Franciaország bejelentkezett az Abu Dhabi-i tárgyalásokra

Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter november 8-án azt mondta, hogy Franciaország részt vesz azokon a megbeszéléseken, amelyeket Ukrajna, Oroszország és az Egyesült Államok november 10–11-én tart Abu-Dzabiban. Azt ígérte, hogy az európaiak „megfelelő képviseletet kapnak” (RTL, ukrán elnöki hivatal). Azt viszont nem árulta el, ki képviseli majd Franciaországot, és azt sem, hogy az illető a három delegációval együtt tárgyal-e, vagy csak külön egyeztetéseken vesz részt. Az EU-nál vannak a szankciók, az újjáépítéshez szükséges pénz és a rendezéshez elengedhetetlen biztonsági vállalások, ezért e két kérdés dönti el, mennyit ér Barrot ígérete.

Jelenlét igen, tárgyalóhely még nem

Barrot nem tudta megnevezni Franciaország képviselőjét, és azt mondta, ő maga nem vesz részt a tárgyalásokon. Párizs „hallatni fogja Európa hangját” (RTL – ígérte, de nem pontosította, hogy ez a fő tárgyalásokon kapott helyet jelent-e, vagy másfajta részvételt (AP). Párizs még a delegációk találkozója előtt jelentette be részvételét, amikor a tárgyalások formátuma továbbra is vitatott volt.

A másik két főváros szűkebb körről beszélt. Jared Kushner, Donald Trump amerikai elnök megbízottja november 6-án azt írta, hogy Abu-Dzabiban az európai partnerekkel „a tárgyalások szünetében” egyeztetnek, és csak „előrelépés esetén” bővül a tárgyalási kör (AFP a Channel NewsAsia közvetítésében). Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője november 3-án azt mondta, hogy az európaiak nem vehetnek részt a háromoldalú tárgyalásokon, de később szükség lesz rájuk a tágabb biztonsági egyeztetéseken (TASS). Ezekben a nyilatkozatokban egyik fél sem ígért helyet az európaiaknak. Washington és Moszkva konzultációról beszélt, Barrot részvételt jelentett be. Ez nem formaság: a feltételeket a fő tárgyalóteremben dolgozzák ki.

Felhatalmazást senki sem adott

Akkor sem lenne senki, aki az EU nevében tárgyalhatna, ha az európaiak helyet kapnának az asztalnál. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök november 5-én írásban jelezte a hiányt: arra kérte az uniós vezetőket, döntsék el, ki képviselje az Uniót, és milyen felhatalmazással (ANSA). A megfelelő helyre címezte a kérdést: csak az uniós vezetők együttesen adhatnak felhatalmazást arra, hogy egy tárgyaló mindannyiukat képviselje.

António Costa, az uniós vezetők csúcstalálkozóinak elnöke még aznap válaszolt. Azt írta, hogy az EU érdekeit az Unió saját intézményeinek kell képviselniük, de nem nevezett meg megbízottat, és Abu-Dzabira sem adott felhatalmazást (Costa levele). Az európai kormányok hetek óta sürgetik a tisztázást (To Brief).

A tét a szankcióknál látszik a legvilágosabban. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője november 6-án a Balti-tengeri Államok Tanácsának külügyminisztereit arról tájékoztatta, hogy az európaiak részvétele nélkül nem lehet végrehajtani olyan rendezést, amely a szankciókat, az újjáépítést vagy a biztonsági garanciákat érinti (Európai Külügyi Szolgálat). Az uniós szankciók feloldásához vagy enyhítéséhez minden tagállami kormány egyetértése kell, így bármelyik ország megakadályozhatja a döntést (az Európai Unió Tanácsa). Franciaországnak is van ilyen vétója, de minden más fővárosnak is: bármennyien támogatják a döntést, egyetlen ellenző megakaszthatja. Ezért a francia abu-dzabi ígéretből önmagában nem lesz európai kötelezettségvállalás.

A bejelentés az európai fővárosok közötti kivárást is átrendezi. Az egységes európai fellépést sürgető kormányoknak most egy francia álláspontra kell reagálniuk, mielőtt megegyeztek volna arról, mit képviseljen a közös hang.

Barrot még a delegációk találkozója előtt vállalta, hogy Franciaország képviselteti magát Abu-Dzabiban. Két kérdés adhat súlyt az ígéretnek: a francia képviselő részt vesz-e a fő tárgyalásokon, és képviselhet-e ott bárki Párizson kívül másokat is? Az elsőre Washingtonnak és Moszkvának kell válaszolnia, a másodikra az uniós kormányoknak. Costa levele szerint erre egyelőre nincs válasz.