Trump 100%-os borvámmal szorítaná Párizst

A digitális platformok bevételére kivetett francia adó és a pezsgőre belengetett amerikai vám ugyanannak a transzatlanti vitának a két oldala lett. Trump azzal fenyegette meg Párizst, hogy 100 százalékos vámot vet ki a francia borra és pezsgőre, ha Franciaország nem vonja vissza digitális szolgáltatási adóját, amely nem a vállalati nyereséget, hanem a nagy techplatformok francia felhasználókból származó bevételét terheli (Euronews, Europa Press). Hivatalos amerikai kereskedelmi intézkedés egyelőre nincs. A fenyegetés azonban már egy meglévő, 10 százalékról 15 százalékra emelt amerikai borvámra rakódik rá az uniós borok esetében (CNBC, Euronews).

Kormányok vitája, gazdák számlája

Franciaország a széles körben idézett, de függetlenül nem ellenőrzött költségvetési adatok szerint évente nagyjából 700 millió EUR bevételt szed be a digitális szolgáltatási adóból (Mashable). Az adó azokat a cégeket érinti, amelyeknek legalább 750 millió EUR globális árbevételük és 25 millió EUR francia digitális bevételük van (CIAT, tagesschau). E küszöbök fölött jellemzően amerikai vállalatok állnak. Washington szerint ezért az adó diszkriminatív. Párizs szerint viszont azt a rést tölti be, amelyet az OECD első pillérének elakadása hagyott nyitva: ez a globális megállapodás azoknak az országoknak adna adóztatási jogot, ahol a platformok ténylegesen pénzt keresnek, nem csak azoknak, ahol a központjukat bejegyezték (Gov.je, Taxspoc).

Mindkét érvelésnek van alapja. A régi társaságiadó-rendszer nehezen kezeli azt az értéket, amelyet a digitális platformok olyan országokban teremtenek, ahol felhasználók milliói vannak, irodáik viszont nincsenek. A francia küszöbök ugyanakkor túlnyomórészt amerikai központú cégekre esnek, így Washington otthon könnyen eladhatja a diszkriminációs vádat. A válaszlépés nem a technológiai szektort célozza, hanem a bort, mert az alkohol magas értékű, márkaérzékeny és erősen kötődik Franciaország imázsához.

A francia bor- és szeszesital-export az Egyesült Államokba már tavaly 21 százalékkal csökkent a FEVS exportőri szövetség szerint. Ebben nem csak a vámok játszottak szerepet: a gyengébb kereslet és a készletek leépítése is visszafogta a forgalmat. Egy 100 százalékos vám az amerikai importőrök beszerzési árát gyakorlatilag megduplázná, még a kereskedői árrések előtt, így a mostani visszaesésből könnyen piaci összeomlás lehet (Comercio.gob.es, CNBC).

A teher nem áll meg a francia határnál

Mivel a kereskedelempolitika uniós hatáskör, a francia termékeket célzó vámvita automatikusan Brüsszellel is vitává válik, nem csak Párizzsal (tagesschau, Deutsche Welle). Ha a bor működik nyomásgyakorlási eszközként Franciaországgal szemben, más tagállamok ellen is működhet.

Olaszország már érzi ezt a kitettséget. Az olasz borexport az Egyesült Államokba 2026 első negyedévében éves összevetésben 20,5 százalékkal, 407,9 millió EUR-ra esett vissza. A szeszesitaloknál 35 százalékos volt a csökkenés (WineNews, Federvini). Spanyolország, amely az EU-n kívüli legfontosabb piacára 331 millió EUR értékben szállított bort, 15 százalékos vásárláscsökkenést látott. Madrid erre ICEX-tervvel reagált: az állami exporttámogató program piaci információval és diverzifikációs segítséggel támogatja azt az 500 spanyol céget, amely a leginkább kitett az amerikai kereskedelmi kockázatoknak (EFEagro, Ministerio de Economía).

Írország másképp sérülékeny. Sok olyan amerikai techcég európai központja működik ott, amelyet Franciaország megadóztatna. Kormányzati becslések szerint szélesebb amerikai vámforgatókönyvek mellett a GDP 2,75-4 százalékkal, a foglalkoztatás 2,5-3,25 százalékkal eshetne vissza, miközben 110 000-160 000 munkavállaló dolgozik kitett ágazatokban (RTÉ, The Irish Times). Dublin nem a borvámoktól tart igazán, hanem attól, hogy minden európai kísérlet az amerikai platformok megadóztatására vagy szabályozására olyan exportágazat elleni megtorlást hozhat, amely politikailag éppen kényelmes célpont.

Németország óvatosabb utat választott. Katherina Reiche gazdasági miniszter elutasította az SPD parlamenti frakciójából érkező javaslatokat egy német digitális adóra, és inkább a feszültség csökkentését választotta, nem azt a lépést, amely Berlint is ugyanabba a célkeresztbe helyezné (tagesschau).

Ami még bizonytalan

A legnagyobb kérdés az, hogy a 100 százalékos vámot ténylegesen bevezetik-e. Amíg az USTR, vagyis az elnöki vámügyi döntéseket végrehajtó amerikai kereskedelmi képviselő hivatala nem ad ki hivatalos intézkedést, ez nyomásgyakorlás, nem kereskedelempolitika. A második kérdés az, hogy az OECD első pillére képes-e olyan megállapodást hozni, amely fölöslegessé teszi a nemzeti digitális adókat. Ebben évek óta lassú az előrelépés.

A költségek elosztása már most egyenlőtlen. A digitális adót kormányok írják meg, és platformokra célozzák. A megtorlás veszélye viszont champagne-i szőlőmunkásokra, New York-i importőrökre és olyan dél-európai borvidékekre esik, amelyeknek semmi közük nem volt a francia adóhoz. A kormányok és a techóriások az adórendszer szerkezetéről vitáznak. A kockázatot a mezőgazdasági exportőrök viselik. Ez akkor is igaz marad, ha ez a konkrét vám végül nem lép életbe.