Cipruson múlik Ankara EU-s alkuja

María Ángela Holguín Cuéllar, Kolumbia korábbi külügyminisztere, jelenleg ENSZ-megbízottként jár ingázó diplomáciát Nicosia, Ankara, Athén és New York között. A feladata elsőre szerénynek tűnik: rávenni a ciprusi feleket, hogy legalább az új tárgyalások formátumában állapodjanak meg. Megállapodás nincs közel. A folyamat mégis arról szól, ki szabja meg Európa Törökországhoz fűződő viszonyának feltételeit, mert Ankara több fontos uniós célja továbbra is politikailag a ciprusi előrelépéstől függ (European Council, Yeni Safak).

Athénban és Nicosiában nem maga a párbeszéd kelt aggodalmat, hanem a sorrend. Európának szüksége van Törökországra a NATO-ban, a migráció kezelésében és a regionális stabilitásban. A félelem az, hogy a nagyobb fővárosok előbb kereskedelmi és védelmi engedményeket adnak Ankarának, majd Görögországot és Ciprust nyomás alá helyezik, hogy fogadják el az utána kialakuló rendezést. Holguín folyamata ezt hivatott fékezni: életben tartani egy hiteles ENSZ-pályát, amelyre Ciprus hivatkozhat, amikor azt mondja, a jutalmaknak várniuk kell.

Törökország uniós céljai továbbra is Cipruson keresztül vezetnek

Ezt a kapcsolatot maga az EU építette be a döntéseibe. Az Európai Tanács 2020-as és 2024-es következtetései is ahhoz kötik a Törökországgal való viszony javítását, hogy enyhüljön a feszültség a Földközi-tenger keleti medencéjében, és Ankara konstruktívan vegyen részt a ciprusi folyamatban (European Council).

Két ügy mutatja, hogyan működik ez a gyakorlatban. A vámunió korszerűsítéséhez tagállami jóváhagyás kell az Európai Unió Tanácsában, ahol a kormányok döntenek, Ciprus pedig megemelheti egy ilyen felhatalmazás politikai árát. A török állampolgárok vízummentes beutazása formálisan az Európai Bizottság által kezelt feltételrendszeren fut végig, de a Tanács politikai akarata ott is számít (Commission Turkey report).

Ciprus jogilag nem tud minden Törökországgal kapcsolatos ügyet megállítani. Uniós tagállamként viszont minden ilyen dossziét politikailag költségessé tehet. Görögország támogatja ezt az álláspontot. Konsztantinosz Kombosz ciprusi külügyminiszter szerint a vízumliberalizációt, a vámunió korszerűsítését és a tágabb kapcsolatot továbbra is Törökország ciprusi kötelezettségeihez kell kötni (ProtoThema).

A nagyobb tagállamok egy része ezt nem kezeli kemény vétópontként. Több kormány mozgásteret akar Törökországgal a kereskedelemben, a migrációban és a biztonságpolitikában, anélkül hogy Holguín eredményeire várna. Franciaország támogatja a feltételesség fenntartását, közben viszont kétoldalú védelmi kapcsolatokkal is biztosítja ciprusi pozícióit: a hírek szerint körülbelül 800 millió EUR értékű együttműködési megállapodásokat kötött, amelyek a SAFE-hez, az EU új védelmi hiteleszközéhez kapcsolódnak. Ez a konstrukció tagállami katonai projekteket finanszíroz (Cyprus Mail, European Commission). Ezek a kormányok formálisan Ciprus mellett állnak. Azt viszont nem akarják, hogy Ciprus minden török ügyet befagyasszon.

A sziget egyszerre alkuerő és stratégiai eszköz

Itt válik élessé az ellentmondás. Ciprus egyszerre megoldatlan konfliktus, amely akadályozza az EU és Törökország közeledését, és katonai csomópont, amelybe az EU maga fektet be. Nicosia 1,18 milliárd EUR értékű SAFE-hitelszerződést írt alá, és ezzel válságkezelési, illetve védelmi ipari együttműködések hátországaként pozicionálja magát (CNA). Az uniós védelmi pénz hasznosabbá teszi Ciprust az európai biztonság számára. Ez nehezíti a megkerülését, de ugyanebből a stratégiai logikából más fővárosoknak érdekük fűződik ahhoz is, hogy nyitva maradjanak a török csatornák.

Törökország nem ismeri el a Ciprusi Köztársaságot, és ez nemcsak a rendezési tárgyalásokon jelenik meg, hanem hétköznapibb nemzetközi fórumokon is. Az EU nemrég bírálta Ankarát, amiért kihagyta Ciprust a COP31 klímacsúcs előkészítéséből (Reuters via Straits Times). Ugyanezek a fővárosok azonban óvatosak, amikor arról van szó, hogy Ciprus megakadályozzon védelmi együttműködéseket egy olyan NATO-szövetségessel, amelyre szükségük van.

Tartalmilag a török álláspont jelenti a legnagyobb távolságot. Törökország külügyminisztere Holguínnak azt mondta, Ankara a kétállami megoldást támogatja, és a ciprusi törökök szuverén egyenlőségének elismerését követeli. Ez messze van az ENSZ régóta képviselt, föderális rendezési keretétől (Yeni Safak). A lehetséges rendezési elemekről szóló hírek, például a „laza föderáció”, területi visszaadások vagy a ciprusi törökök közvetlen kereskedelme, egyik fél részéről sem kaptak hivatalos támogatást. Ezeket inkább próbalufiként érdemes olvasni (Kibris Postasi).

Ciprusi tisztviselők szerint Holguín António Guterres ENSZ-főtitkárral együtt tovább dolgozik egy „5+1” találkozó összehívásán. Ebben a két ciprusi fél, Görögország, Törökország és az Egyesült Királyság venne részt az ENSZ mellett, akár július végén vagy augusztus elején (Philenews, UN). Holguín össze tudja hívni ezt az asztalt. Azt viszont nem tudja kikényszeríteni, hogy Európa nagyobb fővárosai a ciprusi előrelépést tekintsék a Törökországgal való üzletelés árának.