Az US Pentagon szövetségesi egyeztetés nélkül törölte 4,000 katona lengyelországi telepítését

Május 8-án a Pentagon minősített üzenetben értesítette a lengyel vezérkart, hogy törli közel 4 000 amerikai katona lengyelországi vezénylését. Az e-mail két napig olvasatlan maradt: a lengyel katonai szabályok szerint személyesen csak Wiesław Kukuła vezérkari főnök férhetett hozzá, ő pedig éppen úton volt (Onet, Rzeczpospolita). Mire bárki megnyitotta, a lengyel sajtó már az Army Times alapján írt az ügyről.

A két napig kallódó üzenet nem egy tábornok postaládájáról szól. Washington érdemi stratégiai döntést hozott Európa keleti határán, és erről egy rutinszerű, minősített e-mailben értesített egy külföldi katonai vezetőt. Nem telefonon, nem diplomáciai jegyzékben, nem NATO-csatornán. Az európai biztonsági rendszernek nincs olyan eszköze, amellyel előzetes egyeztetésre kényszeríthetné az Egyesült Államokat, amikor az saját csapatait mozgatja.

Az értesítési kiskapu

A NATO alapító szerződése nem ír elő kötelező értesítést arra az esetre, ha az Egyesült Államok átcsoportosítja erőit. A 4. cikkely alapján bármely tagállam kérhet konzultációt, ha fenyegetve érzi magát, de Washingtonnak nincs előzetes tájékoztatási kötelezettsége.

A törölt egység az 1. lovashadosztály 2. páncélos dandárharccsoportja volt; tankjait már Európába szállították. A vezénylést „rotációsnak” minősítették (Stars and Stripes). Egy magas rangú NATO-katonai tisztviselő szerint „a rotációs erők nem részei a NATO elrettentési és védelmi terveinek” (CNA/Reuters). A szövetséges tervezők ugyanakkor négy éve ezekkel a rotációs egységekkel gyakorolnak. A technikai megkülönböztetés az operatív valóságban elveszíti a jelentőségét.

Az amerikai jog sem bizonyult féknek. A védelmi költségvetési felhatalmazási törvény, a National Defense Authorization Act megtiltja a Pentagonnak, hogy az európai amerikai csapatlétszámot 76 000 fő alá vigye. Ehhez a hadseregnek igazolnia kellene, hogy egyeztetett a NATO-val, és független biztonsági értékelést is be kellene nyújtania. Ezek a feltételek nem teljesültek. A Pentagon jogi menekülőútja az volt, hogy egy beérkező rotáció törlése nem „csökkentésnek”, hanem „nem növelésnek” számít (Euronews). Mike Rogers, a képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának republikánus elnöke nyersen fogalmazott: „Velünk nem volt törvényben előírt konzultáció. Nem tudjuk, mi történik itt” (Defense One).

A döntést Pete Hegseth védelmi miniszteri hivatala hozta, nem az egyenruhás katonai parancsnoki lánc. Christopher Cavoli tábornok, a NATO európai főparancsnoka áprilisban még azt mondta a kongresszusnak: „azt tanácsolom, hogy a jelenlegi erőpozíciót tartsuk fenn” (Hudson Institute). A beszámolók szerint magát a Pentagont is váratlanul érte a törlés időzítése (Inkl/FT). Ha a szövetség katonai vezetése sem tudja előre jelezni Washington lépéseit, a szövetséges tervezők azt az alapvonalat veszítik el, amelyhez saját védelmi kiadásaikat igazítanák.

Széttartó keleti szárny

A Bukaresti Kilencek, vagyis az Észtországtól Bulgáriáig húzódó keleti NATO-szárny kilenc állama május 13-án ülésezett. Közös nyilatkozatuk Oroszországot „a legjelentősebb és közvetlen hosszú távú fenyegetésnek” nevezte (Agerpres, NATO.int). Magyarország tartózkodott, a kormányváltásra hivatkozva. Az Orbán-korszak nyílt elutasításaihoz képest ez közeledésnek számít, de továbbra is megtöri a keleti szárny Oroszországgal kapcsolatos egyhangúságát.

Mark Rutte NATO-főtitkár a csúcson nem vitatta az új helyzetet, hanem alkalmazkodott hozzá: a szövetségeseknek „nagyobb felelősséget kell vállalniuk saját hagyományos védelmükért, amerikai erővel megtámogatva”. Gitanas Nausėda litván elnök mondta ki a legnyíltabban, hol tart a folyamat: „az új mozaik valószínűleg még nincs kirakva” (lrytas.lt). Az észt védelmi miniszter elismerte, hogy nem világos, a lengyel döntés érinti-e a balti egységeket (ERR). Románia és Lengyelország egyaránt jelezte, hogy fogadna átcsoportosított amerikai katonákat: az üzenetekben együttműködtek, földrajzi értelemben viszont egymással versenyeztek (Antena 3).

Összehangolt keleti szárnyi válasz nem alakult ki. Minden ország külön tárgyalt Washingtonnal, ami éppen azt a dinamikát erősíti, amelyben az amerikai mozgástér a legnagyobb, a szövetségesek alkupozíciója pedig a leggyengébb.

A 2020-as előzmény kétféleképpen olvasható. Trump első ciklusában 9 500 katonát akart kivonni Németországból, ezt azonban a szenátus 81-12 arányú szavazással megakadályozta. Most a kongresszus ugyan jogérvényesítéssel fenyeget, de még nem lépett; az iráni kampány pedig politikai fedezetet ad a republikánus héjáknak ahhoz, hogy ne forduljanak szembe az adminisztrációval (Reuters). Dan Caine tábornok, az egyesített vezérkari főnökök elnöke május 20-án Varsóba látogat.

Úgy tűnik, az Egyesült Államok lépésenkénti kész helyzetekkel vizsgálja felül európai erőpozícióját. Az európai szövetségesek tiltakozhatnak, befogadhatják az átcsoportosított erőket, vagy alkalmazkodhatnak. Átláthatóságot kikényszeríteni nem tudnak.