A G7 a dízelt részesíti előnyben

A Hetek Csoportja október 2-án megállapodott arról, hogy négy hónap alatt 100 millió hordó kőolajat és üzemanyagot tesz elérhetővé, a gazdag országok vészhelyzeti készleteit összehangoló Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) koordinálásával (G7-nyilatkozat). Az első 20 napban „jelentős” mennyiségű gázolaj kerülhet piacra (a nyilatkozat kanadai közzététele). A vezetők nem közölték, hogy a teljes mennyiségből mennyi az új vállalás, és mennyit ígértek már meg márciusban.

Európának különösen fontos, hogy jusson gázolaj a piacra. Az európai kereslet 46 százalékát import fedezte 2026 első felében, és az import 40 százaléka az Egyesült Államokból érkezett a BNP Paribas szerint. Így a közúti fuvarozók, a gazdálkodók és a dízelautók vezetői erősen függenek az amerikai finomítóktól.

A megállapodás egy nappal azután született, hogy Washington arra sürgette Európát, csökkentse saját gázolajkészleteit, és felvetette az amerikai gázolajkivitel korlátozását (To Brief). A nyilatkozatban a vezetők megerősítették, hogy a G7-tagok nem korlátozzák egymás energiaexportját. Emmanuel Macron szerint Donald Trump „világossá tette”, hogy nem lesznek tilalmak (EFE). Ez politikai vállalás, nem kötelező erejű szabály, de arra az ellátási csatornára vonatkozik, amelytől Európa a leginkább függ.

Miért a gázolaj kerül előre?

A vészhelyzeti készletek azok az üzemanyagok, amelyeket a kormányok, illetve a tartalékok tartására kötelezett vállalatok őriznek egy esetleges ellátási zavar idejére. A tárolt gázolajat értékesítés és kiszállítás után a forgalmazók rögtön felhasználhatják. A kőolajat viszont előbb finomítani kell, ehhez pedig szabad finomítói kapacitás szükséges.

Az IEA márciusban arra figyelmeztetett, hogy a gázolaj és a kerozin ellátása különösen sérülékeny, mert a finomítás nem mindig bővíthető olyan gyorsan, ahogy a kőolajkínálat nő (IEA). A szűk keresztmetszet enyhítésére a vezetők összehangolják a finomítók karbantartását, hogy ne álljanak le egyszerre az üzemek. Arra is felkérik a G7-en kívüli országokat, hogy finomítsanak több gázolajat (a nyilatkozat kanadai közzététele). Egyelőre mindkettő csak szándék, és egyikből sem lett még több üzemanyag.

A nyilatkozat azt sem részletezi, hogy az egyes országok mennyit adnak a készleteikből. Semmi nem utal arra, hogy a korán piacra kerülő gázolaj Európába jut, és nem a G7 más piacaira. Az Európai Bizottság szerint az EU gázolajellátása egyelőre stabil, az árak azonban magasak maradtak a szűkös globális kínálat miatt (Európai Bizottság). Mivel a hiány világméretű, az máshol felszabadított gázolaj is enyhítheti az európai árakat. Ez következtetés, a hatás mértékét senki nem számszerűsítette.

Mit ígértek márciusban?

Márciusban az IEA 32 tagja megállapodott arról, hogy 400 millió hordónyi tartalékot tesz elérhetővé. Ez volt az ügynökség eddigi legnagyobb közös készletfelszabadítása (IEA). Az októberi nyilatkozat arra kéri az IEA-t, hogy kövesse nyomon a márciusi vállalások „teljes végrehajtását”. Azt is kimondja, hogy az új felszabadításnál figyelembe veszik a már teljesített vállalásokat (G7-nyilatkozat, Reuters az Euronexten). A dokumentumokból nem derül ki, mennyiben fedi egymást a két vállalás.

Így két külön kérdés marad: hány hordóra szólnak az új vállalások, és ténylegesen mennyit ajánlottak fel vagy szállítottak le, illetve hová. Ha egy korábbi ígéretet hamarabb teljesítenek, az a következő hetekben akkor is növeli a kínálatot, ha a vállalt összmennyiség nem változik.

Hollandia példája megmutatja, miért fontos különbséget tenni a kétféle teljesítés között. A holland kormány október 1-jén bejelentette, hogy október 2-tól újabb adag gázolajat és benzint ajánl fel. Ezt a márciusi vállalása terhére teszi, nem új felajánlásként (holland kormány). Vagyis a márciusi készlet egy része októberben kerül piacra, a G7 új bejelentésével párhuzamosan. A holland közlemény felajánlásról szól; nem írja, hogy a vevők átvették az üzemanyagot, vagy hogy azt már kiszállították.

Ha több gázolaj jut el a töltőállomásokig, a legnagyobb hasznot a sok gázolajat felhasználó vállalkozások, például a közúti fuvarozók és a gazdálkodók húzzák. A most lecsapolt készleteket később pótolni kell, ehhez pedig a vezetők tanácsot kértek az IEA-tól (G7-nyilatkozat). Hogy ki fizeti a pótlást, az attól függ, hogy a készleteket a kormányok vagy a tartalékolásra kötelezett vállalatok tartják-e; a nyilatkozat erre nem tér ki.

A G7 úgy határozott, hogy a készletfelszabadítás a gázolajjal kezdődik, és papíron vállalta azt is, hogy nem korlátozza a szövetségesek exportját. Az IEA 20 napon belülre ígérte az első jelentést (a nyilatkozat kanadai közzététele). Országonkénti bontásban kellene bemutatnia az új vállalásokat, a tényleges szállításokat és azok célállomását. A jelentésig a kormányokon kívül senki nem tudhatja, mennyi többlet-gázolajat jelent a 100 millió hordó.