO vezetői Ankarában találkoztak volna. Közös nyilatkozat nem született, a hívások pontos sorrendjéről sincs ellenőrzött leírás, és a felek nem adtak egységes beszámolót (Le Monde, ZEIT). A harminckét szövetséges delegáció így olyan csúcsra érkezett, amely előtt az amerikai elnök külön csatornát nyitott a háború mindkét oldalával.

Mit változtattak meg a hívások, és mit nem

Trump telefonon nem írhatta át a NATO politikáját. Mark Rutte főtitkár hetek óta szűkítette az ankarai napirendet: védelmi kiadások, fegyver- és lőszergyártás, Ukrajna támogatása (NATO). A csúcstalálkozó nyilatkozatát a NATO-nagykövetek már a vezetők érkezése előtt kitárgyalták (Euronews). Trump nyomást gyakorolhat a szövetségesekre, de egymaga nem változtathatja meg a NATO közös álláspontját.

A politikai légkört viszont megváltoztatta. A Putyinnal folytatott, beszámolók szerint nagyjából 90 perces beszélgetés részletei Jurij Usakov Kreml-tanácsadó tájékoztatójából ismertek, ezért ezeket Moszkva verziójaként, nem ellenőrzött tartalomként érdemes kezelni (n-tv). A szövetségesek úgy ültek tárgyalóasztalhoz, hogy közben meg kellett védeniük az előre egyeztetett vállalásokat az 5. cikkelyről, vagyis a NATO kollektív védelmi garanciájáról, a kiadásokról és Ukrajnáról. Mindezt egy olyan amerikai elnökkel szemben, aki éppen külön beszélt a két hadviselő féllel.

A hívások valódi tétje az lett: elég konkrétak-e a pénzek, a légvédelmi rendszerek és a gyártási szerződések ahhoz, hogy egy Putyinnal fenntartott külön csatorna ne tudja felülírni őket?

Hogyan válaszolt Európa

Az európai reakciók nem aszerint váltak szét, ki mennyire riadt meg, hanem aszerint, melyik főváros mit akar elérni Ankarában.

Lengyelország három irányban biztosítja magát. Varsó első számú követelése az állandó amerikai katonai jelenlét lengyel területen (Wprost, gov.pl). Donald Tusk miniszterelnök ugyanakkor óvatosságra intette delegációját az Ukrajnának szánt újabb pénzügyi vállalásoknál, mondván: Lengyelország már így is külön terhet visel az EU keleti határának védelmével (RMF24). Varsó nem azt mondja, hogy kevesebbet kell tenni Ukrajnáért. Azt utasítja el, hogy korlátlan finanszírozóként kezeljék, miközben a keleti irányú katonai és humanitárius logisztika fő útvonala továbbra is Lengyelországon át vezet.

Németország pénzzel válaszolt. Friedrich Merz kancellár megerősítette, hogy Ukrajna számíthat Berlinre, különösen a légvédelemben (Handelsblatt). Berlin hosszabb távú támogatási vállalást sürgetett, és a FAZ szerint az újabb finanszírozás legnagyobb része várhatóan Németországra hárulna. A logika egyszerű: a szövetséges támogatást olyan pénzügyi kötelezettséggé kell alakítani, amelyet egy kétoldalú telefonhívás nem tud semmissé tenni.

Franciaország formális határt húzott. A június 7-i francia–német–brit–ukrán közös nyilatkozat kimondja, hogy minden olyan rendezési elemhez, amely az EU-t vagy a NATO-t érinti, a tagállamok, illetve a szövetségesek jóváhagyása kell (Élysée). Magyarul: Washington nem alkudhatja el európai vagy szövetségi érdekeket Moszkvával. Macron elfogadja, hogy Trump Putyin felé nyitott csatornája hasznos lehet, de csak akkor, ha annak kereteit Ukrajna részvétele és Európa beleegyezése szabja meg.

Finnország és Svédország érvelt a legerősebben amellett, hogy Trump moszkvai hozzáférését ne csak fenyegetésként, hanem eszközként is kezeljék. Alexander Stubb finn elnök szerint csak Trump tudja rákényszeríteni Putyint arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön (Yle). Ulf Kristersson svéd miniszterelnök három feltételt jelölt ki: nagyobb európai védelmi felelősségvállalást, erősebb fegyvergyártást és Ukrajna folyamatos támogatását (GP). Mindkét ország a balti-tengeri biztonság felől olvassa Ukrajnát: ha a szövetséges támogatás gyengül, az Észak-Európában is módosítja az Oroszország körüli katonai egyensúlyt.

A teljesítés próbája

A telefonhívások a csúcstalálkozó politikai légkörét változtatták meg, nem a NATO döntéseit. Láthatóan egyetlen segélycsomagot sem írtak át. Nem jelent meg közös amerikai–orosz–ukrán beszámoló sem. Az európai álláspontok ugyanarra a gyakorlati válaszra futnak ki: a vállalásokat annyira konkréttá kell tenni, hogy egy telefonhívás ne tudja felülírni őket. Most már azt kell számon kérni ezeken a kormányokon, hogy valóban megérkeznek-e a megígért légvédelmi rendszerek, aláírják-e a gyártási szerződéseket, és tényleg elindul-e a pénz.