Washington leállítja az észt rotációt

Az északkelet-észtországi Tapa melletti gyakorlóterek most csendesebbek, mint egy hónapja voltak. Az ott állomásozó amerikai katonák többsége elment. Washington közben leállította az új európai telepítéseket, amíg a Pentagon felülvizsgálja, hol állomásozzanak az amerikai erők, és milyen gyorsan tudják őket átcsoportosítani (ERR).

Tallinn egyelőre nem tudja megmondani, milyen csapatok és eszközök érkeznek a helyükre, és mikor. A katonai elrettentés kérdése éppen ebben a résben nyílik ki: amikor az egyik rotáció véget ér, a következő kezdete viszont nem látszik.

Hogyan néz ki egy normális rotáció

A szokásos váltás katonai értelemben műszakcsere: az egyik egység távozik, a másik megérkezik, a menetrendet hetekkel korábban ismerik, a képességkiesés minimális. Észtországban most éppen ez a menetrend vált átláthatatlanná. Hanno Pevkur védelmi miniszter továbbra is azt mondja, hogy az amerikai erők „nem távoznak teljesen”, de a nyitott kérdést már úgy írja le: milyen létszám és milyen katonai képességek maradnak. Egy kormány igazat mondhat, amikor azt állítja, hogy a NATO-garancia érvényes, miközben a garancia mögötti csapatok és eszközök egyre kevésbé kiszámíthatók.

Észtország nem elszigetelt eset. A Pentagon májusban törölte egy nagyjából 4 000 fős páncélos dandár tervezett lengyelországi rotációját, ami még amerikai tisztviselőket is váratlanul ért (Politico). Pete Hegseth védelmi miniszter hat hónapos felülvizsgálatot indított az amerikai európai bázisrendszerről, azzal az érveléssel, hogy a szövetségeseknek „elsődleges felelősséget” kell vállalniuk saját védelmükért (NATO). Sajtóértesülések szerint Hegseth a NATO-miniszteri találkozó előtt mélyebb európai csökkentéseket akart, de ezt végül megfékezték (Focus). Végleges parancsot nem tettek közzé.

A parancsnokság nem helyőrség

A NATO válasza eddig szerkezeti volt. Július 1-jén az 1. Német-Holland Hadtest átvette az észt és lett szárazföldi erők taktikai irányítását. Ez azt jelenti, hogy a korábban amerikai vezetésű struktúrák helyett immár egy európai parancsnokság tervezi és vezeti a napi katonai tevékenységet (ERR, Bloomberg). Boris Pistorius német védelmi miniszter szerint a NATO számíthat az európai szövetségesekre (DW). Christopher Donahue amerikai tábornok egy balti ünnepségen azt mondta, Washington „ott lesz” a szövetségesei mellett (Arab News/Reuters).

A parancsnoki váltás azért számít, mert válsághelyzetben az első napokat a törzsek szervezik meg. Csakhogy egy parancsnokság önmagában nem teremt katonákat, repülőgépeket, légvédelmet vagy lőszert. Azokat az erőket rendezi rendszerbe, amelyeket a szövetségeseknek ténylegesen oda kell küldeniük. A NATO legfőbb katonai parancsnoka elismerte, hogy Európa az amerikai csökkentések miatt keletkezett hiányok többségét pótolta, de azt is jelezte, hogy maradtak betöltetlen rések (AP/Seattle Times). A nagy hatótávolságú csapásmérés és a felderítés pótlása a legnehezebb.

A mintát Lengyelország mutatja a legélesebben. Varsó egy lehetséges első állandó amerikai bázisról tárgyal, Poznań és Wrocław lehetséges helyszínként merült fel, miközben azt is sürgeti, hogy Washington indítsa újra a felfüggesztett páncélos rotációt (radar.rp.pl). A logika egyszerű: ha a rotáció nem megbízható, akkor állandó jelenlét kell. Ehhez viszont Washington jóváhagyása szükséges, Washington pedig éppen felülvizsgálatot tart.

Kinek kell választ adnia

Az amerikai Kongresszusban már megjelent az ellenállás. Mike Rogers, a képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának elnöke szerint a törvényhozókat nem vonták be megfelelően a korábbi romániai amerikai dandárkivonás előtt. A képviselők azon dolgoznak, hogy kockázatértékeléshez kössék, ha az európai amerikai csapatlétszám 76 000 fő alá csökkenne (The Hill).

A NATO 5. cikke, vagyis az a szerződéses vállalás, hogy az egyik szövetséges elleni támadás mindegyikük elleni támadásnak számít, nem változott. Az elrettentés azonban nem szerződéses mondat. Az elrettentés számítás: egy lehetséges ellenfél azt mérlegeli, milyen erőkkel, milyen gyorsasággal és milyen politikai akarattal találkozna a válság első óráiban. Ha azok az egységek távoznak, amelyek ezt a számítást kézzelfoghatóvá teszik, és nem közlik, mikor érkezik a váltás, a bizonytalanság nő.

A mostani rés nem bizonyítja, hogy az Egyesült Államok kivonul Európából. Azt viszont igen, hogy a balti elrettentés jelenleg egy nyilvánosságra nem hozott Pentagon-felülvizsgálattól függ, amelynek gyakorlati következményeivel a szövetségesek még nem tudnak tervezni. A keleti szárny fővárosai egy olyan hiányhoz alkalmazkodnak, amelynek a méretét sem ismerik. A felülvizsgálat majd választ ad. A kérdés az, hogy a szövetséges készenlét kivárhatja-e ezt.