Trump 100%-os vámokkal fenyeget

Franciaország digitális szolgáltatási adója évente nagyjából 700 millió EUR bevételt hoz (Assemblée nationale). Az EU Egyesült Államokba irányuló áruexportja 2025-ben 554,9 milliárd EUR volt (Európai Bizottság). Trump a második számmal tenné politikailag fenntarthatatlanná az elsőt.

Az amerikai elnök 100 százalékos vámokkal fenyegette meg azoknak az európai országoknak az importját, amelyek megadóztatják az amerikai technológiai cégek digitális szolgáltatásait (New York Times). Az Európai Bizottság elutasította a fenyegetést, és azt mondta: a tagállamoknak joguk van megadóztatni a területükön zajló gazdasági tevékenységet (Reuters via WHTC).

A konfliktust az teszi veszélyessé, hogy Washington egy digitális adóra teljesen más árukra kivetett vámokkal válaszolhat. Az amerikai kereskedelmi törvény 301. szakasza lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok bármely kiválasztott importra vámot vessen ki (Cornell Law). Így a Google megadóztatása végül a francia bortermelők problémájává válhat. A digitális szolgáltatási adó körüli korábbi vitákban már majdnem 25 százalékos amerikai vámok jöttek borra, kézitáskákra és kozmetikumokra, mielőtt a nemzetközi adótárgyalások befagyasztották volna a lépést (Vinetur).

Kis bevétel, óriási kitettség

A digitális szolgáltatási adók azt a bevételt terhelik, amelyet a nagy platformok helyi felhasználókból szereznek hirdetéseken, piactéri értékesítésen vagy felhasználói adatokon keresztül. A francia szabály 3 százalékos adót vet ki azokra a cégekre, amelyek globális digitális bevétele meghaladja a 750 millió EUR-t, és ebből több mint 25 millió EUR Franciaországban keletkezik (Legifrance). Spanyolország hasonló, 3 százalékos adót alkalmaz, 3 millió EUR-s belföldi küszöbbel (BOE).

A törvények nem nevezik meg a Google-t, a Metát vagy az Amazont. A bevételi küszöböket azonban csak a legnagyobb platformok érik el, ezért az adó a gyakorlatban szinte kizárólag amerikai technológiai óriáscégeket érint. Papíron semleges, tényleges hatásában diszkriminatív: Washington érvelése erre épül.

Egy, a digitális szolgáltatási adó mellett érvelő becslés szerint egy hipotetikus uniós szintű adó évente körülbelül 5 milliárd EUR-t hozna (Robert Schuman Foundation). Az EU árukereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben 2024-ben 198 milliárd EUR volt (Európai Parlament). Vagyis országonként néhány százmillió eurónyi adóbevétel olyan vámokat válthat ki, amelyek ennél százszor nagyobb kereskedelmi áramlásokat érintenek.

A törvény szerint a platform fizet. A számlán más szerepel.

A platformok a költséget már most továbbhárítják. A Meta országonként eltérő díjat számít fel a hirdetőknek, pontosan a helyi digitális szolgáltatási adó mértékében: Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban 3 százalékot, Ausztriában 5 százalékot (Wprost). Az Amazon hasonló felárat terhel a piactéri eladókra (Go2Market). Jogilag a platform az adó alanya, a számla azonban azoknál az európai vállalkozásoknál jelenik meg, amelyek ezeken a felületeken hirdetnek vagy értékesítenek.

Ha a vámok életbe lépnek, egy második vesztesi kör is megjelenik, amelynek semmi köze a digitális adóztatáshoz. Németország Egyesült Államokba irányuló áruexportja 2024-ben nagyjából 161,4 milliárd EUR volt, főként járművekből, gépipari termékekből és gyógyszerekből (Rohlig). Németországnak nincs is digitális szolgáltatási adója; a Bundestag nemrég elutasított egy ilyen javaslatot (Bundestag). Egy általános vámcsomagban mégis a német autógyártók viselnék egy olyan vita költségét, amelyet nem ők indítottak.

Ez a különbség nehezíti az egységes uniós választ. Franciaország és Spanyolország a digitális adót a hazai adóztatási jog részeként védi. Németországnak, amely jóval több árut ad el az amerikai piacon, miközben nincs ilyen adója, erős érdeke a feszültség csökkentése. Írország pedig különösen érzékeny a transzatlanti konfliktusra: tavaly a külföldi tulajdonú multinacionális cégek fizették a társasági adó 87 százalékát (RTÉ).

Az EU-nak van jogi eszköze erre a helyzetre. A 2023-ban elfogadott kényszerítő intézkedések elleni eszköz lehetővé teszi, hogy az unió válaszlépéseket tegyen, ha egy másik ország kereskedelmi nyomással próbál szakpolitikai változást kikényszeríteni (EUR-Lex). Ennek használata azonban eszkalációt jelentene, és a költségek nem egyenletesen oszlanának meg: Németország exportvezérelt gazdasága sokkal nagyobb kárt szenvedne, mint Franciaországé.

Egyelőre a hirdetők és a piactéri eladók csendben fizetik a digitális adó felárát. Ha jönnek a vámok, a számla olyan exportőrökhöz kerül át, akiknek semmi közük nincs a technológiai cégek megadóztatásához. A döntés lényege így az, hogy országonként néhány százmillió eurónyi adóbevételt érdemes-e olyan megtorlással szemben védeni, amely százmilliárdokban mérhető kereskedelmet érinthet.