Trump grönlandi terve még papíron sincs

Donald Trump szeptember 18-án bejelentette, hogy az Egyesült Államok „tartós ellenőrzést szerzett a biztonság, valamint minden egyéb szükséglet felett” Grönlandon (Politico). Dánia és Grönland szerint politikai megállapodás született, kötelező érvényű szöveg azonban még nincs. A megállapodást várhatóan az ENSZ Közgyűlésén írják alá, ezt követően pedig a koppenhágai és a nuuki parlament is szavazhat róla (Reuters). Négy nappal később továbbra sem hoztak nyilvánosságra aláírt szöveget vagy jogilag kötelező feltételeket. A kérdés az, hogy Washington valóban olyan jogosítványokat szerzett-e, amelyekkel korábban nem rendelkezett.

Amivel Washington már rendelkezik

A kiindulópont az 1951-es, NATO-keretben megkötött amerikai–dán védelmi megállapodás. A szerződés már most is széles körű katonai jogokat biztosít az Egyesült Államoknak Grönlandon: az amerikaiak létesítményeket építhetnek és működtethetnek, katonákat és felszerelést állomásoztathatnak, ellenőrizhetik a partraszállásokat, valamint szárazföldön, tengeren és levegőben szabadon mozoghatnak a szigeten (US Government treaty scan, Avalon Project). A megállapodás addig marad érvényben, amíg a NATO alapító szerződése. A 2004-es módosítás konzultációs jogokat adott Grönland kormányának, az amerikai hozzáférés lényegét azonban nem érintette (US State Department).

Peter Viggo Jakobsen, a Dán Védelmi Akadémia kutatója fogalmazta meg a legpontosabban a helyzetet: a bejelentés alapján nem látszik, hogy érdemben változtak volna az Egyesült Államok katonai jogai, mert a meglévő keret is rendkívül széles mozgásteret biztosított (Ilta-Sanomat). Az amerikai jelenlét hidegháború utáni visszafogása nagyrészt Washington saját döntése volt, nem pedig dán korlátozás következménye.

Mit állít most Trump – és mi hiányzik

Egy meg nem nevezett külügyminisztériumi tisztviselő szerint az új feltételek között szerepelhet az Egyesült Államok időkorlát nélküli jogosultsága, az ellenséges hatalmak bázisainak és csapatainak megakadályozása, valamint beleszólás az érzékeny külföldi beruházásokba (NBC News). Trump ehhez hozzátette, hogy NATO-n kívüli országok csak írásos amerikai engedéllyel folytathatnának tevékenységet a szigeten. A megállapodás tartalmának egyetlen leírása ez az ellenőrizetlen, névtelen forrásból származó beszámoló.

Ha ezek a rendelkezések valóban szerepelnek a megállapodásban, akkor egy döntő ponton túlmutatnának az 1951-es kereten: az amerikai jogosultságokat a katonai műveletekről kiterjesztenék Grönland gazdasági kapcsolataira is. A külföldi beruházások megakadályozásának joga olyan területekre is kiterjedne, amelyeket Grönland maga irányít, köztük az ásványkincsekre és az infrastruktúrára.

Egyetlen végrehajtható rendelkezést sem tettek közzé, amely mindezt megerősítené.

Ki dönt?

Mette Frederiksen dán miniszterelnök és Jens-Frederik Nielsen grönlandi kormányfő egyaránt azt állította, hogy a megállapodás megőrzi Dánia szuverenitását és Grönland önrendelkezését (The Guardian, Reuters). Az ígéretek jogi rögzítéséhez két külön jóváhagyásra van szükség. A dán alkotmány szerint a kötelezettségeket létrehozó vagy kiadásokat előíró szerződésekhez a Folketing, vagyis a dán parlament hozzájárulása kell (Danish Constitution). Grönland 2009-es önkormányzati törvénye a védelmi ügyeket Koppenhágánál hagyta, a kifejezetten Grönlandot érintő külpolitikai kérdésekben azonban előírja a terület „bevonását” (Greenland Self-Government Act).

Grönland álláspontja önmagában nem jelent formális vétójogot a szerződéssel szemben. Ha azonban a megállapodás az ásványkincsek használatát, a környezetvédelmi szabályozást vagy az infrastruktúra tervezését érinti, akkor olyan területekről van szó, amelyeket a hatáskör-átruházás alapján már Grönland irányít. Koppenhága ezeket a jogokat Grönland beleegyezése nélkül nem adhatja át.

Mit jelent ez Európának?

Trump bejelentése előtt két héttel Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 200 millió eurós csomaggal érkezett Nuukba, amely infrastruktúra-fejlesztést, összeköttetéseket és kritikus nyersanyagokat finanszírozna (EU Sustainable Energy Week, EU Perspectives). Brüsszel olyan partnerségeket épít, amelyek befolyást adhatnak neki a sarkvidéki erőforrások és az ellátási láncok felett. Grönland 1985-ben kilépett az Európai Közösségből, az EU azonban a tengerentúli országok és területek keretén keresztül finanszírozza a szigetet, lakói pedig dán állampolgárok.

Az európai érdek szűk, de kézzelfogható. Ha a nyilvánosságra nem hozott megállapodás felhatalmazza Washingtont a grönlandi beruházások átvilágítására vagy megakadályozására, az korlátozhatja az uniós finanszírozású projekteket és azokon a területeken működő európai vállalatokat, amelyeket egyébként Grönland irányít. Erre a rendelkezésre kellene választ adnia a megállapodás szövegének – ezt azonban a tárgyalókon kívül senki sem látta.

Egyetlen nyilvánosságra hozott dokumentum sem ad tartós ellenőrzést Washingtonnak Grönland felett. Lehet, hogy létezik bizalmas tervezet, a három kormánynak azonban közzé kell tennie azokat a rendelkezéseket, amelyekből kiderül, mi változott, és ki akadályozhatja meg az egyes lépéseket.