Trump Spanyolország kereskedelmét támadja

Donald Trump az ankarai NATO-csúcson „szörnyű partnernek” nevezte Spanyolországot, majd Scott Bessent pénzügyminisztert arra utasította, hogy korlátozza a Madriddal folytatott kereskedelmet (CNBC). Ezzel két olyan területet kötött össze, amelyet a szövetségesek eddig külön kezeltek: a katonai teherviselést és a kereskedelmi megtorlást. Csakhogy Spanyolország nem maga alakítja a kereskedelempolitikáját. Ezt az EU teszi. Egy NATO-n belüli kiadási vita így hirtelen arról is szólni kezdett, hogy Európa megvédi-e egyik tagállamát a saját biztonsági garanciavállalójával szemben.

Politikai vállalás jogi kényszer nélkül

A NATO kiadási céljai kötelezőnek hangzanak, de jogilag nem azok. Az Észak-atlanti Szerződés előírja, hogy a szövetségesek tartsák fenn védelmi képességeiket, GDP-arányos százalékot viszont nem rögzít. A 2 százalékos irányszám a 2014-es walesi csúcson jelent meg tervezési célként. Az új, 5 százalékos cél, amely nagyjából 3,5 százaléknyi alapvető védelmi kiadásból és 1,5 százaléknyi ellenálló képességi ráfordításból állna, csúcstalálkozói nyomás alatt formálódott ki; Mark Rutte főtitkár „hiteles nemzeti terveket” követelt (The Guardian).

Spanyolország szerint a rá kiosztott NATO-képességeket a GDP mintegy 2,1 százalékának megfelelő kiadással is teljesíteni tudja (Tagesschau). Trump ezt potyautas-magatartásnak tartja. Bizonyítani egyik fél sem tudja teljesen az állítását: a NATO nem tesz közzé átlátható listát arról, hogy az egyes szövetségesek pontosan mit vállaltak, és ebből mit teljesítettek.

Kereskedelempolitikát csak az EU alakíthat

Itt válik az ügy igazán európaivá. Az uniós szerződések szerint a közös kereskedelempolitika az EU kizárólagos hatásköre, nem a tagállami kormányoké (EUR-Lex, EUMSZ 3. cikk). Spanyolország nem köthet külön kétoldalú kereskedelmi alkut Washingtonnal, ahogy Washington sem büntetheti Spanyolországot önmagában anélkül, hogy az egész uniós vámuniót érintené. Ez az a közös külső határ, amelyen keresztül mind a 27 tagállam kereskedik. Trump kereskedelemleállítási utasítása után a forgalom változatlanul folytatódott.

A keleti szövetségesek saját kitettségük felől olvasták a fenyegetést. Lengyelország, amely 2026-ban a GDP 4,68 százalékát tervezi védelemre költeni, érthetőnek nevezte Trump elégedetlenségét, miközben a csúcsot szövetségi válságként írta le. Gitanas Nausėda litván elnök támogatta a kiadási nyomást, de ragaszkodott ahhoz, hogy az 5. cikk, vagyis a NATO kölcsönös védelmi vállalása feltétel nélküli maradjon. Varsó és Vilnius számára a magasabb védelmi kiadás szükséges. A veszélyt az jelenti, ha az amerikai védelem feltételekhez kötötté válik.

Mette Frederiksen dán miniszterelnök a spanyol ügyet Trump megújult grönlandi nyomásgyakorlásával kapcsolta össze, és kijelentette, hogy Dánia megvédi a területét. Két célpont, ugyanaz a logika: alkalmazkodás, különben a következmények már nem a védelmi politikában jelentkeznek.

Európa még ki nem próbált pajzsa

Az EU éppen az ilyen nyomásgyakorlásra hozott létre eszközt. A 2023/2675-ös rendelet, az úgynevezett kényszerítés elleni eszköz lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottság, vagyis az EU végrehajtó szerve vizsgálatot indítson, ha egy EU-n kívüli ország kereskedelmi fenyegetéssel próbálja befolyásolni egy tagállam politikai döntését. Ha a Bizottság kényszerítést állapít meg, ellenintézkedéseket javasolhat, amelyeket a tagállami kormányokat tömörítő Tanácsnak kell jóváhagynia. Franciaország és a Bizottság is jelezte, hogy Brüsszel megvédené Spanyolországot (Le Figaro).

Az eszközt még soha nem aktiválták. Kínával szemben sem, mással szemben sem. Európa legfontosabb biztonsági partnerével szemben alkalmazni különösen nagy politikai lépés lenne.

Trump kereskedelmi fenyegetéséből lehet, hogy nem lesz tartós politika. A számítást azonban már most megváltoztatta minden európai fővárosban: mennyibe kerül szembemenni Washingtonnal? Európa védelmi lemaradása valós, és a keleti szövetségeseknek igazuk van abban, hogy a képességek többet érnek a csúcstalálkozói jelszavaknál. Trump viszont kézzelfogható érvet adott az európai autonómia híveinek is. Ha az a szövetséges, amely Európa biztonságát garantálja, egy költségvetési vita miatt kereskedelmi fegyvert vethet be, akkor a függőség csökkentése mellett szóló érv magától adódik. Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek és azoknak a kormányoknak, amelyek elfogadták a kényszerítés elleni uniós pajzsot, most arra a kérdésre kell válaszolniuk, amelyre az eszközt eredetileg megalkották.