Washington megbontja a G7 olajegységét

A G7 pénzügyminiszterei május 18-19-én Párizsban próbáltak közös választ adni az iráni-hormuzi energiasokkra. A találkozó végén olyan közleményt adtak ki, amely senkit nem kötelez érdemi lépésre. Egyetlen konkrét döntés született: Washington egyoldalúan lépett, miközben a szövetség többi része ellenezte ezt. Az olaj hordónkénti ára 112 dollárnál jár. A nagy gazdaságokban többéves csúcsokra emelkedtek az államkötvényhozamok. Az EKB június 11-én úgy ül össze, hogy nincs jó választása.

Párizsban fegyelemről döntöttek, nem megnyugvásról

A záróközlemény „kiegyensúlyozott növekedést és makrogazdasági stabilitást” sürgetett. Ez a diplomáciai nyelvben azt jelenti: a kormányok ne nyissanak új költekezési kört. A közös nevező a költségvetési visszafogottság lett, nem az ösztönzés. Nem döntöttek közös olajtartalék-felszabadításról, összehangolt kamatüzenetről vagy rendkívüli csomagról sem.

Az egyetlen kézzelfogható lépés Washingtonból jött. Az Egyesült Államok másodszor is meghosszabbította az orosz olajra vonatkozó szankciós felmentést, pedig korábban azt jelezte európai szövetségeseinek, hogy ezt nem ismétli meg. A cél világos: a Hormuzi-szoros lezárása miatt kieső iráni hordókat orosz nyersolajjal pótolnák. Az európai kormányok azért ellenezték a döntést, mert gyengíti azt a szankciós rendszert, amelyet Oroszország ukrajnai inváziója óta tartanak fenn.

Lars Klingbeil német pénzügyminiszter külön napirendet próbált vinni Párizsba. Berlin a tőkepiaci uniót, vagyis Európa széttagolt befektetési piacainak összekapcsolását sürgette, hogy a tőke könnyebben mozoghasson a határokon át. Emellett G7-es élelmiszerválság-kezelési tervet is javasolt az ásványi és mezőgazdasági ellátási láncok biztosítására. Mindkét ügy azt mutatja, hogy Németország szerint a válság mélyebb az olajárnál. A szankciós vita mellett azonban egyik sem kapott lendületet.

Franciaország megakadályozta, hogy a tagok egy második Nemzetközi Energiaügynökség, vagyis IEA által koordinált stratégiai olajtartalék-felszabadításról tárgyaljanak. A márciusi készletfelszabadítás az ügynökség ötvenéves történetének legnagyobb ilyen lépése volt, mégis csak a Hormuznál kieső kínálat töredékét pótolta. Párizs azzal érvelt, hogy a megmaradt tartalékokat súlyosabb forgatókönyvekre kell félretenni.

A piacok már a csúcstalálkozó alatt ítéletet mondtak. A német Bundok hozama, vagyis az a kamat, amely mellett Berlin hitelt vesz fel, 2011 óta nem látott szintre emelkedett. A japán harmincéves államkötvények hozama történelmi csúcsot ért el. A globális kötvénypiaci eladási hullám épp az ellenkezőjét jelezte annak a stabilitásnak, amelyet a G7-nek sugároznia kellett volna.

Az EKB júniusi csapdája

Ezzel az EKB, vagyis az Európai Központi Bank, amely az eurót használó 20 ország kamatkörnyezetét meghatározza, nehéz helyzetbe került a június 11-i ülés előtt.

Az eurózónában gyorsul az infláció, de ezt szinte teljesen az energiaárak hajtják. Ha az energia- és élelmiszerárakat kiszűrjük, az alapfolyamatok gyengébb áremelkedést mutatnak. Közben a gazdasági növekedés csaknem megállt. A magasabb árak és a stagnáló kibocsátás együtt adják azt a helyzetet, amelyet a közgazdászok stagflációnak neveznek. Ilyenkor a jegybankoknak nincs tiszta lépésük.

A kamatemelés drágítja a jelzáloghiteleket és a vállalati kölcsönöket. Ez akkor működik, ha az inflációt túl erős kereslet okozza, vagyis a háztartások és a cégek túl sokat költenek. A Hormuzi-szorosnál kialakult kínálati zavarhoz viszont ez az eszköz nem ér el. A piacok továbbra is júniusi kamatemelést várnak, de az EKB így olyan problémára szigorítana, amelyet a saját eszközeivel nem tud kezelni.

Kire terhelik a sokkot

Németország a 2026 második negyedévére vonatkozó növekedési előrejelzését 0,3 százalékra vágta vissza. Ez éles korrekció, és azt jelzi, hogy az energiasokk egy eleve sérülékeny ipari bázist ér. A vegyipari, fémipari és üvegipari vállalatok 2022 óta munkahelyeket és termelést építenek le. A június végén lejáró átmeneti üzemanyagadó-csökkentésre egyelőre nem jelentettek be pótlást.

Olaszország azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy az energiaügyi kiadásokat mentesítse az uniós költségvetési szabályok alól. Ezek a szabályok korlátozzák, mekkora állami hitelfelvételt vállalhatnak az eurózóna országai. Brüsszel nemet mondott, és arra hivatkozott, hogy Olaszország még több milliárd eurónyi meglévő uniós forrást sem költött el. A védelmi kiadások már most kivételt kapnak a szabályok alól. Az energiaügyi kiadások nem. Olaszország szélesebb mozgástérre vonatkozó kérését egyetlen G7-tag sem támogatta.

Az Európai Bizottság május 21-én teszi közzé új gazdasági előrejelzéseit. Ha ezek a számok megerősítik a lassulást, Brüsszelre nagyobb nyomás nehezedik majd a költségvetési korlátok lazítása miatt, az EKB-ra pedig azért, hogy ne emeljen kamatot. Európa nagy gazdaságpolitikai intézményei jelenleg ellentétes irányba húznak: a G7 szigorúbb költségvetéseket vár, a piacok drágább pénzt áraznak, miközben a válságot egy kínálati zavar okozza, amelyet egyik eszköz sem tud megoldani.