Európa Patriotjai Washingtonon múlnak

A CSIS modellezése, valamint a CNN és a Reuters beszámolói szerint az Egyesült Államok az Irán elleni harcokban nagyjából a Patriot elfogórakétáinak felét, a THAAD-rakétáinak pedig közel négyötödét használta fel. Ezekre a fegyverekre építették saját légvédelmi elrettentésük egy részét azok az európai NATO-szövetségesek is, amelyek Patriot-rendszereket vásároltak és ezekre képezték ki a kezelőszemélyzetet.

A tanulság egyszerű: a kilövő birtoklása nem azonos azzal, hogy egy ország maga rendelkezik az utánpótlás felett.

A gyártási rés

A Trump-kormányzat tagadja, hogy veszélyes hiány alakult volna ki, de sem a tényleges készletszinteket, sem a minimálisan szükséges tartalékküszöböket nem hozta nyilvánosságra. A CSIS becslése szerint a Patriot-elfogórakéták száma a háború előtti körülbelül 2 200-ról 1 000 alá csökkent. A THAAD-készlet 452-ről nagyjából 250-re apadt (CSIS).

A Pentagon válasza maga is jelzi a nyomást. A védelmi minisztérium megállapodásokat kötött a Lockheed Martinnal és a Northrop Grummannel: a Patriot-gyártást megháromszoroznák, a THAAD-gyártást megnégyszereznék. A Northrop 3 milliárd dollárnyi gyorsítási szerződést jelentett be (Defense News, Northrop Grumman). Olyasmit nem szokás ilyen ütemben felfuttatni, amiből elegendő van. Az új kapacitás azonban nem a következő negyedévben, hanem az évtized végén érkezik.

Ukrajna, a NATO keleti szárnya, a Közel-Kelet és az indo-csendes-óceáni térség ugyanabból az amerikai ellenőrzésű gyártási sorból kér utánpótlást. Ahogy a múlt héten írtuk, Washington már hivatalos felülvizsgálatot indított európai haderőjelenlétéről (To Brief). A rakéták ennél keményebb korlátot jelentenek: még ott is véges a fizikai készlet, ahol az amerikai politikai elköteleződés megmarad.

Európa fizet, Washington dönt

Hollandia jól mutatja, hogyan működik ez a függés. Hága első NATO-tagállamként 500 millió eurót irányított a PURL-on keresztül Ukrajnának. Ez a NATO-mechanizmus arra szolgál, hogy a szövetségesek amerikai fegyvereket finanszírozzanak Kijev számára. Hollandia korábban Patriot-indítókat, radart és elfogórakétákat is adott Ukrajnának (Dutch Defence).

Az európai pénz attól még nem ad európai ellenőrzést az amerikai gyártási lánc felett, hogy oda folyik be. Washington dönti el, mely szűkös elfogórakéták mennek Ukrajnába, melyek maradnak amerikai tartalékban, melyek jutnak közel-keleti partnerekhez, és melyekkel teljesítik a szövetségesi rendeléseket. Ahogy a holland NRC írta, a ballisztikus rakéták ellen gyakorlatilag csak a Patriot hatékony; ha a készletek fogynak, Ukrajna átmenetileg kénytelen lehet végignézni, hogy Oroszország nagyobb mozgástérhez jut.

Svájc már kézzelfogható példát kapott az átsorolásra. Bernnel közölték, hogy késnek a Patriot-szállításai, mert Washington előbb Ukrajnának küld elfogórakétákat (Reuters). Más európai szövetséges nyilvánosan nem számolt be hasonló késésről. A sor azonban bármikor újrarendeződhet egy amerikai politikai döntéssel.

Mit tud Európa pótolni, és mit nem

Az alsó és középső légvédelmi rétegekben Európának van mozgástere. Németország saját gyártásból szállított IRIS-T rendszereket Ukrajnának (Bundesregierung). Az MBDA Aster rakétája, a francia–olasz SAMP/T indítórendszerrel együtt, a legerősebb európai felsőbb rétegű megoldás. Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság több mint 200 további Aster-rakétát rendelt, és rövidítette a szállítási határidőket (MBDA).

A legnehezebb ballisztikus fenyegetéseknél azonban továbbra is nyitva marad a rés. Európában nincs olyan rendszer, amely a gyorsan mozgó robbanófejek ellen ugyanazt tudná, mint a PAC-3 MSE vagy a THAAD. Amerikai rakétatípusok európai licencgyártása a Reuters szerint a szerződés aláírása után jellemzően három–hét évig tart, mire érdemi kapacitást ad. Az ukrán Fire Point konzorcium tíz európai partnerrel fejleszt olcsóbb elfogórakétát, amely a Patriotot egészítené ki, de az első teljes ballisztikus elfogási tesztet csak 2027 közepére várják (Defense News).

Európa rövid távú válasza az lehet, hogy saját kapacitásból annyit épít ki, amennyivel az amerikai elfogórakétákat valóban csak azokra a fenyegetésekre kell tartalékolni, amelyeket más rendszer nem tud kezelni. Az európai védelmi miniszterek egyelőre nem magyarázták el a saját közvéleményüknek, hogyan és milyen ütemben történne meg ez az átrendezés. A hiányra utaló adatok nyilvánosak, és Moszkva is olvassa őket.