Vallónia lezárta CETA-blokádját

Belgiumban a francia nyelvű Vallónia–Brüsszel Föderáció parlamentje 2026. június 24-én megszavazta a CETA, vagyis az EU és Kanada közötti kereskedelmi megállapodás jóváhagyását. Ugyanez a politikai tér majdnem tíz éve még hozzájárult ahhoz, hogy az egyezmény elakadjon. Az, hogy egy tagállamon belüli parlament feltarthat egy Európa nagy részét és Kanadát érintő szerződést, nem intézményi furcsaság: az uniós szerződéses rendszer így működik, és jól mutatja, milyen távol kerülhet egymástól a már működő gazdasági valóság és a politikai felhatalmazás.

Egy egyezmény, amely már azelőtt működik, hogy teljesen hatályba lépne

A CETA, teljes nevén az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodás, az EU és Kanada között szinte minden árura eltörli a vámokat, megnyitja a kanadai közbeszerzések egy részét az európai cégek előtt, és csökkenti a szolgáltatások, valamint a beruházások akadályait (Európai Bizottság). Az egyezmény nagy részét 2017 szeptembere óta ideiglenesen alkalmazzák. A vállalatok használják, a közös szerződéses bizottságok pedig továbbra is üléseznek: Kanada például 2026. június 23–24-re Brüsszelbe hívta össze a CETA pénzügyi szolgáltatási bizottságát.

A hiányzó elem a beruházási bírósági rendszer, az ICS. Ez egy szerződéses alapon működő fórum, amelyen külföldi befektetők kártérítést követelhetnek kormányoktól, ha szerintük az adott állam megsértette a CETA-ban vállalt beruházásvédelmi garanciákat. Lényegében külön jogi útvonalat ad a határokon átnyúlóan működő cégeknek, a nemzeti bíróságoktól elkülönítve.

Az ICS-t szándékosan hagyták ki az ideiglenes alkalmazásból, mert a szerződésnek ezt a részét nem az EU egyedül, hanem a tagállamok is ellenőrzik. Ahhoz, hogy életbe lépjen, minden uniós országnak ratifikálnia kell a megállapodást. Belgiumban ez nem egyetlen szavazást jelent. Az alkotmány megosztja a szerződéskötési hatáskört a szövetségi állam, a három régió és a három közösség között, saját parlamentekkel. Mivel a CETA „vegyes megállapodás”, vagyis egyszerre érint uniós és nemzeti hatásköröket, Belgium nem zárhatja le a ratifikációt egyetlen szövetségi döntéssel. Minden érintett belga parlament hozzájárulására szükség van.

Ki nyer, ki veszít

Ez az alkotmányos gépezet csak lábjegyzet lenne, ha senki nem tiltakozna. Vallónia parlamentje azonban 2016 októberében már azt is megakadályozta egy időre, hogy az EU aláírja a CETA-t, és az akkori törésvonal azóta sem tűnt el.

A belga üzleti szövetség, az AKT szerint a vállalatok évek óta jogbiztonságra várnak. Az exportőrök, a logisztikai cégek és azok a nagyobb vállalatok, amelyek kanadai közbeszerzésekre is pályázhatnak, közvetlenül nyernek az alacsonyabb kereskedelmi súrlódáson. A másik oldalon a belga agrárszakszervezet, a FUGEA a CETA elutasítására szólította fel a képviselőket. Érvelésük szerint a vámkontingenseken, vagyis kedvezményes vámmal beengedett rögzített mennyiségeken keresztül érkező kanadai marha- és sertéshús tisztességtelen nyomást helyez a szűk árréssel dolgozó állattartókra.

Mindkét panasz valós érdeket jelez. A vámcsökkentés és a közbeszerzési hozzáférés előnyei már eljutnak azokhoz a cégekhez, amelyek képesek élni velük. A befektetővédelmi rendszer teljes beindítása viszont, vagyis az egyezménynek éppen az a része, amely a gazdákat és a szuverenitásvédő bírálókat leginkább aggasztja, továbbra is olyan parlamentektől függ, amelyek között lehet, hogy soha nem lesz teljes egyetértés.

Nem csak Belgiumon múlik

Ugyanez a minta Európa más részein is látszik, csak eltérő alkotmányos formában. Franciaország Alkotmánytanácsa 2017-ben zöld utat adott a CETA-nak, a francia szenátus azonban 2024 márciusában elutasította a ratifikációt, főként agrár- és szuverenitási kifogások miatt. Hollandiában az alsóház jóváhagyta az egyezményt, de a szenátus még nem zárta le az eljárást. Írországban egy Sinn Féin-es európai parlamenti képviselő pert indított a kormány ellen a ratifikációt elősegítő jogszabály miatt.

Az EU Bírósága összeegyeztethetőnek minősítette az ICS-t az uniós joggal. Ez jogilag fontos döntés, de a politikai kifogást nem oldja fel: a külföldi befektetők olyan eljárási utat kapnak, amely a helyi cégek és állampolgárok előtt nem áll nyitva.

Nincs olyan nyilvános uniós nyilvántartás, amely 2026 júniusában egyértelműen megmutatná, pontosan hány tagállam ratifikálta teljesen a CETA-t. A francia szenátusi elutasításnak nincs látható megoldása, a holland és az ír folyamat nyitva van, Belgiumban pedig a mostani szavazás után is szükség lehet további belső parlamenti lépésekre.

Az EU képes kereskedelmi egyezményeket tárgyalni, majd azok nagy részét éveken át ideiglenesen alkalmazni. A vámok csökkennek, a közbeszerzési piacok megnyílnak, a szolgáltatások szabadabban mozognak. A legvitatottabb jogi garanciák viszont, amelyek lehetővé tennék a külföldi befektetőknek a nemzeti bíróságok megkerülését, továbbra is 27 ország több tucat parlamentjétől függenek. A cégek ma már a CETA alapján kereskednek. Azt, hogy valaha megkapják-e a teljes szerződést, egyetlen parlament sem tudja önmagában eldönteni.