Varsó és Berlin katonai folyosóról állapodott meg

A NATO keleti szárnyának védelme ma már nemcsak politikai ígéreteken múlik, hanem azon is, hogy válsághelyzetben milyen gyorsan jutnak át katonák, üzemanyag és haditechnika a német hátországból Lengyelországon keresztül a Baltikum felé. Ezt a gyakorlati réteget rendezi az a kétoldalú védelmi együttműködési megállapodás, amelyet Władysław Kosiniak-Kamysz lengyel és Boris Pistorius német védelmi miniszter június 17-én írt alá Varsóban. A dokumentum a 2011-es keretmegállapodást váltja fel (Bundesregierung, AP).

A megállapodás nem hoz létre új kölcsönös védelmi garanciát. Azt szabályozza, mi történik azután, hogy politikai döntés született a cselekvésről: közös gyakorlatokat, logisztikai folyosókat, kiberbiztonsági együttműködést, balti-tengeri műveleteket és katonai mobilitást rögzít (Notes from Poland, Tagesschau).

Az aláírás a lengyel–német jószomszédsági szerződés 35. évfordulójára esett (Deutschlandfunk). A tartalom ennél jóval kevésbé szimbolikus: kifejezetten operatív megállapodásról van szó. A német beszámolók kiemelték a novemberre tervezett Grand Eagle gyakorlatot, amelyben mintegy 1 200 katona vonulna Németországból Lengyelországon át Litvániába, valamint a NATO csővezetékrendszerein és egy holland–német–lengyel szárazföldi folyosón végzett munkát (Handelsblatt). Lengyelország ebben a rendszerben a fizikai híd. Németország a tömeget, a logisztikai kapacitást és a balti-tengeri katonai mozgásteret adja.

A NATO-nak szüksége van erre a középső fokozatra

A megállapodás a NATO 5. cikke és az EU-szerződés 42. cikkének 7. bekezdése alatti szinten helyezkedik el. Az 5. cikk szerint a szövetségesek segítséget nyújtanak a fegyveres támadás alatt álló tagállamnak; az uniós klauzula pedig azt mondja ki, hogy a tagállamok támadás esetén segítséggel és támogatással tartoznak egymásnak. Berlin és Varsó egyaránt ezekbe a keretekbe illeszti a paktumot, nem azok helyettesítőjeként kezeli (Bundesregierung, DW).

A lengyel állami hírügynökség, a PAP szerint a dokumentum nem tartalmaz olyan kölcsönös biztonsági garanciát, mint amilyet Lengyelország a közelmúltban Franciaországgal vagy az Egyesült Királysággal kötött megállapodásaiban vállalt, és nem rendelkezik állandó német csapatjelenlétről sem (PAP).

A NATO keleti védelmi tervei a végrehajtás sebességén állnak vagy buknak: átengedik-e időben a határokon a katonai egységeket, összekapcsolódnak-e az üzemanyagvezetékek, elbírják-e a vasútvonalak a katonai szállítmányokat. Az ilyen kétoldalú megállapodások a szövetségi vállalások és a fizikai földrajz közötti rést töltik ki. Litván források is úgy kezelték a német–lengyel paktumot, mint amely felgyorsíthatja az erők Baltikum felé mozgatását (LRT).

A szerződési szint alatt írták alá, Varsóban tudják, miért

Az aláírás módja legalább annyit mond a megállapodásról, mint a tartalma. Varsó kormányközi megállapodást választott, amelyet a kabinet hagyott jóvá, nem pedig olyan nemzetközi szerződést, amelyhez a lengyel alkotmány 89. cikke alapján parlamenti hozzájárulás és elnöki ratifikáció kellene. Ez a cikk szabályozza többek között a szövetségi és katonai jellegű szerződéseket (Euronews, Polsat News). Németországban a tényleges fegyveres bevetésekhez továbbra is külön Bundestag-jóváhagyásra lenne szükség (Bundesregierung).

Az alacsonyabb jogi szint éles reakciót váltott ki a lengyel Nemzetbiztonsági Irodából, a BBN-ből, amely az elnök biztonságpolitikai tanácsadó szerve. Bartosz Grodecki, a BBN vezetője „inkább aszimmetrikusnak” nevezte a megállapodást, és azt mondta, hivatala csak az aláírás előtti délután kapta meg a szöveget (RMF24).

Grodecki aggálya a dokumentum 7. cikkére irányult, amely szerinte közös műveletekről szól, és érintheti az elnök alkotmányos szerepét mint a fegyveres erők főparancsnoka (Do Rzeczy). A teljes szöveget nem hozták nyilvánosságra, ezért az aszimmetriára vonatkozó állítást nem lehet ellenőrizni. A feszültség gyakorlati pontja vélhetően az, hogy Lengyelország földrajzi helyzete miatt a tranzit, az infrastruktúra és a támogatás terheinek nagyobb része Varsóra hárulhat.

Két partner, két szerep

A francia összevetés sokat elárul. Francia források szerint a német megállapodás szűkebb, mint a Nancyban aláírt lengyel–francia szerződés, amely kölcsönös segítségnyújtási klauzulát tartalmazott, és szokatlan módon a francia nukleáris elrettentésről szóló beszélgetést is megnyitotta (Forum Militaire).

Varsó láthatóan más-más feladatra használja partnereit: Franciaországot a stratégiai jelzésre és a nukleáris védőernyő nyelvére, Németországot pedig arra a logisztikai rendszerre, amely kelet felé mozgatja az erőket.

Egy mélyebb német–lengyel szerződés ratifikációs vitát, jobboldali ellenállást és történelmi bizalmatlanságot hozhatna felszínre, amit puszta logisztikai együttműködés nem old fel. Lengyelország ettől függetlenül viseli a NATO keleti fordulatának legnagyobb gyakorlati terhét: a területe folyosó marad, akár kedvezőek számára a feltételek, akár nem.