Két néven akadt el az EU-s szankciócsomag

Július 3-án Rumen Radev bolgár miniszterelnök a parlamentben azt mondta: Bulgária blokkolja az EU 21. Oroszország elleni szankciós csomagját, ha két nevet nem vesznek le a feketelistáról. Az egyik Kirill orosz ortodox pátriárka, a másik Vagit Alekperov, a Lukoil bulgáriai finomítójához kötődő üzletember. Radev az energiabiztonságra és a burgaszi üzem esetleges fennakadásaira hivatkozott (BTA, European Pravda). Több száz névből kettőről volt szó. Az uniós szabályok szerint ez is elég volt ahhoz, hogy az egész dosszié megakadjon.

Az EU külpolitikai szankcióihoz az Európai Unióról szóló szerződés alapján egyhangúság kell: mind a 27 kormánynak igent kell mondania, mielőtt egy csomag átmegy (Council sanctions overview). A célba vett személyek és cégek a jogi szöveg mellékleteiben szerepelnek, ezért egy kormánynak nem kell az egész szankciós rendszert elutasítania. Elég, ha egyetlen név ellen tiltakozik. Az egyhangúsági szabály ezt a kifogást teljes vétóerővel ruházza fel.

Hogyan tartotta fel Szófia a csomagot

Július 9-re Szófia már óvatosabban fogalmazott. Dimitar Sztajanov védelmi miniszter a bolgár televízióban így pontosított: „Ez nem vétó. Ezek fenntartások, amelyeket azért terjesztünk elő, hogy ezeket a személyeket vegyék ki a szankciós rezsimből” (Fakti). A lényeg nem változott: Bulgária továbbra is Kirill és Alekperov levételét kérte. Csak azt alakította át, hogyan adja el ugyanazt a követelést.

A várható kimenet az, hogy a csomag átmegy, de Kirill és Alekperov nélkül. A Pravda szerint diplomaták arra számítanak, hogy a két nevet csendben kiveszik a listából. Kirill ügyében Olaszország is Bulgária mellé állt, a hírek szerint azért, mert a Vatikán számára kényelmetlen lenne egy keresztény felekezet vezetőjének szankcionálása (Euromaidan Press).

Ismerős taktika más fővárosoknak is

Juraj Blanár szlovák külügyminiszter felhívta bolgár kollégáját, majd nyilvánosan is támogatta Szófia álláspontját. Azt mondta, az új bolgár kormány „Szlovákiához hasonlóan érvényesíti az érdekeit” (Teraz). A magyar sajtó a történetet Budapest régóta alkalmazott módszerén keresztül értelmezte: vétófenyegetéssel engedményeket kicsikarni uniós pénzekről vagy külpolitikai ügyekről szóló alkukban (hir36).

Arra nincs bizonyíték, hogy Szófia, Budapest és Pozsony összehangoltan lépett volna. A mintát azonban Magyarország tette láthatóvá: az egyhangúságot nyomásgyakorlásra használni Brüsszellel szemben, majd otthon megmutatni a választóknak, hogy a kormány elérte, amit akart. Szlovákia most Bulgária fellépését annak bizonyítékaként kezeli, hogy ez nem akadékoskodás, hanem a tanácsi politika megszokott működése (ta3).

Hol hajlott meg a csomag

A bolgár névvita csak az egyik front volt. Mire az ügy a COREPER elé került, vagyis abba a bizottságba, ahol a tagállami nagykövetek a miniszteri döntések előtt letárgyalják a részleteket, a csomag már több párhuzamos alkuból állt (Capital.gr, Kyiv Independent).

Görögország, Ciprus és Málta azt szorgalmazta, hogy az orosz olaj ársapkájának befagyasztása hat hónap helyett csak három-négy hónapig tartson. Az ársapka úgy működik, hogy nyugati hajózási, biztosítási és finanszírozási szolgáltatásokat csak akkor lehet orosz nyersolajhoz nyújtani, ha azt meghatározott plafon alatt adják el. A cél Moszkva bevételeinek szűkítése anélkül, hogy a globális kínálat megbillenjen (in.gr). A rövidebb befagyasztás azért számít, mert később teret adhatna az ársapka emelésének, ami több olajbevételt hagyna Moszkvánál (Pravda). Mindhárom országnak nagy tengeri ágazata van, közvetlen kereskedelmi kitettséggel az ársapkához kapcsolódó szabályok felé.

Egy másik tárgyalási szálon Franciaország és Olaszország elérte, hogy az EU szűkítse az orosz katonai veteránokra tervezett beutazási tilalmat (Euronews). Az orosz halimport-kvótákról szóló vita újabb súrlódási pontot adott a csomaghoz.

Minden kivétel azt tanítja a tagállamoknak, hogy az érzékeny neveket, ágazatokat vagy iparágakat az utolsó körös alkukban meg lehet védeni. A 21. csomag valószínűleg átmegy. A tartalma viszont inkább azt tükrözi majd, mely kormányoknak volt a legerősebb belpolitikai okuk a lassításra, nem azt, hogy közösen mit tartanak a leghatékonyabb nyomásgyakorlásnak Moszkvával szemben.

A szankciós rendszer bizonyos mértékig elbírja ezt. Azt már kevésbé, ha minden újabb körben a legkevésbé elszánt fővárosok szabják meg a végső feltételeket. Az Európai Tanács, ahol az állam- és kormányfők az EU politikai irányát kijelölik, újra napirendre vehetné a szankciókhoz szükséges egyhangúság kérdését. Egyelőre egyetlen vezető sem javasolta ezt.