Állandósulnak az amerikai vámok

Az európai exportőrök számára az amerikai kereskedelempolitika kiszámíthatósága megszűnt. Július 24-én lejár az Egyesült Államok legtöbb importra kivetett ideiglenes 10 százalékos pótdíja, mert az alapjául szolgáló jogszabály legfeljebb 150 napra engedi az elnöki vámintézkedést (19 U.S.C. § 2132). A vám ettől nem tűnik el. Washingtonnak más jogi alapra kell áttenni a terhet, az új eszközök pedig hosszabb ideig élhetnek, és egymásra is rakódhatnak.

Ki fizeti meg valójában

A vám költségénél előbb azt kell nézni, kire hárul a teher. Az AHK, vagyis a német külkereskedelmi kamarák vizsgálata szerint a német árukra kivetett vámköltségek több mint 70 százalékát az amerikai vevők nyelik le. A Kieli Világgazdasági Intézet becslése alapján a fennmaradó rész Németországnak a GDP mintegy 0,15 százalékába, nagyjából 6,5 milliárd EUR-ba kerül (aktiv-online). A vám tehát nem egyszerűen európai számla: az amerikai importőrök és fogyasztók is nagy részt viselnek belőle.

Az országos összesítések ugyanakkor elfedik, hol fáj igazán a vám. Írországban 2026 májusában az Egyesült Államokba irányuló áruexport éves alapon 56 százalékkal, 4,7 milliárd EUR-ra esett, a gyógyszerexport pedig csaknem 59 százalékkal zuhant (Irish Examiner, CSO). Ez önmagában összeomlásnak tűnik, de az ír külkereskedelmi statisztika sajátos: a multinacionális cégek nagy értékű gyógyszerexportot könyvelnek ír leányvállalatokon keresztül, ezért néhány szállítás időzítése is szélsőséges kilengéseket okozhat. Az Ibec ír üzleti lobbiszervezet adatai szerint az Egyesült Államokba tartó export a 2024. január-áprilisi 22 milliárd EUR-ról 2025 azonos időszakára 60 milliárd EUR-ra ugrott, majd 2026-ban 17 milliárd EUR-ra esett vissza (The Irish Times).

Olaszország azt mutatja meg, hogyan tűnhetnek el az ágazati veszteségek az összesített számokban. Az olasz export az Egyesült Államokba 2026 elején még 3,7 százalékkal nőtt (Assolombarda/ICE). A borexport viszont nagyjából 15 százalékkal csökkent, az átlagárak pedig 10 százalékkal estek, vagyis a termelők a saját árrésükből engedtek, hogy megtartsák amerikai vevőiket (Borsa Italiana/Teleborsa). A bútor kivitele 16,6 százalékkal, a textiliparé 5,6 százalékkal esett (Il Messaggero). Az összkép azért maradt pozitív, mert a gyógyszerexport 54,1 százalékkal megugrott (Il Foglio).

Folyton változik a jogi alap

Az exportőrök számára a mélyebb gond az, hogy az amerikai vámrendszer folyamatosan jogi eszközt vált. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 2026 februárjában elutasította, hogy nemzeti vészhelyzeti törvényre hivatkozva vessenek ki vámokat. A kormányzat ezután a Section 122-höz nyúlt, amely ideiglenes importpótdíjat enged. Májusban egy kereskedelmi bíróság ezt is jogellenesnek minősítette, bár a döntés nyomán csak azok a cégek kaptak könnyítést, amelyek pereltek (Northeastern University, BDO).

Washington közben már tartósabb eszközöket épít. Az amerikai kereskedelmi képviselő Section 301-vizsgálatokat indított; ez az eljárás akkor teszi lehetővé vámok kivetését, ha az Egyesült Államok tisztességtelen külföldi gyakorlatot állapít meg. A vizsgálatok 16 gazdaságot, köztük az EU-t érintik, a javasolt vámtételek 10-12,5 százalék között mozognak (Mayer Brown, National Law Review). Az ideiglenes pótdíjjal szemben ezeknek nincs beépített lejárati idejük.

A júniusi EU-amerikai megállapodás a legtöbb európai export vámját 15 százalékban maximálta, de egy termék akkor is kaphat külön acél- vagy autóipari vámot, ha látszólag belefér ebbe a plafonba (Euronews). A német kereskedelmi ügynökség ezért arra figyelmeztette a cégeket, hogy minden amerikai szállítmánynál külön ellenőrizzék a termékbesorolást, vagyis hogy az áru melyik vámtarifa-kategóriába tartozik, valamint a mentességeket és a dokumentációt (GTAI).

A csendesebb vesztesek a beszállítói lánc hátsóbb pontjain ülnek. Szlovákiában a Volkswagen pozsonyi üzemének termeléséből az Egyesült Államokba kerülő rész 15 százalék alá esett (Denník E). A nagyobb kockázat azonban nem az aktuális exportarány, hanem az, hogy a vámkiszámíthatatlanság befolyásolja, hol gyártja le a következő modellt az anyacég. A szlovák sajtó szerint felmerült az aggodalom, hogy a Porsche Cayenne gyártása elkerülhet Pozsonyból, ami több száz beszállítót érintene, bár a Volkswagen nem erősített meg ilyen áthelyezést (Pravda). Ugyanez a logika működik Közép-Európa más részein is: a lengyel, cseh és osztrák alkatrészgyártók sorsa sokszor Wolfsburgban vagy Münchenben meghozott döntéseken múlik.

Az európai exportőrök számára ez tartós állapot lett. A nyertes a Fehér Ház, mert megőrzi az alkupozícióját, valamint azok a cégek, amelyek már az Egyesült Államokban termelnek. A vesztesek a szűk árréssel dolgozó gyártók, az egyetlen nagy vevőhöz kötött kisebb cégek, illetve a hagyományos ágazatok, például a bor, az élelmiszer és a bútor, ahol az amerikai vevők könnyebben kivárhatnak. A kereskedelmi statisztikákban először nem is ez látszik, hanem az a beruházás, amely csendben az amerikai piac felé mozdul, mert egy pénzügyi vezető sem szeret olyan szabályokra üzleti tervet építeni, amelyeket 150 naponta újraírhatnak.