Török F-16-osok EU-minisztereket zaklattak

Június 7-én este két török F-16-os szállt fel egy nemzetközileg el nem ismert repülőtérről, majd követte azokat a gépeket, amelyek a görög, a francia és a holland védelmi minisztert vitték egy európai közös védelemről szóló uniós találkozóra. A török megszállás alatt álló északi övezetből érkező rádiózavarás megakasztotta a pilótafülkék kommunikációját. Mindhárom gép biztonságban leszállt Lárnakában. Másnap reggel a miniszterek arról tárgyaltak, hogyan védené meg magát Európa. Egyik kormány sem ismerte el nyilvánosan, mi történt velük az előző este a ciprusi légtérben.

Az incidens és a hallgatás

A ciprusi védelmi minisztérium két hullámban rögzítette a zaklatást: helyi idő szerint 19:14-kor a francia és a holland géppel, 19:51-kor pedig a görög katonai repülőgéppel szemben (Protothema, Newsit). Az adások az északi, megszállt területen működő Tymbou repülőtérről indultak; ezt a légikikötőt a polgári repülés ENSZ-szintű szabályozásáért felelős ICAO nem ismeri el. A két F-16-os távolról követte a miniszteri járatokat, de nem közelítette meg őket közvetlenül.

Görögország hivatalos csatornákon dokumentálta az incidenst. Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Bulgária, Írország, Kaja Kallas uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, valamint Mark Rutte NATO-főtitkár nem adott ki nyilvános állásfoglalást (EEAS media advisory — a találkozó utáni anyagokban nem található elítélő nyilatkozat). Mindegyik szereplőnek van valamilyen különalkuja vagy függése Törökországtól: fegyverüzlet, NATO-koordináció, migrációkezelés vagy energia-tranzit.

Néhány nappal korábban az EEAS, vagyis az EU külpolitikai szolgálata hivatalos közleményben ítélte el Moszkvát az „uniós légtér felelőtlen megsértése” miatt (EEAS). Amikor Törökország egy hivatalos uniós védelmi találkozóra tartó három miniszteri gépet zaklatott, az intézményi válasz elmaradt.

Franciaország kettős játszmája

A találkozó fő eredménye még élesebbé tette az ellentmondást. Néhány órával az incidens után Catherine Vautrin francia védelmi miniszter aláírta Ciprussal az erők jogállásáról szóló megállapodást, a SOFA-t, amely „humanitárius célokra” francia csapattelepítést engedélyez a szigeten, és keretet ad közös hadgyakorlatoknak, hírszerzési együttműködésnek, valamint haditengerészeti koordinációnak (Cyprus Mail).

Franciaország közben a SAMP/T légvédelmi rendszer közös gyártásáról tárgyal Törökországgal, és nemrég partnerséget kötött a Safran és a Baykar között; utóbbi gyártja azokat a TB2 drónokat, amelyeket a török katonai műveletekben széles körben használnak (Opex360, Intelligence Online). Párizs egyszerre fegyverzi Törökországot és vállal biztonsági garanciát annak az országnak, amelyet Törökország fenyeget. Francia parlamenti képviselő eddig nem kényszerítette ki ennek az ellentmondásnak a nyilvános elszámolását.

Törökország számítása

Ankara nem ismeri el a zaklatást. A török államhoz közel álló média a tágabb helyzetet védekező keretben mutatja be: Törökország „közelről és gondosan figyeli” Görögország és Ciprus közelmúltbeli fegyverkezési tevékenységét (Daily Sabah). A török értelmezés szerint a Tymbou repülőtér az önmagát Észak-ciprusi Török Köztársaságnak nevező entitáshoz tartozik. Az onnan érkező rádióhívások ebben az olvasatban nem zaklatást, hanem szuverenitásgyakorlást jelentenek.

Az időzítés nem volt véletlen. Törökország már korábban 9,65 milliárd lírára emelte az Észak-Ciprusnak szánt védelmi előirányzatot, ami a megszállt területnek nyújtott teljes támogatási csomag nagyjából 47 százaléka (Nordic Monitor). Ha elfogadják a tengeri joghatósági területekről szóló törvénytervezetet, az jogszabályba emelné a „Kék Haza” doktrínát, vagyis a török légtér- és tengeri igényeket politikai döntésből jogi kötelezettséggé alakítaná.

A kölcsönös védelem próbája, amelyet senki sem nevez nevén

Az uniós védelmi miniszterek közösen nem nevezik meg azt a zaklatást, amelyet saját közös védelmi találkozójukra tartva éltek át. Nicosiában azért gyűltek össze, hogy a 42. cikk (7) bekezdésének gyakorlati alkalmazásáról tárgyaljanak; ez az EU kölcsönös védelmi klauzulája, amely támadás esetén segítségnyújtásra kötelezi a tagállamokat. Az Európai Külkapcsolati Tanács szerint a klauzula „jogilag jelentős, de operatívan hiányos”: nincs hozzá parancsnoki struktúra, előre kidolgozott választerv vagy eszkalációs eljárás (ECFR). Az EU soros elnökségét betöltő Ciprus konkrét végrehajtási mechanizmusokat sürgetett.

A 42. cikk (7) bekezdése szolidaritást ígér. A Nicosia feletti légtérben ennek a hiánya látszott. Amíg az európai kormányok egy saját minisztereiket érő provokációt sem tudnak megnevezni anélkül, hogy előbb kiszámolnák a kétoldalú politikai árat, a kölcsönös védelmi klauzula papíron marad. A próba még a háború előtt megmutatta, mennyire üres.