A polipboom szorítja a rák- és kagylóhalászatot

A La Manche csatornában az évi 30 tonnát sem elérő polipfogások után a halászok 2025-ben mintegy 2 600 tonna közönséges polipot vittek partra, 2026-ban pedig eddig több mint 3 000 tonnát. A brit Marine Management Organisation adatait a Reuters ismertette (Reuters via AsiaOne). Ian Perkes brixhami halkereskedő nagy szállítmányokról és élénk dél-európai keresletről számolt be. A polipfogás megugrása egybeesett Európa 1982 óta legmelegebb nyarával: júniustól augusztusig a tengerek felszínének átlaghőmérséklete 21,6°C volt, a Reuters ugyanazon elemzése szerint (Reuters via AsiaOne).

A váratlan fogásnak ára is lehet

A kiugró mennyiséget kutatók is vizsgálták. Egy szakmai bírálaton átesett tanulmány a 2025-ös kereskedelmi fogást a 2017–2024-es éves átlag közel 65-szörösére becsülte (Journal of Fish Biology). Mivel ugyanazokra a partra viteli adatokra támaszkodik, mint a Reuters, részletesebben írja le a növekedést, de nem erősíti meg attól függetlenül.

A polipok a La Manche csatorna hagyományos kagyló- és rákhalászatának fontos fajaira vadásznak: barna tarisznyarákot, homárt és fésűkagylót esznek. A Marine Biological Association becslése szerint 2025 januárja és szeptembere között a polipboom mintegy 10 millió fontnyi kiesést okozhatott a kagyló- és rákfogásokban, miközben a partra vitt polip értéke körülbelül 12 millió font volt (Reuters via To Vima). Ez a tavalyi évre vonatkozó becslés, még az idei nyári hőség előttről.

A partra viteli adatok azt mutatják, mikor és mennyi polip került a halpiacra, de azt nem, hogy mi okozta a megugrást. A növekedés egybeesett a meleg tengervízzel, ám a fogás attól is függ, hány hajó keresi az adott fajt, milyen eszközökkel halásznak, és mit keresnek a vevők. A brit kormány halászati tudományos intézete, a Cefas idén nyáron több mérőhelyen is rekordhőmérsékletet rögzített; szokatlan cápákról, naphalakról és medúzákról is érkeztek jelentések. Az intézet még vizsgálja, mit jelentenek ezek a változások az ágazat számára (Cefas).

Mit mér a „rekordmeleg tenger”?

Az európai rekord a tenger felszíni hőmérsékletéről szól. A műholdak a felső vízrétegről kibocsátott hőt mérik, a bóják és a hajók pedig közvetlen vízhőmérséklet-mérésekkel ellenőrzik ezeket a becsléseket (NOAA).

Ez olyan, mintha csak a fürdővíz tetejébe mártanánk a kezünket: a felszín hőmérsékletét megtudnánk, azt viszont nem, hogy a hő eljut-e a fenékre, ahol a rákok és a fésűkagylók élnek.

A kutatók a tengervíz hőmérsékletét az adott térség évszakra jellemző értékéhez viszonyítják (Hobday és munkatársai). Ami a Földközi-tengerben megszokott, az északabbra már rendkívülinek számíthat. A Vizcayai-öbölben, Franciaország és Spanyolország között, a nyári átlag 21,4°C volt, több mint 2,4°C-kal haladta meg az 1991–2020-as átlagot (Reuters via To Vima).

Eltűnő tengeri bölcsők Spanyolország partjainál

A polipok megmutatják, mely fajok terjedhetnek el a melegedő vizekben. A Vizcayai-öböl déli partján, Spanyolország északi részén inkább az aggasztja a kutatókat, mi tűnik el. José Manuel Rico Ordás tengerökológus becslése szerint Asturias partjainál 2010 óta a nagy termetű barna moszaterdők mintegy 95%-a eltűnt (Reuters via Gulf Times).

A moszaterdők víz alatti bölcsőként működnek: a magasra növő algák táplálékot és búvóhelyet kínálnak a fiatal halaknak. Ordás szerint a visszaszorulást főként az éghajlatváltozás okozza, amit a melegebb vízben jól boldoguló Sarpa salpa legelése is erősít. Becslése több mint egy évtizedes csökkenést fog át, ezért nem mutatja meg külön, mekkora szerepe volt benne az idei nyárnak.

Mindez egy eleve melegedő tengeri környezetben történik. Az IPCC szerint az ember okozta felmelegedés gyakoribbá és hosszabbá teszi a tengeri hőhullámokat (IPCC). Szeptember elején a Copernicus kivételesen meleg augusztusi globális tengerfelszínről számolt be; ez más területre és adatsorra vonatkozik, mint az európai rekord (Copernicus). A To Brief a szárazföldi hőséggel együtt írt róla (To Brief).

Brixhamben a változás már a rakparton, a ládákban és a dél-európai vevők által kínált árakban is látszik. A La Manche-i polipok megváltoztatták, mit fognak ki és adnak el a halászok; az viszont továbbra sem bizonyított, mekkora veszteséget okozott a kagylóhalászoknak.