Berlin €400 milliárdot vágna az EU-büdzséből

Németország nem szavazza meg az Európai Bizottság 1,76 billió eurós hétéves költségvetési javaslatát, ha azt nem csökkentik „több száz milliárd euróval” – mondta Friedrich Merz kancellár július 28-án (Handelsblatt, Európai Parlament). Az uniós szerződések szerint a többéves pénzügyi keretet, vagyis az MFF-et – azt a hétéves tervet, amely meghatározza, mire mennyi pénzt költhet az EU – mind a 27 kormánynak egyhangúlag kell jóváhagynia (EUR-Lex). Minden tagállamnak vétója van. Németország, az EU legnagyobb nettó befizetője, most nyíltan ezt az alkupozíciót használja.

A tét nem elvont brüsszeli költségvetési sor. Ebből a pénzből épülnek szennyvíztisztítók, vidéki szélessávú hálózatok, ebből jönnek az agrártámogatások és a startupoknak szánt pályázati források Európa szegényebb régióiban. Ha a büdzsé akkora mértékben zsugorodik, ahogy Berlin követeli, ezek a régiók saját hitelfelvételből aligha tudják pótolni a kieső támogatásokat.

A követelés nagyságrendje

A Reuters által ismertetett, kiszivárgott német kormányzati dokumentum nagyjából 400 milliárd eurós vágásról szólt, ami a bizottsági javaslat mintegy ötöde (Euractiv). Gunther Krichbaum német Európa-ügyi miniszter július 22-én nyilvánosan is megismételte ezt a számot, és azzal érvelt, hogy a mezőgazdasági és regionális alapokat össze kell vonni, hogy több pénz jusson védelemre, mesterséges intelligenciára és versenyképességre.

Berlin érvelése belpolitikai logikát követ. Németország a saját kiadásait is visszafogja, Merz szerint pedig a választók nem fogadnák el, hogy közben nőjön az uniós befizetés. Ausztria, Svédország és Hollandia hasonlóan gondolkodik. Az Európai Unió Tanácsának 2026. júniusi tárgyalási szövege már így is körülbelül 1 730 milliárd euróra vitte le a bizottsági számot, vagyis nagyjából 2 százalékkal csökkentette azt (Eucrim). Ez azonban még messze van attól, amit Németország akar.

Az Európai Parlament ezzel szemben nagyobb költségvetést sürget, részben uniós szinten beszedett új bevételekből, köztük a nagyvállalatokra kivetett teherből (Európai Parlament). Németország ezt is elutasítja.

Hová megy a pénz, és ki veszíti el

A Bizottság azt szeretné, hogy a regionális fejlesztési támogatások, az agrárkifizetések és a halászati források országonként egyetlen nemzeti tervbe kerüljenek (Bizottság). A régiók attól tartanak, hogy ezzel a nemzeti kormányok nagyobb kontrollt kapnak a pénz felett. Lengyel önkormányzatok arra figyelmeztettek, hogy az új modell a regionális programoktól a központi kormányzat felé tolja a hatalmat (Wspólnota). Hasonló kockázatokat jelzett uniós szinten a brüsszeli Bruegel kutatóintézet is (Bruegel).

A mezőgazdasági és regionális források együttes kerete már a német léptékű vágás előtt is körülbelül 14 százalékkal lenne alacsonyabb reálértéken, mint a jelenlegi időszakban – az Olasz Nemzetközi Ügyek Intézetének becslése szerint (IAI). A jelenlegi Kohéziós Alap azokban az országokban, ahol az egy főre jutó nemzeti jövedelem nem éri el az uniós átlag 90 százalékát, a támogatható projektköltségek akár 85 százalékát is fedezi. Lengyelország a mostani ciklusban 10,75 milliárd eurót, Románia 4,09 milliárd eurót kapott (Európai Parlament). Amikor ez a keret csökken, egy önkormányzat nem pusztán egy költségvetési sort veszít el. Hanem például egy szennyvíztisztítót.

Romániára két oldalról nehezedik nyomás. Már most is nehezen halad azokkal a reformokkal, amelyek nélkül az augusztusi határidőig nem fér hozzá nagyjából 4,5 milliárd eurónyi helyreállítási pénzhez (To Brief). Egy szűkebb 2027 utáni költségvetés éppen azt az országot ütné meg, amelynek nincs sok mozgástere arra, hogy hitelből pótolja a kieső uniós forrásokat.

Berlin takarékossága a saját határánál megáll

Németországnak van érve a pazarlással szemben. Az Európai Számvevőszék többször jelezte az úgynevezett abszorpciós problémákat: vagyis azt, amikor az EU elkülöníti a pénzt, de azt végül nem költik el, mert a projektek elakadnak, vagy a helyi közigazgatás nem tud elég gyorsan lépni (ECA). A több pénz önmagában nem jelent jobban elköltött pénzt.

Merz ugyanakkor elutasította azt a javaslatot, amely 100 000 euróban maximálná az egy gazdaságra jutó agrártámogatást, mert ez az észak- és kelet-németországi nagybirtokokat érintené hátrányosan (n-tv). A fegyelem ezek szerint másokra vonatkozik.

A német érvelés az EU saját friss döntéseivel is ütközik. A tagállamok jóváhagyták, hogy az EU a SAFE eszközön keresztül 150 milliárd euró közös hitelt vegyen fel védelemre, vagyis mind a 27 ország együtt jelenjen meg a tőkepiacokon, így az erősebb adósok részben megosztják a finanszírozási terhet a gyengébbekkel (Bizottság). A költségvetésnek közben 149,3 milliárd eurónyi törlesztést is el kell bírnia a járvány idején létrehozott NextGenerationEU helyreállítási alap után (Európai Parlament).

Ha Európa közösen tud hitelt felvenni fegyverekre, akkor a szennyvíztisztítókra és vidéki szélessávú hálózatokra szánt támogatások szinten tartásának elutasítása politikai döntés, nem költségvetési szükségszerűség. A vita valójában arról szól, ki viselje a szűkítés árát: a gazdák, az önkormányzatok, a szegényebb tagállamok, vagy azok a nemzeti költségvetések, amelyeket Németország védeni akar.