Törökország EU-s védelmi pénzre pályázik

Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője, valamint a bővítésért és a migrációért felelős magas rangú uniós tisztviselők június 30-án Ankarába utaztak, hogy Hakan Fidan török külügyminiszterrel kereskedelemről, migrációról, vízumokról és biztonságról tárgyaljanak. Ugyanezen a héten María Ángela Holguín ENSZ-megbízott a NATO-csúcs utánra halasztotta brüsszeli egyeztetését Ciprusról.

A két fejlemény összefügg. Törökország a ciprusi rendezési tárgyalásokhoz való visszatérését több uniós ügyben is alkualapként használja, miközben a tagállamok között nincs egyetértés arról, meddig érdemes engedni ennek a nyomásnak.

Ankara kívánságlistája

Törökország több követelést kötött össze egyetlen tárgyalási csomagban. Diplomáciai források szerint Fidan a 2019-es korlátozó intézkedések feloldását kérte. Ezeket az EU Ankara Ciprus közelében végzett, vitatott tengeri fúrásai miatt vezette be. Emellett hivatalos EU–Törökország Társulási Tanácsot, a vámunió korszerűsítéséről szóló tárgyalásokat és vízumliberalizációt sürgetett (Hurriyet Daily News).

A hivatalos közös nyilatkozat megerősítette, hogy szó volt a vámunió modernizálásáról, a vízumliberalizációs párbeszédről, a határigazgatásról, az energiáról és arról is, hogy az év vége előtt új magas szintű egyeztetéseket tartanak (MFA Türkiye).

A politikailag legérzékenyebb követelést Recep Tayyip Erdoğan tette hozzá: Törökország be akar kerülni az európai védelmi kezdeményezésekbe, köztük a SAFE-be, az EU új, 150 milliárd eurós védelmi kiadási eszközébe (Marine & Océans/AFP, Council).

Az uniós hátterű védelmi finanszírozáshoz való hozzáférés a csomag legkényesebb része. Ez európai pénzt irányíthatna egy nem tagállam hadiiparához, ráadásul a Tanácsban bármelyik uniós kormány megakaszthatja a döntést, mert a védelmi ügyekben egyhangúság kell.

A csomag egyes elemei eltérő politikai zár alatt vannak. A vámunió korszerűsítéséhez tanácsi tárgyalási mandátum kellene; az Európai Bizottság ezt már 2016-ban javasolta, de a Tanács azóta sem fogadta el (EU trade policy). A vízummentes utazás attól függ, hogy Törökország teljesíti-e az évekkel korábban meghatározott feltételeket (Commission). A migrációról vagy a kereskedelemről szóló technikai párbeszédeket viszont jóval kisebb politikai súrlódással újra lehet indítani.

Ki mit tud megvétózni

Ciprus és Görögország azt akarja, hogy minden EU–Törökország-ügy a ciprusi előrelépéstől függjön. Nikosz Hrisztodulidisz ciprusi elnök és António Costa, az Európai Tanács elnöke egyetértett abban, hogy az EU–Törökország-kapcsolatok nem választhatók le a ciprusi kérdésről (Cyprus Mail).

Tasos Chatzivasileiou görög külügyminiszter-helyettes húzta meg a vörös vonalat: szerinte nem kaphat hozzáférést uniós védelmi forrásokhoz olyan ország, amely casus bellit, vagyis háborús fenyegetést tart fenn egy uniós tagállam felségvizeivel szemben, és megszállva tartja területének egy részét (Proto Thema). Kiriakosz Micotakisz görög miniszterelnök Athén és Nicosia „teljes koordinációját” hangsúlyozta (Newsit).

A görög és ciprusi mozgástér valódi, de nem minden ügyben egyforma. A vámunió és a védelmi finanszírozás esetében Athén és Nicosia blokkolhatja a tanácsi döntést. A vízumkérelmek feldolgozását, a kereskedelmi párbeszédet vagy a migrációs együttműködést viszont nem tudják minden csatornán megállítani.

Ebbe a résbe lépnek be más fővárosok. Kallas az ankarai út előtt Törökországot „kulcsfontosságú partnernek” nevezte a biztonság, a migráció és az energia területén (Euronews). Giorgia Meloni olasz miniszterelnök a NATO-csúcs előtt migrációról és Líbiáról tárgyalt Erdoğannal; olasz sajtóértesülések szerint Róma inkább rugalmas megállapodásokat szeretne, nem mereven Ciprushoz kötött határidőket (Il Tempo). Bulgáriának pedig, amelynek Törökországgal közös határa 2025 januárjától teljes schengeni külső szárazföldi határ lett, szüksége van Ankara együttműködésére a migrációban és a tranzitban (Council).

Ezek a kormányok nem Ankara ciprusi álláspontját támogatják. A török együttműködésre azonban szükségük van migrációs, energetikai vagy közlekedési okokból, ezért nem akarják, hogy minden EU–Törökország-ügy a ciprusi áttörésre várjon.

Az ENSZ-találkozó előtt

A nyárra tervezett ENSZ-keretű találkozó a két ciprusi vezetőt, Görögországot, Törökországot és az Egyesült Királyságot ültetné egy asztalhoz, hogy kiderüljön, újraindíthatók-e a hivatalos tárgyalások. Az előző kísérlet 2017-ben, Crans-Montanában omlott össze (UN report S/2017/814, Cyprus Mail).

Az alapvita azóta sem mozdult el. A ciprusi görög fél kétzónás, kétközösségű föderációhoz ragaszkodik. Törökország és a ciprusi török oldal szuverén egyenlőséget vagy kétállami keretet akar. Holguín elhalasztott brüsszeli találkozója, amelyet várhatóan július közepén tartanak meg, ennek előkészítését szolgálja.

Az Európai Tanács, vagyis az állam- és kormányfők uniós irányt kijelölő fóruma korábban úgy fogalmazott: az EU–Törökország-kapcsolatoknak „fokozatosan, arányosan és visszafordítható módon” kell előrehaladniuk, úgy, hogy a ciprusi előrelépés is a képlet része maradjon (European Council).

Ez a nyelvezet arra szolgált, hogy egyben tartsa a két tábort: azokat, akik Törökországot biztonsági és migrációs partnerként kezelnék, és azokat, akik Ciprus nélkül nem engednének előrelépést. Az eddigi mérleg alapján az EU papíron fenn tudja tartani a ciprusi feltételt. A kapcsolatnak azonban csak egyes részei állíthatók meg ténylegesen, Ankara pedig éppen azokra épít, amelyeket nehezebb blokkolni.