Usmanov miatt hét napot nyert az EU

Az EU szankciós listáján szereplő orosz állampolgárokkal szembeni intézkedések szeptember 15-én éjfélkor lejártak volna. Miután az uniós nagykövetek délelőtti egyeztetése eredménytelenül zárult, délután politikai megállapodás született egy hétnapos átmeneti hosszabbításról: minden érintett szeptember 22-ig a listán marad (Interfax-Ukraine, European Pravda). Az átmeneti megoldás azonban nem rendezi a késlekedést okozó vitát. Diplomaták szerint Franciaország és Szlovákia csak akkor támogatná a szokásos meghosszabbítást, ha a tagállami kormányok kötelező uniós döntéseit meghozó Tanács levenné a listáról Aliser Uszmanov orosz milliárdost (Politico).

A nagykövetek politikai egyezségre juthatnak a szövegről, de azt hivatalosan még a Tanácsnak is el kell fogadnia. A kompromisszumot a Tanács soros, hat hónapos elnökségét betöltő Írország dolgozta ki, de egyik kormány ellenállását sem írhatja felül (Council of the EU).

Miért akadályozhatja meg két kormány a közös hosszabbítást?

A szankciós rendszer meghosszabbításához egyhangú döntés kell, ezért akár egyetlen kormány is megakadályozhatja. Szlovákia már önmagában rendelkezett ehhez a jogi eszközzel; Franciaország fellépése ezen nem változtatott. Politikai szempontból azonban nehezebbé vált Pozsony elszigetelése, mert a magányos kifogás mögé felsorakozott az EU egyik legnagyobb tagállama.

Franciaország elfogadta az átmeneti hosszabbítást, de diplomaták szerint továbbra is Uszmanov levételéhez köti a tartósabb megállapodást. A francia küldöttség ezt közölte a többi nagykövettel: „Egy konkrét nemzetbiztonsági üggyel állunk szemben, és kedvezően kívánunk válaszolni azokra a nemzetközi partnerekre, amelyek Uszmanov úr ügyében megkerestek bennünket.” További részleteket nem árultak el. A követelést név szerint egyetlen francia tisztségviselő sem vállalta nyilvánosan, a külügyminisztérium pedig nem nyilatkozott (Euronews).

Szlovákia Uszmanov mellett egy másik oligarchát, Mihail Fridmant is levetetné a listáról. Pozsony azt a javaslatot sem támogatja, hogy a szankciókat az eddigi hathavi helyett évente kelljen megújítani (Euronews). Szlovákia márciusban már előállt hasonló követeléssel, de az utolsó pillanatban meghátrált (LRT).

Az azerbajdzsáni szál

A leginkább kézzelfogható feltételezés szerint a francia álláspont Azerbajdzsánhoz köthető. Az EUobserver arról számolt be, hogy Azerbajdzsán Uszmanov érdekében lobbizott, miközben kémkedés vádjával fogva tartja Martin Ryan francia állampolgárt, akinek hazatérését Párizs el akarja érni. Diplomaták ezért egy olyan alku lehetőségét vetették fel, amelyben a fogolyért cserébe törölnék Uszmanovot a szankciós listáról. Ez egyelőre csak feltételezés: sem francia, sem azerbajdzsáni, sem uniós dokumentum nem támasztja alá, hogy valóban készül ilyen megállapodás.

Az EU Törvényszéke 2024 februárjában elutasította Uszmanov keresetét. Helybenhagyta, hogy azért került szankciós listára, mert vezető üzletemberként olyan ágazatokban tevékenykedik, amelyek jelentős bevételt termelnek az orosz államnak (General Court). Az ítélet semmilyen jogi kötelezettséget nem rótt Franciaországra Uszmanov levételével kapcsolatban. Párizs követelése politikai döntés, nem bírósági határozat végrehajtása.

Mi szűnik meg szeptember 22-én?

Ha a határidőig nem születik megállapodás, az egyes szankciók jogi alapjuk szerint eltérően alakulnak. A beutazási tilalmat egy lejárati időt tartalmazó külpolitikai határozat rögzíti (Decision 2014/145/CFSP), ezért ez az intézkedés hatályát vesztené. A vagyonbefagyasztást külön rendelet szabályozza (Regulation 269/2014); ebben nincs hasonló lejárati záradék, és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó. A beutazási tilalom tehát megszűnne, a vagyonbefagyasztás viszont mindaddig hatályban maradna, amíg a Tanács vissza nem vonja, vagy egy bíróság közbe nem lép.

Görögország júliusban ugyanezt az eszközt használta: addig nem járult hozzá az EU szankciós csomagjához, amíg a többi kormány el nem fogadott egy mentességet az orosz cseppfolyósított földgázt szállító, görög kötődésű hajózási cégeknek (Al Jazeera). A mechanizmus mindkét esetben azonos: az egyhangúsági szabály miatt minden kormánynak vétójoga van, így egy szűk nemzeti érdek az egész EU-val szemben alkupozícióvá alakítható. Ez a módszer most az ágazati kivételekről átterjedt a konkrét személyek elleni szankciók rutinszerű megújítására.

A hétnapos hosszabbítás azt mutatja, hogy minden tagállam inkább fenntartotta a folytonosságot, mintsem vállalta volna a szankciók részleges megszűnését. A rendszer stabilitását azonban ez nem garantálja. Diplomaták szerint Franciaország továbbra is Uszmanov levételéhez köti a lista meghosszabbítását, miközben nyilvánosan nem nevezi meg az ezt indokoló biztonsági érdeket. Szeptember 22-én ugyanazok a szereplők ülnek vissza a tárgyalóasztalhoz, ugyanazzal a vétóerővel, de még kevesebb idővel.