Ukrán drónok orosz üzemanyaghajókat támadtak

Égő üzemanyag az Azovi-tengeren. Július elején négy nap alatt Ukrajna pilóta nélküli rendszerekért felelős erői legalább 25 olyan hajót támadtak meg, amelyek üzemanyagot vittek a Krím felé: tankereket, egy kompot és szárazáru-szállítókat (Naval News, BBC). A célpontok az orosz árnyékflotta hajói voltak: régebbi, nehezen átlátható tulajdonosi hátterű, nem nyugati biztosítással működő tankerek, amelyek a 17 uniós szankciós csomag ellenére is mozgásban tartják az orosz üzemanyag-kereskedelmet (az EU Tanácsa). A szankciók adminisztratív súrlódást okoznak. A drónok tüzet.

Amit a kikötők és a biztosítók nem érnek el

Az EU meg tudja drágítani és bonyolítani az árnyékflotta útjait. Feketelistára tehet hajókat, kitilthatja őket a kikötőkből, korlátozhatja a tengeri szolgáltatásokat, és nyomást gyakorolhat a biztosítókra. Egy úton lévő tankert azonban nem tud egyszerűen megállítani. A nemzetközi tengerjog szerint hadihajó csak szűk feltételek mellett szállhat fel idegen hajóra a nyílt tengeren: például akkor, ha a hajót hontalannak vagy hamis lobogó alatt közlekedőnek gyanítja. Ezt az UNCLOS, vagyis a tengeri jogról szóló ENSZ-egyezmény 110. cikke szabályozza. A ritka feltartóztatások sem vontak ki hajókat tartósan a forgalomból. A szankciók növelik az üzlet költségét, de nem tüntetik el a hajókat a vízről.

Ukrajna az Azovi-tengeren éppen ezt a korlátot támadja. Robert Brovdi parancsnok szerint a megrongált tankerek szankcionált, nagyjából 7 000 tonna hordképességű, 2006 és 2012 között épült hajók voltak, amelyek benzint szállítottak az oroszországi Taganrogból a Krím felé (Maritime Executive, The Insider). A művelet július 6-án a kercsi TES-Terminal-1 üzemanyagközpont elleni csapással indult, majd a következő három éjszakán tankerek ellen intéztek dróntámadásokat (LIGA.net).

Valószínű minta, nem bizonyított lépték

A nyilvános adatok alapján megalapozott az az állítás, hogy Ukrajna a Krím üzemanyag-logisztikáját támadta. Az orosz megszálló hatóságok már június 26-án, vagyis a tengeri csapások előtt üzemanyag-vészhelyzetet hirdettek a félszigeten. A NASA tűzérzékelési adatai a jelentett támadásokkal összhangban álló hőjeleket mutattak. Az észt közszolgálati média a kampányt ahhoz a szélesebb ukrán törekvéshez kötötte, amely a Krím utánpótlási útvonalainak elvágását célozza (ERR).

Hajónkénti bizonyítás viszont egyelőre nincs. A videókat független forrásból nem tudták sem földrajzilag beazonosítani, sem időponthoz kötni. A nyilvános listák arról, mely tankereket találták el, nem fedik teljesen egymást, és az egyik hajó azonosítása napokkal később is tartott (Critical Threats). Az az állítás, hogy minden célba vett hajó már eleve szankciós listán szerepelt, továbbra is ukrán közlés, nem nyílt forrásokból megerősített tény.

Görögország és a kereskedelmi törésvonal

A támadások egy olyan Európát érnek, amely saját szankciós rendszerének végrehajtásában is megosztott. A Financial Times adataira hivatkozó görög beszámolók szerint görög hajótulajdonosok három év alatt legalább 3,8 milliárd dollárt kerestek orosz olaj szállításával (Euro2day, Newsbeast). Athén attól tart, hogy a szigorúbb végrehajtás inkább az európai gazdaságoknak árt, mint Oroszországnak, és a tankereket teljesen kitereli az európai ellenőrzés alól. A lobogók elleni fellépés nem feltétlenül állítja le a kereskedelmet: a működtetők orosz lajstrom vagy G7-en kívüli biztosítás felé mozdulhatnak (S&P Global). A kockázat nemcsak pénzügyi. Egy ukrán tengeri drón felrobbant a romániai Konstanca kikötőjében, mire Bukarest azt kérte Kijevtől, hogy a román felségvizekre belépő drónoknál programozzanak be önmegsemmisítő mechanizmust (News.ro).

Európa olyan szankciós rendszert épített, amely az orosz energiaszállítás költségeit emeli. Görögország a listázás és a tényleges végrehajtás közötti résből profitál. Románia a katonai megoldás mellékkockázatait viseli. Ukrajna pedig, miután nem várja meg, amíg a megfelelési kényszer önmagában hatni kezd, azt teszteli, hogy a fizikai megsemmisítés eléri-e azt, amit a listázás nem.

Kijev egyelőre azt mutatta meg, amit az uniós szankciók önmagukban nem tudnak: egy listázott tankerből megállított tankert lehet csinálni. Hogy ebből tartós nyomás lesz-e, arra a piac még nem adott választ. Nem tudni pontosan, mely hajók váltak használhatatlanná, milyen rakomány veszett oda, és a biztosítók továbbra is fedezik-e az azovi útvonalat. Addig Európa sem tudhatja, stratégiai fordulatot lát-e, vagy csak látványos felvételeket.