Török vezeték borzolja Ciprus ügyét

Törökország és az észak-ciprusi hatóságok július 10-én megállapodást írtak alá egy tenger alatti gázvezetékről, amely a török szárazföldet kötné össze a sziget megszállt északi részével. Észak-Ciprust Ankarán kívül egyetlen ENSZ-tagállam és az EU sem ismeri el önálló államként (Cyprus Mail, Deutschlandfunk). Négy nappal később az uniós külügyminiszterek arra szólították fel Törökországot, hogy tartsa tiszteletben egy tagállam szuverenitását. A vezeték terve és az uniós nyilatkozat között ott van a kelet-mediterrán politika alapdilemmája: tud-e az EU valódi árat kapcsolni a szavaihoz, ha azokat egy olyan ország teszteli, amelyre közben szüksége van?

Infrastruktúra mint politikai tény

A rövid távú cél egyszerű: olcsóbb áramot adnának Észak-Ciprusnak, a vezetéket pedig nagyjából 2028-ra fejeznék be. A tervben ugyanakkor kétirányú áramlás szerepel, vagyis a gáz később akár a szigetről Törökország felé, onnan pedig Európa irányába is haladhatna (Türkiye Today). Ez a műszaki részlet politikai állítássá teszi a beruházást: azt üzeni, hogy Ciprus energiakapcsolatai a jövőben nem a nemzetközileg elismert Ciprusi Köztársaságon, hanem Ankarán keresztül is szerveződhetnek (Capital). Cevdet Yilmaz török alelnök „történelmi projektnek” nevezte a vezetéket, amely „újabb erős köteléket” teremt Törökország és Észak-Ciprus között (Politis).

Ankara ezzel egy el nem ismert politikai helyzetet alakítana át fizikai adottsággá. Egy vezetéket nehezebb visszafordítani, mint egy memorandumot.

Határozott mondatok, ár nélkül

A ciprusi külügyminisztérium törvénytelennek nevezte a megállapodást, amelyet szerinte egy megszállt területre tett illegális látogatás során írtak alá (Sigmalive). Constantinos Kombos külügyminiszter az ügyet az EU Külügyek Tanácsa elé vitte, ahol a 27 tagállam külügyminiszterei alakítják ki a közös külpolitikai álláspontokat. Érvelése szerint a vezeték a Ciprusi Köztársaság tengeri övezetein haladna át a kormány hozzájárulása nélkül (Cyprus Mail). Görögország ezt az álláspontot támogatta: Athén szerint az EU–Törökország-kapcsolatok javítása nem járhat visszalépéssel a ciprusi ügyben (RIK).

Kaja Kallas uniós külügyi főképviselő a tanácsülés után azt mondta, Törökországnak tiszteletben kell tartania valamennyi uniós tagállam szuverenitását és szuverén jogait (EEAS). A mondat egyértelmű volt. Intézkedés nem követte.

A nagyobb tagállamok közötti törésvonal ismerős. Németország csak a Ciprusi Köztársaságot ismeri el, Ankarát viszont nélkülözhetetlennek tartja a NATO egysége, a migráció kezelése és az energetikai együttműködés szempontjából. Merz kancellár legutóbbi ankarai kapcsolatfelvétele is a szövetségi egységet helyezte előtérbe, nem Ciprust (Bundesregierung). Olaszországnak közvetlen ipari kitettsége van az ENI ciprusi vizek körüli tevékenysége miatt, de a nyilvánosan elérhető adatok alapján az olasz kormány nem adott ki külön állásfoglalást magáról a vezetékről (Formiche). Franciaország közben megerősítette, hogy folytatódik a technikai munka Törökországgal a SAMP/T légvédelmi rendszer ügyében, ami azt jelzi, hogy Párizs a védelmi-ipari kapcsolatokat fontosabbnak tartja a kelet-mediterrán konfrontációnál (Zonebourse).

Eszköz van, akarat kevésbé

Az EU-nak lennének eszközei. A Tanács 2019-ben külön szankciós keretet hozott létre a Földközi-tenger keleti medencéjében végzett engedély nélküli török fúrások miatt (Council, Eur-Lex). Az Európai Tanács következtetései az EU és Törökország közeledését „fokozatosnak, arányosnak és visszafordíthatónak” írják le, ami Ciprusnak politikai kapaszkodót adhat a kereskedelmi, vízumügyi vagy vámuniós kedvezmények lassításához (European Council). Brüsszel nemrég különmegbízottat is kinevezett a ciprusi kérdésre, jelezve, hogy diplomáciai lehetőséget lát az ügyben (Le Figaro).

A közös kül- és biztonságpolitikai döntésekhez azonban egyhangúság kell, vagyis egyetlen tagállam is blokkolhatja a lépéseket. A nyilvánosan elérhető információk alapján nincs szankciós javaslat, nincs közzétett útvonaltérkép arról, pontosan mely tengeri övezeteket érintené a vezeték, és Berlin, Párizs vagy Róma sem mutatott készséget arra, hogy Törökország számára költsége legyen Ciprus figyelmen kívül hagyásának.

A minta más uniós szuverenitási vitákból is ismert: az EU megvédi az elvet, majd külön kezeli a gyakorlatot. Ciprus és Görögország tartja a vonalat. A nagyobb fővárosok tudomásul veszik az álláspontot, közben nyitva tartják stratégiai csatornáikat Ankarával. Az EU ciprusi garanciája így egyelőre nyilatkozat marad, nem nyomásgyakorlási eszköz. Hogy ebből lesz-e olyan lépés, amelyet Törökország is megérez, elsősorban Berlinen, Párizson és Rómán múlik. Egyikük sem adott még választ.