Amerikai csapatkáosz gyorsítja az EU-védelmet

A washingtoni varsói nagykövetség kiszivárgott diplomáciai távirata „jelentős politikai és pszichológiai sokként” írta le Lengyelország reakcióját az amerikai csapatrotáció hirtelen lemondására, amelyet a dokumentum szerint az „árulás érzése” táplált. A Politico által május 22-én közzétett távirat arra figyelmeztetett, hogy a zűrzavar „Amerika rovására gyorsíthatja fel az EU védelmi integrációját”. Néhány nappal később ez már nem tűnt túlzásnak: Németország felgyorsította Tomahawk rakéták beszerzését, Franciaország nyolc európai partnerrel mélyítette el a nukleáris együttműködést, a NATO-szövetségesek pedig nyilvánosan nevezték az amerikai jelzéseket „valóban zavarosnak”.

A távirat szokásos diplomáciai jelentés, nem hivatalos belső tiltakozás. A hangneme mégis feltűnően nyers. Hivatásos diplomaták írták egy olyan nagykövetségen, amelyet Tom Rose, politikai kinevezett, Mike Pence volt alelnök korábbi vezető stratégája irányít; Rose-t a szenátus csak szűk többséggel erősítette meg posztján (U.S. Embassy Warsaw). Nem tudni, hogy ő írta-e a táviratot, aláírta-e, vagy csak engedte továbbmenni.

Tíz nap irányváltás

Május 13-án a Pentagon lemondta a 2. páncélos dandárharccsoport tervezett lengyelországi váltását. Ez nagyjából 4 200 katonát érintett, miközben a felszerelésük már úton volt Európába. Varsó előzetes figyelmeztetést nem kapott. A lengyel tisztviselők Washingtonba siettek, hogy magyarázatot kérjenek.

Május 21-én Trump a Truth Socialon irányt váltott, és 5 000 „további” katona küldését jelentette be. Az indoklás nyíltan személyes volt: a telepítés „Lengyelország jelenlegi elnöke, Karol Nawrocki sikeres megválasztásából” következett, akit Trump „büszkén támogatott” (NPR). A Pentagon tisztviselői ugyanennek a csatornának azt mondták, nem tudják, mit jelent a bejelentés a tényleges csapatmozgásokra nézve. Mark Rutte NATO-főtitkár a külügyminiszterek helsingborgi találkozóján „üdvözölte” a döntést, de hozzátette, hogy „a katonai parancsnokok még dolgoznak a részleteken” (Le Monde). Diplomáciai nyelven ez azt jelenti: nincs kész terv. Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter a számot nem növelésként, hanem a jelenlegi létszám fenntartásaként értelmezte.

Lengyelország két külpolitikája

A távirat egy mélyebb lengyel kormányzati törésvonalat is láthatóvá tett, amely messze túlmutat egyetlen csapatrotáción. Lengyelország kohabitációban működik: az elnök és a miniszterelnök rivális politikai táborból érkezik. Nawrocki elnök a jobboldali PiS-hez, vagyis a Jog és Igazságosság párthoz kötődik; szerepe nagyrészt ceremoniális, de alkotmányosan nem jelentéktelen. A kormányt Donald Tusk vezeti. Trump bejelentése teljesen megkerülte Tuskot, és Nawrockit nevezte meg a telepítés okaként.

Lengyelországnak így gyakorlatilag két külpolitikája van. Tusk európai biztosítékot épít: 2026 áprilisában Macronnal aláírta a gdański megállapodást, amely Franciaország nukleáris elrettentésről szóló konzultációit Lengyelországra és hét másik államra terjeszti ki. Nawrocki ezzel szemben személyes washingtoni csatornára hivatkozhat. Tanácsadója, Marcin Przydacz a Politicónak azt mondta, a káoszért a Pentagon, nem a Fehér Ház felelős, ezzel Trumpot és Nawrockit is levette a célkeresztről.

A lengyel közvélemény is ezt a megosztottságot tükrözi. A CBOS felmérése szerint Nawrocki bizalmi mutatója májusban 52 százalékra emelkedett. Egy másik, a Rzeczpospolita által közölt kutatás azt találta, hogy a lengyelek 38,5 százaléka szerint Tusk kormánya árt a washingtoni kapcsolatoknak. Lengyelország biztonsági garanciái így részben attól függnek, hogy Washington melyik lengyel vezetővel akar beszélni, miközben erre nincs intézményi biztosíték.

Németország: büntetés és alkalmazkodás

Ugyanaz a csapatkivonás, amely Varsót sokkolta, Berlint már közvetlenül bünteti. Ötezer amerikai katona távozik Németországból, miután Trump élezte vitáját Merz kancellárral az amerikai-iráni háború ügyében. Az amerikai Tomahawk rakéták németországi telepítését lemondták. Berlin 2025 júliusában 400 Tomahawk és három Typhon indítórendszer megvásárlására nyújtott be kérelmet. Washington tíz hónappal később sem válaszolt.

Boris Pistorius védelmi miniszter a kivonást „előre láthatónak” nevezte, és éppen arra használta fel, amitől a varsói nagykövetség távirata tartott: az európai önállóság erősítésére. Berlin vizsgálja a Tomahawk hazai gyártásának lehetőségét, és Törökországgal is tárgyal alternatív nagy hatótávolságú rakétákról. A német közvélemény már elmozdult: az Infratest Dimap szerint a választóknak csak 15 százaléka tartja megbízható partnernek az Egyesült Államokat.

A távirat kiszivárogtatójának kiléte és motivációja továbbra sem ismert. Három magyarázat kering: egy hivatásos diplomata kerülte meg a Rubio külügyminiszter alatt gyakorlatilag befagyott belső ellenvéleményi csatornát; egy washingtoni frakció a szövetségi károk dokumentálásával akart nyomást gyakorolni a Pentagonra; vagy lengyel csatornán jutott ki az irat. Egyiket sem erősítették meg. Ugyanilyen bizonytalan, hogy Trump 5 000 katonáról szóló ígéretének van-e bármilyen műveleti tartalma. A távirat figyelmeztetése viszont már valósággá vált.