Továbbment a kelet-mediterrán energiatörvény

Houstonban, ahol az amerikai energiapolitika gyorsan találkozik az üzleti realitással, Görögország, Ciprus, Izrael és az Egyesült Államok múlt héten új intézményt hozott létre a kelet-mediterrán energiastratégia összehangolására. Néhány nappal később az amerikai Szenátus egyik bizottsága továbbengedett egy törvényjavaslatot, amely ugyanezt a térséget stratégiai prioritásként rögzítené az amerikai jogban. A politikai keret tehát épül. Az már jóval bizonytalanabb, hogy ettől valóban több gáz jut-e el a piacokra.

Állandó platform és még csak úton lévő törvény

Az Eastern Mediterranean Energy Center (EMEC) június 12-én nyílt meg a Rice Egyetem Baker Intézetében, miután Chris Wright amerikai energiaügyi miniszter görög, ciprusi és izraeli kollégájával egyeztetett (Politis, Morningstar). Az EMEC a 3+1 formátumot, vagyis Görögország, Ciprus és Izrael Washingtonnal folytatott együttműködését emeli át az időszakos csúcstalálkozók világából egy állandó platformba, amely kutatással, befektetői kapcsolatokkal és infrastruktúravédelemmel foglalkozna (GreekReporter, CNA).

Június 17-én a Szenátus Külügyi Bizottsága napirendre vette az Eastern Mediterranean Gateway Act (S.4443) nevű törvényjavaslatot, amelyet Cory Booker és Dave McCormick szenátorok visznek (Senate Foreign Relations Committee). Több görög médium, köztük a ProtoThema és a News247, ezt szenátusi jóváhagyásként tálalta, de egy bizottsági szavazás csak korai állomás. Amerikai törvény abból lesz, amit mindkét kongresszusi ház elfogad, majd az elnök aláír (US Senate).

A javaslat lényege nem az, hogy pénzt tenne csővezetékekbe. Arra utasítaná a külügyminisztériumot, hogy kezelje prioritásként a Kelet-Mediterráneumot, és élessze újra a 3+1 formátumot. Támogatná az IMEC-folyosót, vagyis az Indiát, a Közel-Keletet és Európát összekötő kereskedelmi útvonalat, amelyet Washington a kínai infrastruktúra-finanszírozás ellensúlyaként kezel. Emellett rendszeres kongresszusi tájékoztatást írna elő (FDD Action). Nyilvános bizonyíték nincs arra, hogy a törvényjavaslat építési forrást különítene el, csővezetékeket finanszírozna, vagy exportkapacitást garantálna.

Ha Washington jogszabályban rögzít egy térséget stratégiai prioritásként, az tartós bürokratikus figyelmet és kongresszusi ellenőrzést jelent. Az energiaügyi kérdés nehezebb része azonban nem itt van.

Egyiptom: híd és fogyasztó egyszerre

Ciprus partjainál igazolt tengeri gázmezők vannak, a ciprusi becslések szerint összesen mintegy 20 billió köblábnyi készlettel (Cyprus Mail). Ezek közül egyik sem kapcsolódik közvetlenül Európához. Az út Egyiptomon vezet át, mert a térség egyetlen cseppfolyósító üzemeit Idkuban és Damiettában Egyiptom működteti, összesen nagyjából évi 16,7 milliárd köbméteres névleges kapacitással (EnterpriseAM).

A ciprusi vizeken dolgozó nagy nyugati kitermelők mind ezekre az egyiptomi üzemekre szorulnak. A Chevron és a Shell az Aphrodite mező gázát Port Szaídba vezetné. Az Eni és a TotalEnergies ugyanazt az infrastruktúrát használná a Cronos mezőhöz. Az ExxonMobil és a QatarEnergy Egyiptommal kötött megállapodást a Glaucus és Pegasus mezők gázának feldolgozásáról (JPT/SPE). A szűk keresztmetszet tehát egyértelműen Egyiptom.

Csakhogy Egyiptom maga is gázhiánnyal küzdött, és LNG-importtal kellett fedeznie a belföldi hiányt (Ahram Online). Hogy a ciprusi mennyiség végül európai vevőkhöz jut-e, vagy inkább az egyiptomi energiamérleget stabilizálja, a végső beruházási döntéseken és az egyiptomi belföldi prioritási záradékokon múlik. Ezeket egy amerikai törvény nem tudja rendezni.

Mit kap Európa, és mit nem

Délkelet-Európa számára a diplomáciai keret valódi, de hiányos. Románia a fekete-tengeri gázra és a Görögországot, Bulgáriát és Romániát összekötő vertikális folyosóra építené saját energiaelosztó szerepét (HotNews). A Great Sea Interconnector, vagyis a Ciprust Görögországgal, később Izraellel összekötő tervezett tenger alatti villamosenergia-kábel megszüntetné Ciprus elszigeteltségét az uniós hálózattól, de ez uniós finanszírozástól függ, nem Washingtontól (Cyprus Mail). Olaszország nincs benne a 3+1 magjában, de az ENI egyiptomi és ciprusi működése miatt erősen kitett a térségnek.

Az EU feltűnően csendben maradt. Nem találni olyan bizottsági vagy tanácsi nyilatkozatot, amely a Gateway Actet uniós energiabiztonsági eszközként üdvözölné, noha a kezdeményezés nyelvezete emlékeztet Brüsszel saját Global Gateway retorikájára, amely az összeköttetésekről és a diverzifikációról szól.

A politikusok a Kelet-Mediterráneumot Európa kapujaként mutatják be. A tényleges kapu azonban Egyiptom, az európai szűk keresztmetszet pedig könnyen lehet, hogy nem washingtoni stratégiai nyilatkozatokon, hanem hálózatfinanszírozáson és LNG-gazdaságtanon múlik. Az EMEC költségvetése és munkaterve még nem nyilvános, a Gateway Act még nem törvény, a gázmezőkhöz pedig továbbra is végső beruházási döntések kellenek. A politikai szerkezet gyorsabban épül, mint azok a vezetékek, amelyekről szól.