USA kivonja mind a nyolc NATO-tankergépet

Egy szövetség harcképességét nem csak a katonák és a fegyverek száma határozza meg, hanem azok a háttérrendszerek is, amelyekkel a haderő ténylegesen működni tud.

Az Egyesült Államok arról tájékoztatta európai szövetségeseit, hogy nagyjából harmadával csökkentené a NATO európai műveleteihez rendelt vadászgépek számát, a tengerészeti felderítő repülőgépekét 26-ról 15-re vinné le, és kivonná mind a nyolc légi utántöltő gépet, amelyet a szövetség használhat (Boston Globe, Rzeczpospolita). Egy repülőgép-hordozót, egy rakéta-tengeralattjárót és egy bombázóegységet is más feladatra irányítanának át. A számok sajtóértesülésekből származnak, nem hivatalos NATO-dokumentumból (Le Figaro). Mégis pontosan azt mutatják, hogy Washington nem egyszerűen eszközöket vonna ki, hanem azokat a támogató képességeket gyengítené, amelyek a katonai technikából bevethető erőt csinálnak.

Vadászgépeket venni könnyebb, mint önállóan harcképessé tenni őket

A lengyel példa mutatja a legélesebben az ellentmondást. Varsó 32 F-35-ös vadászgépet vásárol, a szállítások 2029-ig várhatók, a logisztikát, pótalkatrészeket és informatikai infrastruktúrát lefedő támogatási csomag pedig 2030-ig tart (Breaking Defense, Army Recognition). Az F-35 azonban a hatótávolsághoz légi utántöltőkre, a helyzetképhez felderítő repülőgépekre, a többi erővel való összehangoláshoz pedig hadszíntéri parancsnoki infrastruktúrára támaszkodik. Lengyelország világszínvonalú platformokat gyűjt, miközben az amerikai ökoszisztéma, amely ezeket igazán hatékonnyá teszi, vékonyodik.

Litvánia ugyanezt a csökkentést az erősítés sebessége felől olvassa. Kevesebb utántöltő és megfigyelő repülőgép mellett a keleti szárny hatótávolsága rövidebb, az észlelési képessége gyengébb lesz (Lrytas). Vilnius nagyjából 800 millió EUR többletforrást különít el légvédelemre, és hároméves integrált légtérvédelmi tervvel válaszol (Lrytas). Ez az első réteget fedi le: a nemzeti védelmet drónokkal és rakétákkal szemben. Nem pótolja az utántöltést, az ISR-t, vagyis a hírszerzést, megfigyelést és felderítést, sem azt a parancsnoki architektúrát, amelytől a NATO a teljes keleti szárnyon összekapcsolt rendszerként tud működni.

Románia már most a résben áll

Romániában a probléma nem elméleti. A Duna és a Fekete-tenger partvidéke közelében történt drónincidensek után Bukarest alacsony magasságon működő radarokat, elfogóeszközöket és drónelhárító rendszereket kért a NATO-tól (RRI, Curs de Guvernare). A NATO ismét megerősítette, hogy a szövetséges terület minden centiméterét megvédi. Románia a találkozók után is eszközöket kért.

Az elakadás oka az európai pénz és a műveleti döntési jog szétválása. Brüsszel olyan eszközökön keresztül tudja finanszírozni a beszerzéseket, mint a SAFE, az EU új védelmi kiadási alapja (European Commission, European Parliament). Az Európai Bizottság azonban nem rendel radarrepülőgépeket konkrét missziókhoz. Ezt csak a nemzeti fővárosok és a NATO parancsnoki rendszere teheti meg, uniós intézmény pedig nem tud harci képességet előállítani akkor, amikor egy szövetséges kivon eszközöket (EDA). Európa növelheti a védelmi kiadásait, és közben mégsem biztos, hogy pótolni tudja az amerikai felderítési, utántöltési és parancsnoki kapacitást.

Az ütemterv lassabb, mint a kivonás

Franciaország a csökkentést a stratégiai autonómia melletti érvként használja. Francia és nemzetközi elemzések éppen azokat az európai képességeket tartják a legsérülékenyebbnek, amelyeket a legnehezebb gyorsan kiépíteni: a megfigyelést, a légi utántöltést, a vezetés-irányítást, a légi szállítást és a földi légvédelmet (Ifri, Atlantic Council). Ezek felépítése éveket igényel, miközben az amerikai kivonás most zajlik.

Egyetlen intézmény sem tette közzé azt a dokumentumot, amely alapján az állampolgárok megítélhetnék, mennyire hitelesek a megnyugtató nyilatkozatok: képességről képességre lebontott pótlási naptárat, amely megmutatná, melyik amerikai eszköz távozik, melyik NATO-terv épült rá, melyik európai szövetséges tudja átvenni a szerepét, és mikor. A CSIS szerint Európának sürgős légvédelmi programra van szüksége, mert az elfogórakéta-készletek továbbra sem elegendők (CSIS). Az EUISS pedig azt állítja, hogy Európának konkrét átmeneti terv kell, nem politikai alkalmazkodás Washingtonhoz (EUISS).

A NATO szerint a hidegháború óta nem voltak ilyen átfogó védelmi tervei (NATO). Minősített szinten ez igaz is lehet. A döntő kérdés az, hogy Európa saját támogató rendszerei megérkeznek-e azelőtt, hogy eltűnnének azok az amerikai feltételezések, amelyekre a mostani tervek épültek. A hiány felismerése önmagában nem állít nyolc új utántöltő gépet a betonra 2029-ig.