US-Iran alku: 60 nap Hormuzban

Az amerikai-iráni memorandumot június 14-én írták alá. A Brent olaj ára 83 dollár alá esett, az európai gázárak pedig csökkentek, mert a piac a Hormuzi-szoros újranyitására kezdett árazni (The Guardian). A kereskedők gyorsan reagáltak. Ugyanezen a napon a Közös Tengerészeti Információs Központ a hormuzi fenyegetettségi szintet „súlyosról” „jelentősre” mérsékelte, de jelezte: az aknák és az instabil biztonsági környezet miatt a nagy volumenű kereskedelmi hajózás továbbra is kockázatos (CNBC). A biztosítók nem mozdultak. Európa számára most az számít, hogy a piaci derűlátás és a biztosítási óvatosság közötti rés mikor kezd záródni.

A 14 pontos keretmegállapodás minden frontra, így Libanonra is kiterjedő tűzszünetet, az amerikai tengeri blokád 30 napon belüli feloldását, a szabad áthaladás 60 napos iráni elősegítését, az iráni nyersolajra vonatkozó azonnali mentességeket, valamint a NAÜ (az ENSZ atomenergia-felügyelete) ellenőrzése mellett folytatandó nukleáris tárgyalásokat tartalmaz (CNN, Al Jazeera). Egy memorandum azonban politikai keret. Nem kereskedelmi engedély, nem ENSZ Biztonsági Tanács-i határozat, és nem uniós jogi aktus. A szankciók teljes lezárása, a befagyasztott eszközökhöz való hozzáférés és a kötelező erejű nukleáris rendezés mind egy későbbi, feltételekhez kötött szakaszban következhet.

Az európai importőröknek ezért azt kell figyelniük, hogy három végrehajtási pálya elég gyorsan összeér-e: a tengeri biztonság, a szankciós jog és a nukleáris ellenőrzés.

Három óra, közös időmérő nélkül

A tengeri óra jár a leglassabban. A háborús kockázati felárak Hormuzonként továbbra is a hajóérték 1–4 százalékán állnak, miközben a konfliktus előtt ez az arány 0,1 százalék alatt volt. A június közepi amerikai katonai útmutatás még korlátozott déli útvonalról beszélt az ománi vizeken keresztül, aknakockázati jelentéstétellel és kötelező ellenőrző rádióhívásokkal (gCaptain). Az S&P Global gyakorlati újranyitás alatt a háború előtti volumenhez közeli, tartós kereskedelmi forgalmat, hetekig incidensmentes áthaladást, igazolt veszélymentesítést és széles körben elérhető biztosítást ért (S&P Global). Ebből egyelőre semmi sem teljesült. A biztosítók kivárnak (Business Standard), a Nemzetközi Energiaügynökség pedig arra figyelmeztetett, hogy az öbölbeli export csak fokozatosan állhat helyre, mert az aknamentesítés és az áthaladási rend még nem rendeződött (GTReview).

A szankciós óra dokumentumokra reagál, nem beszédekre. A könnyítés akkor válik működőképessé, amikor az OFAC, az amerikai pénzügyminisztérium szankciós hivatala tényleges szabályozási mentességeket tesz közzé (OFAC). Az európai cégeket ettől függetlenül továbbra is köti a 267/2012/EU rendelet és a 2010/413/KKBP határozat, amíg az Európai Unió Tanácsa, vagyis a tagállami kormányok jogalkotó fóruma hivatalosan nem módosítja őket. Egy amerikai mentesség nem írja át az uniós jogot. A megfelelési részlegek, bankok és biztosítók kihirdetett jogi aktusok alapján mozognak, nem G7-es elnöki megjegyzésekre.

A nukleáris óra az ellenőröktől függ. Az E4-csoport (Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország) üdvözölte a memorandumot, de a szankciók enyhítését „világos, ellenőrizhető iráni nukleáris lépésekhez és a NAÜ bevonásához” kötötte (Government of the Netherlands). Az EU a NAÜ Kormányzótanácsa előtt tett nyilatkozatában ismét teljes biztosítéki ellenőrzést és korlátozás nélküli ellenőri hozzáférést sürgetett, beleértve a be nem jelentett helyszíneken végzett, előzetes értesítés nélküli látogatásokat is (EEAS). Ha az ellenőrzést nem állítják helyre, a szankciók leépítésének politikai alapja még azelőtt gyengülni kezd, hogy a folyamat egyáltalán felépülne.

Ki biztosítja a vízi utat?

A tengeri válasz csendes intézményi megosztottságot mutat. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője elismerte, hogy a hormuzi elemet egy francia-brit koalíció kezeli majd, miközben az ASPIDES művelet, az EU meglévő vörös-tengeri haditengerészeti missziója a jelenlegi térségében marad (EEAS). Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter egy „szigorúan védelmi jellegű nemzetközi misszióról” beszélt, amely már készen áll a gyors bevetésre (Barrot remarks). Belgium a Primula aknakereső hajóval jelezte lehetséges aknamentesítési támogatását, bár hivatalos bevetési parancsról nincs megerősített információ (The Brussels Times).

A gyakorlatban Hormuzt nem „Európa” biztosítja. Egy francia-brit vezetésű koalíció készül erre, E4-es politikai fedezettel és egyes tagállamok konkrét eszközfelajánlásaival. Ha a diplomáciai főcím ellenére a hajózás nem válik biztonságossá, az elszámoltathatóság nem Brüsszelhez, hanem nemzeti fővárosokhoz és alkalmi koalíciókhoz fut be.

Látszólagos összehangolás

Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsa szerint a végső tárgyalások csak azután kezdődhetnek meg, hogy a másik oldal előbb teljesítette saját vállalásait (Iran International). A befagyasztott eszközökről közölt számok már most eltérnek: az egyik beszámoló 25 milliárd dollárról ír, a másik 24 milliárdról, ebből 12 milliárd dollár azonnali hozzáféréssel (Al-Monitor, Iran International). A mellékleteket Macron G7-es megszólalásának idején még véglegesítették.

Washington gyorsabban tud bejelentést tenni, mint ahogy a haditengerészeti egységek aknákat tisztítanak, a biztosítók újraárazzák az útvonalakat, Brüsszel jogot módosít, vagy a NAÜ ellenőrzi a dúsítási szinteket. Az európai cégek és fogyasztók mindegyik folyamat lassú végén állnak, és ők fizetnek először, ha a politikai ünneplés és a kereskedelmi valóság eltérő ütemben halad.