UniCredit 30% fölött a Commerzbankban

Andrea Orcel 18 hónapig építette az UniCredit pozícióját. Június 2-án átlépte azt a határt, amely a német felvásárlási jog szerint már kötelező ajánlatot ír elő a többi részvényesnek: az olasz bank részesedése a Commerzbankban meghaladta a 30 százalékot (Bloomberg). Ha a készpénzben elszámolt derivatívákat is beleszámítjuk, vagyis azokat a szerződéseket, amelyek a Commerzbank árfolyamát követik, de nem adnak szavazati jogot, az UniCredit teljes gazdasági kitettsége már 50 százalék fölött jár (MarketScreener). Ez az EU történetének legnagyobb ellenséges, határokon átnyúló bankfelvásárlási kísérlete.

Hogyan épült fel a pozíció

Az UniCredit három rétegben rakta össze a támadást, úgy, hogy ameddig lehetett, a szabályozói küszöbök alatt maradjon. Az első réteg 26,77 százaléknyi rendes részvény. A második 3,22 százaléknyi total return swap, amelyet a Nomurán, a Citibanken és a BNP Paribas-n keresztül tartanak. Ezek olyan derivatívák, amelyek kérésre tényleges részvényeket adnak át. Ez a két réteg együtt vitte át az UniCreditet a 30 százalékos határon.

A harmadik réteg 13,19 százaléknyi készpénzben elszámolt derivatíva. Ez nem jár szavazati joggal, ezért kívül marad a német tulajdoni küszöb számításán (MarketScreener).

Az UniCredit 0,485-ös részvénycsere-aránya egy Commerzbank-részvényt nagyjából 34,56 EUR-ra értékel. A Commerzbank papírjai közben 37,90 EUR-n forognak (Ad-hoc-News). Egy hónap után a részvények mindössze 1,1 százalékát ajánlották fel. A befektetők arra számítanak, hogy Orcelnek emelnie kell az árat.

Három kormány kapkod, de egyik sem tudja megállítani

Friedrich Merz kancellár „ellenségesnek és agresszívnek” nevezte a lépést. A német kormány szóvivője szerint az eljárás „teljesen helytelen és tisztességtelen”. Németország külföldi befektetéseket vizsgáló szabályait azonban még soha nem alkalmazták bankkal szemben. A versenyhatóság nem tudja megakadályozni az ügyletet. A BaFin, a német pénzügyi felügyelet korlátozhatja Orcel részvényeseknek szóló kommunikációját, magát a tranzakciót viszont nem állíthatja le.

A kapkodás nem áll meg Berlinnél. Franciaország áprilisban elfogadta az Ordonnance 2026-255-öt, amely előzetes jóváhagyási jogot ad a bankfelügyeletnek, ha egy felvásárlás a bank alapvető tartalékainak 15 százalékát meghaladja (A&O Shearman). Párizsnak van oka figyelni: ha egy euróövezeti bank ellenséges felvásárlása sikerül, az később francia intézményeknél is hivatkozási pont lehet.

Lengyelország május 26-án fogadott el hasonló szabályozást, amely bővíti a felügyelet jogkörét a banki tulajdonosváltásoknál (Polish Government). Mindkét kormány a CRD VI-ra hivatkozik, arra az EU-irányelvre, amely közös bankfelügyeleti szabályokat állapít meg. Három ország, három törvény, ugyanaz az időzítés.

Ki fizet így is, úgy is

Bettina Orlopp, a Commerzbank vezérigazgatója elindította a „Momentum 2030” programot: a cél 16,8 milliárd EUR bevétel és a saját tőke arányos megtérülésének megduplázása az évtized végére. Ez utóbbi azt mutatja, mennyi profitot termel a bank a részvényesek pénzéből (Manager Magazin). A terv 3 000 munkahely megszüntetésével számol, ennek költsége 450 millió EUR. A logika önvédelmi: költséget kell vágni, hogy emelkedjen az árfolyam, és ezzel drágább legyen a felvásárlás.

Egy összeolvadásnál a veszteség nagyobb lenne. A munkavállalói képviselők szerint a Commerzbanknál és leányvállalatainál összesen 7 000-15 000 állás kerülhet veszélybe (n-tv). A Verdi szakszervezet ezért támogatja a függetlenséget: nem azért, mert a Commerzbank terve fájdalommentes, hanem mert az alternatíva rosszabb.

Van egy kevésbé látványos célpont is. A Commerzbank tulajdonában van az mBank 69 százaléka; ez Lengyelország ötödik legnagyobb bankja (Bankier.pl). A Commerzbank megszerzésével az mBank is olasz tulajdonba kerülne, kerülő úton. Orcel nyilvánosan stratégiai hibának nevezte, hogy az UniCredit 2017-ben eladta a lengyel Bank Pekaót. Ez az ügylet ezt írná felül.

Az EKB, vagyis az euróövezeti bankokat felügyelő Európai Központi Bank az egyetlen nagy intézmény, amely nyíltan támogatja a felvásárlást. Luis de Guindos alelnök szerint a német ellenállás „aláássa az egységes piacot”. Christine Lagarde elnök a határokon átnyúló bankfúziókat szükségesnek nevezte ahhoz, hogy az európai bankok globálisan is versenyezni tudjanak. Az EKB azonban bankokat felügyel, kormányokat nem irányít.

Az ajánlat elfogadási időszaka július 3-án zárul. A teljes szabályozói jóváhagyás 2027 közepe előtt nem várható. Ami addig történik, azt mutatja majd meg, hogy az európai bankunió működő intézményi keret-e, vagy olyan szabályrendszer, amelyet a kormányok félretesznek, amikor elég nagy a politikai tét.