Zaporizzsjának 10 napnyi dízele maradt

A zaporizzsjai atomerőmű augusztus 20-án elvesztette az utolsó kapcsolatát az ukrán villamosenergia-hálózattal, miután a Dnyipro folyótól északra zajló harcok megrongálták az egyetlen még működő távvezetéket. Tíz nappal később Európa legnagyobb atomerőművében már csak a vészhelyzeti dízelgenerátorok biztosítják, hogy a hat leállított reaktor és a kiégett fűtőelemeket tároló medencék hűtőrendszerei működjenek (LIGA, NV).

Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója szerint a telepen nagyjából 10 napra elegendő dízel maradt. Ha addig nem javítják meg a hálózati kapcsolatot, vagy nem érkezik újabb üzemanyag, az erőmű teljesen áram nélkül maradhat (Straits Times, RBC-Ukraine).

Vezetékről vezetékre épült fel a válság

A mostani helyzet nem egyik napról a másikra alakult ki. Oroszország teljes körű inváziója előtt Zaporizzsjának 10 külső távvezetéke volt. Ezek fokozatosan estek ki, míg augusztus 20-án az utolsó, a Feroszplavna-1 nevű 330 kilovoltos vezeték is meghibásodott (Ukrainian News, Rubryka). A harci tevékenység miatt a szakemberek egyelőre még azt sem tudták megállapítani, pontosan mi okozta a kiesést. A NAÜ ezért most helyi tűzszünetről tárgyal, hogy a javítócsapatok eljuthassanak a helyszínre (World Nuclear News).

A reaktorok több mint két éve nem termelnek áramot, de a „leállított” állapot nem jelent veszélytelen állapotot. A fűtőelemekben és a kiégett fűtőelemek tárolómedencéiben a radioaktív bomlás továbbra is hőt termel. Ennek elvezetéséhez szivattyúk, szelepek és mérőrendszerek kellenek, ezek pedig árammal működnek (Nuclear News Network, News UN). Ha egyszerre szűnik meg a hálózati ellátás és a dízelgenerátorok áramtermelése, a hűtés leáll, a hőmérséklet pedig emelkedni kezd. A kockázat kisebb, mint egy teljes kapacitáson működő erőműnél lenne, de nem tűnik el.

Az üzemeltetők augusztus elején mind a hat blokk kiégett fűtőelemes medencéiben megemelték a vízszintet, ezzel időt nyertek arra az esetre, ha az aktív hűtés kiesne, és a víz forrni kezdene (Nuclear News Network). A NAÜ ellenőrei az erőmű 20 dízelgenerátorának többségét megvizsgálták, és augusztus 27–28-án azt is látták, hogy két közeli helyszínről üzemanyagot szállító teherautók érkeznek (NV, 5 Kanal). A fő külső üzemanyagraktárban ugyanakkor 2025 márciusa óta nem jártak ellenőrök, és a beszámolók szerint a harcok hónapokkal ezelőtt késleltették az oda tervezett legutóbbi szállítást (UNN, Rubryka). A 10 napos dízeltartalékról szóló adatot az erőmű személyzete adta, nem a NAÜ önálló készletellenőrzése.

A héten három dróntámadás újabb kockázatot jelzett: az egyik a hűtőtó közelében két dolgozót megsebesített, a másik a száraz kiégettfűtőelem-tárolót találta el, a harmadik pedig egy locsolórendszert rongált meg (a NAÜ közlése az X-en, Agerpres). A sugárzási szint normális maradt. Az ügynökség nem nevezte meg, kit tart felelősnek.

A Roszatom-kérdés, amelyet Európa kerülget

Az európai kormányok a zaporizzsjai figyelmeztetést saját atompolitikai vitáikon keresztül olvassák.

Franciaország, Európa leginkább atomenergia-függő országa, óvatosan húzza meg a határt. Stéphane Audrand tanácsadó a Le Parisiennek azt mondta: egy hideg leállításban lévő erőműből nem lesz „új Csernobil” pusztán attól, hogy elveszíti a hálózati áramellátását (Le Parisien). A francia figyelmeztetés inkább arról szól, hogy háborúban a környező infrastruktúra is biztonsági tényezővé válik: az alállomások, az utak, az üzemanyag-szállítások és a kimerült személyzet egyaránt növelik a kockázatot (Euronews). A Greenpeace France a válságra hivatkozva Roszatom-szankciókat követel, emlékeztetve arra, hogy a nukleáris kereskedelem továbbra is kimarad az EU Oroszország elleni szankciós csomagjaiból (France 24).

Magyarország ebben a vitában feltűnően hallgat. A kormányközeli média átvette a NAÜ adatait, de nem kötötte össze azokat Paks II-vel, a Roszatom által finanszírozott és épített új magyar reaktorprojekttel (Világgazdaság). Ennek gyakorlati oka van: Paks a magyar villamosenergia-termelés jelentős részét adja, Paks II-t pedig ugyanaz az orosz állami atomcég építi és finanszírozza (World Nuclear Association). Budapestnek ezért az az érdeke, hogy Zaporizzsját háborús biztonsági problémaként kezelje, ne pedig érvként a Roszatom szankcionálása mellett. Amíg az EU szankciós rendszere kivételt tesz a nukleáris szektorral (az Európai Unió Tanácsa), Magyarországnak nem kell vétóval megvédenie ezt az álláspontot.

Lengyelország az ügyet orosz nyomásgyakorlásként keretezi, miközben igyekszik megőrizni a közbizalmat saját első atomerőmű-építési programja iránt. A lengyel nukleáris hatóság álláspontja szerint a külső áramellátás elvesztése olyan tervezési helyzet, amelyet a dízelgenerátoroknak kezelniük kell; Zaporizzsja nem az atomenergia-technológia miatt különösen veszélyes, hanem a háború és a megszállás miatt (BiznesAlert).

A közvetlen kérdés most műszaki: Grossi tűzszüneti kezdeményezése időben eljuttatja-e a javítócsapatokat a vezetékszakaszhoz, mielőtt elfogy a dízel. A nagyobb kérdés politikai. Zaporizzsja az orosz ellenőrzés alá került európai nukleáris infrastruktúra legláthatóbb következménye, az EU mégis képes egyszerre biztonsági válságként kezelni az erőművet, és közben nem beárazni Oroszország nukleáris befolyását a szankciós politikába. Ezt a döntést halogatják a külügyminiszterek.