Két oligarchát töröl az EU, 3,000 marad

Az uniós kormányok kedden megállapodtak arról, hogy leveszik a szankciós listáról Aliser Uszmanovot és Mihail Fridmant, két orosz milliárdost. Cserébe több mint 3000 másik személyre és szervezetre továbbra is érvényesek a korlátozások, egészen 2029. szeptember 22-ig (Kyiv Independent, The Guardian). Lettország és Észtország azóta saját szankciókat vezetett be a két férfival szemben, ezek azonban nem állítják vissza az EU mind a 27 tagállamában érvényes vagyonbefagyasztást.

Miért ér el ilyen messzire az uniós lista?

A lista ereje abból fakad, hogy kötelezettséget ró a pénzügyi és üzleti szereplőkre. A 269/2014-es rendelet teszi a szankciós listát kötelező érvényű pénzügyi szabállyá: akinek egy listázott személy pénzét kell kezelnie, annak be kell fagyasztania azt, és senki sem fizethet az illetőnek (EUR-Lex). Ez a kötelezettség az uniós bankokra és cégekre külföldi működésük során is vonatkozik. Az EU-n kívül tartózkodó uniós állampolgárokat és azokat az ügyleteket is érinti, amelyek részben az EU területén zajlanak.

A gyakorlatban egy frankfurti bank, egy milánói közjegyző és egy luxemburgi alap is ugyanazt a listát ellenőrzi, és annak megfelelően jár el. Amint jogilag hatályossá válik a levételük, a lista már nem tartalmazza a két férfi nevét. Ezzel csak az ezen a listán alapuló korlátozások szűnnek meg; egy adott vagyonra vonatkozó külön intézkedés más jogi kérdés.

Egyelőre még nem tisztázott, pontosan mikor lép életbe a változás. A BBC Russian arról számolt be, hogy a döntés kedd este megjelent az EU jogi közlönyében, a Hivatalos Lapban, ahol a jogi aktusokat közzé kell tenni ahhoz, hogy kötelezővé váljanak (BBC Russian). A To Brief még nem ellenőrizte a Hivatalos Lapban a módosító aktus számát és hatálybalépésének időpontját.

Hogyan került két név miatt veszélybe a teljes lista?

A szankciós listán szereplő személyek jegyzékének meghosszabbításához egyhangú döntés kell, így bármelyik kormány megvétózhatja a megállapodást. Ha közeleg a határidő, egy vitatott név több ezer másik sorsát is befolyásolhatja. Ha elmarad a hosszabbítás, mindenki lekerül a listáról.

Diplomaták az Euronewsnak azt mondták, hogy Franciaország Szlovákiához csatlakozva Uszmanov levételét szorgalmazta (Euronews). Párizs nyilvánosan nem indokolta az álláspontját. A hosszabbítás során más listázások is lejártak, de a megállapodást ez a két név akasztotta meg.

Lettország szeptember 21-én vétózott, majd félreállt. Érvelése szerint, ha az egész lista lejár, mindenki lekerül róla (Kyiv Independent, The Guardian). Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogyan jutott zátonyra a vétó (To Brief).

Észtország ellenezte a levételt, de tartózkodott. Egyhangú döntésnél a tartózkodás nem vétó: Tallinn így jelezte az ellenvetését, de nem akadályozta meg a döntést. Az észt külügyminisztérium az eredményt úgy mutatta be, mint a magánszemélyek elleni szankciók hároméves meghosszabbítását (Estonian foreign ministry). A hosszabb ciklus ritkítja azokat a határidőket, amikor egyetlen főváros a teljes listát veszélyeztetheti.

Mire képesek, és mire nem a balti szankciók?

A lett kormány szeptember 23-ig pénzügyi és beutazási korlátozásokról számolt be a két férfival szemben (LSM). Észtország az uniós listáról való levételük után jelentette be saját szankcióit. Mindkét intézkedést csak általánosságban ismertették; a kivételek és a hatálybalépés időpontja még nem tisztázott.

Litvánia egyelőre nem jutott ilyen messzire. Külügyminisztériuma azt javasolta, hogy öt évre tiltsák meg a két férfi beutazását az országba (LRT). Szeptember 23-án még készült a vagyonbefagyasztás terve, és litván intézkedés addig nem lépett hatályba (Lrytas/ELTA).

A nemzeti szankciók az adott ország joghatóságánál húzódó határig érnek. A lett vagy észt vagyonbefagyasztás az adott ország joghatósága alá tartozó bankokat és cégeket köti. Egy német vagy olasz banknak nem adhat utasítást, a két férfit pedig nem teheti vissza az uniós listára.

A beutazási tilalom hatása ennél messzebbre nyúlhat. A Schengen Information System, az útlevél-ellenőrzés nélküli övezet határőrei által használt közös adatbázis lehetővé teszi, hogy az egyik ország tilalma máshol is beutazásmegtagadást vonjon maga után (EUR-Lex). Nincs bizonyíték arra, hogy Riga vagy Tallinn ilyen jelzést rögzített volna. Ha megteszik, a jelzés akkor is az utazást korlátozza, nem a pénzmozgást.

A megállapodás ára az volt, hogy az EU egységes listája, amely minden uniós bankot és céget kötelezett a két férfi vagyonának befagyasztására, elvesztette ezt az eszközt. Az EU három évre biztosította a lista többi részének folytonosságát. A balti szabályok odahaza korlátozhatják Uszmanovot és Fridmant, a schengeni jelzések pedig megakadályozhatják, hogy Európába utazzanak, de a frankfurti vagy luxemburgi számláikat egyik sem éri el. A közös vagyonbefagyasztás visszaállításához újabb egyhangú uniós döntés kellene, vagyis ugyanaz a vétó, amely most lehetővé tette a levételüket.