Ukrajna Patriot-tele Washingtonon múlik

Ukrajna szerint az augusztus 1-jén Kijevre kilőtt 27 orosz ballisztikus rakétából egyet sikerült elfogni (European Pravda). Ez háborús hivatalos adat, független forrásból nem ellenőrizhető, de jelenleg ez mutatja a legélesebben, mennyire meggyengült az ukrán légvédelem. Hogy tél előtt helyreáll-e legalább részben ez a képesség, azt nem európai fővárosokban, hanem Washingtonban döntik el.

A Reuters és a The Hill által idézett CSIS-becslés szerint az Egyesült Államok Patriot-elfogórakéta-készletei február óta nagyjából 65 százalékkal apadtak, a THAAD-rakétáké pedig legalább 38 százalékkal csökkent (The Hill, Reuters). A Pentagon ezeket a számokat nem erősítette meg, a Fehér Ház pedig azt állítja, hogy a készletek elegendők, miközben a termelés rekordtempóban fut (Reuters). Ugyanez a Reuters-vizsgálat azt találta, hogy az amerikai hadsereg az öthónapos iráni háború alatt gyakorlatilag felhasználta a nagy hatótávolságú precíziós rakétái teljes készletét. Ezek föld-föld fegyverek voltak, nem légvédelmi elfogórakéták, de a Patriot-hiány mögött ugyanaz a korlát áll: az amerikai hadiipari termelést egyszerre több háború és több szövetséges igénye terheli.

Egy rakéta, egy kapuőr

Az Ukrajnának az orosz ballisztikus rakéták ellen szükséges elfogórakéta a PAC-3 MSE, amelyet a Lockheed Martin gyárt. A termelés bővül: a cég közlése szerint 2025-ben világszerte több mint 600 darabot szállított le, 2030-ra pedig évi 2 000 darabos kapacitást céloz (Lockheed Martin). Az amerikai hadsereg a PAC-3 MSE-re vonatkozó szerződéses keretet nagyjából 58,6 milliárd dollárra emelte, ez azonban hét év jövőbeli termelésére szól, nem a most télen raktárból elővehető rakétákra (US Army). A kapacitásnövelés valós, csak nem azon az időtávon hoz eredményt, amelyen Ukrajnának szüksége lenne rá.

Az európai szövetségesek komoly összegekkel próbálnak előrébb kerülni a sorban. A NATO PURL-mechanizmusa, amelyben a szövetségesek amerikai eredetű fegyvercsomagokat finanszíroznak, a NATO legmagasabb rangú katonai parancsnoka pedig sorrendet állít a szállítások között, több mint 6 milliárd dollárnyi felajánlást vonzott. A sort Hollandia nyitotta 500 millió euróval (NATO, Dutch Defence). Németország Patriot-rendszereket adott át Ukrajnának, és legfeljebb 600 PAC-3 MSE-rakétát kért, de a fő szállítások 2028-ban és 2029-ben érkeznek (Bundesregierung). Az európai pénz belép a rendszerbe, de hogy mi hagyhatja el azt, arról Washington dönt. A PAC-3 MSE az amerikai exportellenőrzési szabályok, az ITAR hatálya alá tartozik, vagyis a rakéták és a gyártási licencek határon túli átadásához a külügyminisztérium jóváhagyása kell (eCFR). Trump nem adott Ukrajnának Patriot-gyártási licencet (To Brief), nyilvános álláspontja pedig továbbra sem kötelezi el az Egyesült Államokat.

Európa keleti pereme fizeti az árat

Románia egy Patriot-üteget adott át Ukrajnának, és most egy amerikai jóváhagyástól függő, 280 millió dolláros pótlólagos beszerzésre vár, amelynek szállítását Washington ellenőrzi (Army Recognition). A függés nem elvont: a román védelmi minisztérium a háború kezdete óta 33 orosz drónbehatolást tart nyilván a román légtérben (AGERPRES). Bukarest olyan képességről mondott le, amelyet önállóan nem tud pótolni.

Az augusztus 1-jei támadás civileket ölt meg Kijevben, és megrongálta Litvánia nagykövetségét. Vilnius tiltakozásul bekérette az orosz nagykövetség egyik képviselőjét, vagyis az ukrán elfogási kudarcot közvetlen biztonsági fenyegetésként kezelte egy EU- és NATO-tagállammal szemben (LRT). Lengyelországban Donald Tusk nyitva hagyta további Patriot-rendszerek átadásának lehetőségét Ukrajnának, Mateusz Morawiecki ellenzéki vezető viszont azt követeli, hogy egyetlen lengyel rendszer se hagyja el az országot (Money.pl). A lengyel légvédelem megerősítése is csak évek múlva érkezik meg.

Az amerikai függés csökkentésére Franciaország és Olaszország kínálja a legerősebb érvet. A SAMP/T rendszerük európai gyártású Aster 30 rakétákat használ, Ukrajnában már szolgálatban áll, a termelése pedig gyorsul: Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság több mint 200 további Aster-rakétát rendelt (MBDA). A rendszer ukrán használatban hatékonynak bizonyult cirkálórakéták és drónok ellen. Nagy sebességű ballisztikus visszatérő egységek ellen viszont még nincs kipróbált harci mérlege. Az Aster-gyártás felpörgetése valódi lépés az európai önállóság felé, de a mostani tél problémáját nem oldja meg.

Ukrajna, az amerikai Középső Parancsnokság, Lengyelország, Románia és Németország ugyanazért az elfogórakétáért versenyez. Ugyanazokban az amerikai gyárakban készül, és ugyanazok az amerikai exportszabályok engedik ki a rendszerből. A 27-ből egy elfogott rakéta ennek a szűk keresztmetszetnek a látható ára. Az európai finanszírozás a jövőbeli sort teszi kevésbé kezelhetetlenné, de nem változtat azon, ki irányítja a sort. Ezen a télen Ukrajna ballisztikus rakéták elleni védelme kevésbé európai finanszírozási kérdés, mint amerikai elosztási döntés, amely mellett Washingtonban egyelőre senki nem kötelezte el magát nyilvánosan.