17 EU-kormány védené az agrár- és regionális pénzeket

Tizenhét EU-tagállam kormánya október 2-án levélben követelte, hogy a 2028–2034-es uniós költségvetésben „a kohéziós politikára és a KAP-ra szánt teljes összeget őrizzék meg” (POLITICO, EU Today). Hat gazdagabb ország ugyanennek a költségvetésnek a csökkentését szeretné. A két követelés egyszerre csak úgy teljesülhet, ha más kiadásokból vágnak le, vagy többet fizetnek be; egyik tábor sem mondta meg, ki viselné a költséget.

A KAP, vagyis a Közös Agrárpolitika a gazdák jövedelmét támogatja. A kohéziós politika olyan beruházásokat finanszíroz, amelyek a szegényebb és gazdagabb régiók közötti különbséget mérsékelnék. Az aláírók között Spanyolország, Olaszország és Görögország mellett Lengyelország, Románia és a balti államok is ott vannak (EU Today).

A levelet Micheál Martin ír miniszterelnök kapta, akinek kormánya vezeti a tárgyalásokat. Martin kabinetje most dolgozza át azt a szöveget, amelyet a vezetők október 15–16-i csúcstalálkozóján vitatnak meg (POLITICO).

A levél nem nevezi meg, mekkora összeget akar megóvni. Az ANSA szerint az aláírók úgy látják: a Bizottság tervezete az inflációt is figyelembe véve már most csökkenti a mezőgazdasági és regionális források értékét, miközben a teljes költségvetés nő. A védelmi és versenyképességi kiadásokat szerintük többletforrásból kellene fedezni, nem újabb megszorításokkal.

Miért akarnak kisebb költségvetést?

Németország, Hollandia, Ausztria, Dánia, Finnország és Svédország augusztus 27-én közös álláspontot tett közzé (német kormány). Szeptember végére már „több száz milliárd eurós” csökkentést sürgettek (Euronews). Martint is kisebb költségvetési tervezet elkészítésére kérték (To Brief).

A Bizottság 1 763,1 milliárd EUR-os költségvetést javasol 2025-ös árakon, vagyis az infláció hatását kiszűrve. Ebben 149,3 milliárd EUR jut a pandémia idején felvett helyreállítási hitel visszafizetésére (Európai Parlament Kutatószolgálata). Ezt az összeget már nem lehet mezőgazdaságra, régiófejlesztésre vagy védelemre fordítani.

A hat ország augusztusi nyilatkozata kisebb összköltségvetést sürget, de nem sorolja fel, mely programoktól vonna el pénzt (német kormány). Abban sincs egyetértés közöttük, hogy hol kellene vágni. Petteri Orpo finn miniszterelnök aláírta a közös állásfoglalást, de azt mondta, Finnország nem akarja csökkenteni a mezőgazdasági támogatásokat (Yle).

Mely források biztosak, és melyekért versenyeznek?

Az Istituto Affari Internazionali becslése szerint a mezőgazdasági és kohéziós támogatások együtt reálértéken mintegy 14 százalékkal csökkennének a jelenlegi összeghez képest (IAI). A Bizottság mindkét területet egyetlen, országonkénti nemzeti tervbe vonná össze (az Európai Parlament jogalkotási nyomonkövetője).

A terveken belül két keret rögzített. A kevésbé fejlett régiók 218 milliárd EUR-t kapnának (Bruegel). További 295,7 milliárd EUR-t különítenének el a gazdák jövedelemtámogatására (az Európai Parlament KAP-nyomonkövetője).

Minden más célért egy 235 milliárd EUR-os, rugalmasan felhasználható keretből kellene versenyezni; ebből a migráció és a határellenőrzés költségeit is fedezni kell (Bruegel). Ez a keret a külön támogatási keret nélküli, gazdagabb régiókat és a jövedelemtámogatáson kívüli vidékfejlesztési programokat is szoríthatja. A nagy gazdaságok szintén veszíthetnek: a 20 000 EUR feletti támogatások csökkennének, egy gazda pedig legfeljebb évi 100 000 EUR-t kaphatna (az Európai Parlament KAP-nyomonkövetője).

Ki vétózhatja meg a megállapodást, és ki fizetne?

Az uniós szerződések 312. cikke szerint a költségvetést a tagállamok kormányainak egyhangú döntésével, az Európai Parlament hozzájárulásával kell elfogadni (EUR-Lex). Bármelyik tábor megakadályozhatja a megállapodást, de egyik sem kényszerítheti rá a saját tervét a többiekre. A minisztereket szeptember 22-én arra kérték, nevezzék meg, mely programok számukra nélkülözhetetlenek (az ír elnökség oldala).

Ha időben nem születik megállapodás, a jelenlegi költségvetési keret utolsó évének kiadási plafonjai maradnak érvényben (EUR-Lex). Az új védelmi és versenyképességi kiadásoknak így a régi korlátok közé kellene beférniük.

A tizenhetek három lehetőséget javasolnak a nagyobb költségvetés finanszírozására: a pandémia idején felvett hitel lassabb visszafizetését, a gazdagabb országok befizetését csökkentő visszatérítések megszüntetését, valamint méltányos, a kisebb jövedelműeket aránytalanul nem terhelő új uniós bevételeket (ANSA). Mindegyik másra hárítaná a költséget. A lassabb törlesztés a jövő uniós költségvetéseit terhelné, a visszatérítések eltörlése pedig növelné az azokat jelenleg élvező gazdagabb országok befizetéseit.

Az új bevételek terhét végül a vállalatoknak vagy a fogyasztóknak kell viselniük. A Bizottság szerint a javasolt új források évente 58,5 milliárd EUR-t hozhatnának, de mindegyikhez külön jóváhagyás kell (Európai Bizottság).

Más lehetőségek is vannak: a kormányok többet fizethetnének be, csökkenthetnék más programok keretét, vagy korlátozott mértékben hitelt vehetnének fel. Ha kisebb költségvetés mellett akarják megőrizni a mezőgazdasági és regionális támogatásokat, máshol kell vágniuk, vagy változtatniuk kell azon, ki és mikor fizet. Egyik tábor sem fejtette ki ezt a kompromisszumot, a tizenhetek pedig még azt sem mondták meg, mekkora összeget védenének meg. Martin átdolgozott tervezete lesz az első szöveg, amelynek konkrét számokat kell tartalmaznia.